2020. jan. 6.

Fényfesteni baromi giccses, de legalább nem is egyszerű

Élő szép szűznek vélhetnéd könnyen e szobrot;
tán a szemérem tiltja csupán mozdulnia, vélnéd;
művészet fedi el, hogy csak művészet.
 - innét ni -

Gyere közénk, élj velünk, béna néma kőszobor. 
Ha van a fotográfiának kifejezetten giccs-sújtotta ágazata (márpedig a fotózás is legalább annyira szekularizált, mint pl. a zenecsinálás, hiszen jóval többen fotóznak, mint például, akik festenek, vagy szobrászkodnak), na, akkor az maga a fényfestés. Abból is a fénygraffitin és a szikrázó-izzó körbeforgatott dörzsikén kívül, talán a szárnyfestés a legelcsépeltebb közhely. Szóval, ha a művészet  csupán, a valóság utánzása, a giccs attól még igencsak valódi. Hiszen nemcsak a valóságot lehet utánozni, hanem a fogalmaink utánzását is, sőt az utánzás utánzásának az utánzását is a sokadik hatványon, mert mi más lenne a giccs, mint az utánozó ember ebbéli öröme?

Tehát, mint két (elefánt)csonttá fagyott Pügmalion kimentünk angyalt csinálni Csabával a mínusz hét fokba. Azt hittük az évtizedes gyakorlat majd átsegít a kezdeti botladozásainkon, de nem így történt. A fényfestésnek ugyanis vannak buktatói. Mégpedig maga a fény az. Használtunk EL-madzagot, lézerpointert, telefonképernyőt. Nem tudjuk még, mennyire fogunk rákuporodni a témára, mert ide bizony gyártani kellene spéci fényforrásokat. Az egyes rétegek külön készültek el, és otthon a jó melegben Lighten összhatásmóddal gyógyítottuk őket egymásra. 

Végül tehát nem sikerült szerelembe esni a magunk által gyártott angyalba, ő is hideg és szilárd maradt,  pedig toporogtunk körülötte vagy fél órát, de én csak annyit éreztem ott lent, hogy pisilni kell. Ha kicsit melegszik az idő, lehet ha felmelegítjük a témát is. Talán még egy dörzsikét is felgyújtunk s helikopterezünk vele egyet. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése