Nem tudjuk pontosan, hogy mi ez, de élvezzük. Szóval kell hozzá két plexilap, egyikbe perfúziós slagot ragasztottunk, ezeket réssel (négy sarkában különféle vastagságú kartonlap alátámasztásokkal) kell egymásra szorítani, és lehet közéjük spriccelni eltérő viszkozitású és főleg színű anyagokat.
A perfúziós slagnak több előnye is van, egyetlen hátrányával szemben, ami a vastagsága. Szabad vége fecskendőre húzható, illetve a kis szabályozó-záró biszbasz lehetőséget ad arra, hogy a két folyadékot egymás után légmentesen tudjuk bepumpálni.
Próbáltuk a xantángumit, mézet, glicerint, mint közeget és abba az összes fellelhető tintánkat.
Ha nem unnánk annyira elmosogatni és újra meg újra eltörölgetni a felszerelést, és hogyha annyi év után nem ment volna tönkre a Raynox előtétünk felfogatása, talán ez a mese is tovább tartana. De nem kizárt, hogy majd visszatérünk erre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése