Ez egy elég átfogó videó a gyufákról. Ilyeneket lehet megtudni, hogy miért biztonságos az a gyufa, amit nem lehet a csizmánk oldalán meggyújtani (itt megpróbálnak ilyet csinálni, mert egyre nehezebb találni a piacon), vagy hogy igényesebb gyufáknál a fát kezelik, hogy ne izzon sokáig, miután elégett, illetve hogy miképpen lehet lassítani a gyufafej berobbanását. El is készíti a saját gyufáját, de szerintem a hozzávalók beszerzése közben tutti, hogy a spion kékek felkapják a fejüket.
Gondoltunk egyet, s kipróbáltunk pár olyan gyufás trükköt, amik a leginkább szembe jönnek velünk az interneten. Ilyen például a mágneses gyufa.
Legalább 4-5 féle gyufával próbálkoztunk, egyiket sem vonzotta a mágnes elégetés után. Tehát egyáltalán nem igaz, hogy minden vörösfejű gyufa vasoxidot tartalmazna, ami elégetés során vassá és széndioxiddá alakulna.
A gyufák összetételével Dunát lehet rekeszteni, sőt olyat is találtunk, hogy ez leginkább a nem biztonsági gyufára igaz, mindenesetre a gyufa wiki oldalán a vasoxid kifejezés nem ad találatot. De elhisszük, hogy a világnak vannak olyan szegletei, ahol az égett gyufa mágnesezhető. Csak nem nálunk.
Ezek után már a füstölgő ujjakban sem bíztam, és az első próbálkozás nem is sikerült. Tehát ez sem minden (biztonsági) gyufa dörzsijére igaz. De aztán találtunk megfelelőt. Hogy ezt mennyire egészséges büngyürgetni, az kizárt dolog...
Mindenképpen érdekes a gyufák története, illetve az összetétel változása is. Én még emlékszem, hogy unokatestvéreim az üvegablakon meggyújtották a gyufát, bár nem világos, hogy ez akkor bárhol meggyúló gyufa volt e, vagy valamiféle ügyes vircsaft (vagy meg se történt, csak a fejemben levő emlékgyár terméke). A 80-as évek ipara által előállított gyufák zöme amúgy is túlontúl biztonságos volt. Nemhogy magától nem gyúlt meg, de csak lekarmolta a dörzsit, majd leporladt a feje is. Egy doboz gyufából jó ha párszor rá tudtál gyújtani.
A feltaláló munkája hiába tervezett, de sokszor mégis a véletlen művészete. Például amikor egy vérzéscsillapító fejlesztéséből LSD lesz, szívgyógyszerből viagra, vagy a különlegesen erős ragasztó helyett a post-it gyöngécske, de híres ragacsa. Na, pont így jártunk a mindenhol és mindenhogy meggyújtható gyufa fejlesztésével is. Véletlenül sikerült feltalálni azt a tűzbiztos gyufát, amit sehol és szinte sehogy nem lehet meggyújtani.
Először a játékpisztolyok durranó patronjait próbáltuk ki.
Az elképzelés az volt, hogy a kis tégelyekből kinyerjük a durranóport, de ez német minőség volt, minden kis tégelyben csak egy durranóporral átitatott papírkarika lapult. Viszont az a kis semmiség elég mérges, fapálcikával is sikerült eldurrantani a kipiszkálás során. Attól függően, hogy valami német minimalista cuccot, vagy kínai leszaromosat sikerül megpiszkálni, a robbanás pár centitől araszosig terjedhet. Szóval csak szemüvegben piszkáljad, pláne ha te is rövidlátónak tetszel lenni. Nekem a kínaitól ment el a kedvem a piszkálástól. Az idegeim túl gyengék ennyi izgalomhoz.
Ezeket a papírkorongokat a gyufa fejére ragasztottuk pillanatragasztóval, de véletlenszerűen durrantak el, leginkább csiszolópapíron, de nagyon esetlegesen, illetve nem gyújtották be a gyufát egyáltalán. Ez tehát zsákutca.
A következőben a gyufa fejét fejtettük le és őröltük meg, a dörzsit izopropillal oldottuk le. Ez már a jackass kategória, ugyanis, a két komponens összekavarásától eléggé fostunk. Kevés PVA ragasztóban kevertük el, először a finomra őrölt gyufafejeket, aztán apró mennyiségben a dörzsi-port is hozzáadagoltuk. Nem robbantunk fel. A PVA előnye, hogy könnyű tartós gyufafejetek formázni belőlük a pálcikára.
Hátránya viszont a tűzállóság, ami egy gyufa esetén nem kifejezett előny. Dörzsölésre egyáltalán nem gyulladtak meg, de szégyenszemre a nyílt lángot is elég jól állták.
Ugyanebből az anyagból kis galacsinokat is gyúrtunk, petárdának. Volt ami csak gyufafejet tartalmazott PVA-val, és volt olyan, ami a dörzsit is tartalmazta.
Az eredmény, a gyufák leszerepelése után már borítékolható volt. Kővel megcsapkodva egyik sem pukkant. A dörzsis galacsinból az egyik viszont sistergett egy aprócskát. Ez volt a legtöbb.
A következő kísérletet már nem mi csináltunk, hanem
egy haverunk haverjának a haverja. Hiszen az ilyesmi újabban illegál.
Gyufarakéta, amit már lehet, hogy a fegyverek közé sorol a törvény, és mint olyan, nagy valószínűséggel A-kategóriába, vagyis katonai fegyverek közé. Azt hiszed ez vicc, de ennél képtelenebb cuccokért is szopattak meg már állampolgárt.
Az eredmény elég lehangoló volt, de az első sorozat kudarcainak okait itt felsorolom, hátha segít valakinek. Szóval a fej-részt érdemes nagyon erősre készíteni (ragasztós alufóliával megerősíteni), különben a nyomás ezt löki le leghamarabb. A rúdra nem érdemes nagyon szorosra rátekerni a rakéta testét, hiszen csak akkor tud lerepülni a rúdról, ha elég laza. Egyetlen gyufafejjel fél méteres hatótávolság érhető el, de az interneten a kollégáknak több méteres is sikerült. A dolgot érdemes lenne tovább fejleszteni.
És egy érdekesség.
Ez azért elég beteg. Értem én, hogy gyufázni jó, de ekkora munkát beleölni... Habár 105 millió megtekintés után ez már tekinthető munkának is, akkor meg legalább azt csinálja, amit szeret.
