Egyszer volt egy bányaüzem 3

A bányavállalat 20 esztendeje élte virágkorát. Azóta az ország sok gyárát, ami közvagyon volt, olcsón magánosították, majd eladták ócskavasnak. A munkásokat pedig szélnek eresztették. Közöttünk élnek akik tették és azok is akikkel ezt csak megtörtént.

Jó szerencsét! Belépni tilos.

Vízalatti világ. Nem Atlantisz. Csak egy gyár.

Spontán közhely, csizma, asztal stb.

20 éve még sínen voltak.

Meg kellett volna őrizzétek a rendet és tisztaságot (jobb felső sarok - kékkel)

Vigyázz! A munka ART.

Indexképek (broken thumbnails).

Nyugdíjas transzformer

Itt valaha dolgoztak, régen a szekrények ajtaját muffos kép tette otthonossá.

Álruhás túlélő

Vége.

Utazások Porcelánföldön - zagyvaság 2

Látkép a Hargitafürdő legnagyobb, ám nem az egyetlen zagytározójáról.
Egyeseknek türkiz-paradicsom a sárga dűnék között, másoknak gennyes fekély a Hargita testén.

A kép üzenete világos: az ülepítő változatos képe mindenkit vár.

Az alumínium-szilikát kivonása után visszamaradt vasoxidok,

és sok-sok mindenféle ásvány,

pazar földönkívüli látványt hoznak létre.

Vagy éppen egy mediterrán város képét sugallja a felületes szemlélőnek.

A színes szuszpenzió mikrovilágától,a barázdás és árkos erózió makroformájáig,
minden alkalmas lenne földrajzi alapismeretek szemléltetésére.

A kaolint E559 néven, élelmiszer adalékként is használják.
Csomósodásgátlónak.

Néhány fűcsomó erről nem vesz tudomást, biztos kevés a kaolin már a meddőben .

Az ülepítő sok kollégát megihletett. Íme néhányuk:
Lőrincz Csaba, Várday Béla

Hargitafürdő Hejj...

Hargita hejj, ez áll a település bejáratánál román nyelven. 
Határon túli testvéreink láttamozták is, hadd bosszantsa megszállóinkat.
A helyi érdekeltség talán azt jelenti,
hogy igazából a kutyát se érdekli, a helyieken kívül, hogy mi lesz a telep sorsa.

Elvtársak! Itt az idő felfüggesztődött.
A tábla nyelvezete szerint a tűz esetén értesítődnek
a tűzoltók meg a vízművek. A villany megszakítódik.

Tehát minden automata? Nincs is személyzet. Minek is, a telep széthullódik magától is. Hajrá Dinamo!

A gyárból ez az épület úszta meg egyben. Ránézésre, mikor is épülhetett?

Ez meg a zagytározó, ami ha másnak nem is, de katasztrófaturizmusnak tökéletes.
A Balupark egyenesen látványelemnek használja.

Kísértetkastélynak pont jó lenne, de hálni se jár ide a lélek

Mozizni végképp nem...

8, 7, 6, 5... visszaszámlálás

Gerzson

"Gerzsonnal eleinte egykedvűen szemléltük egymást. Azt hittük, soha nem zavarjuk egymás köreit. Ez más oldalról persze azt is jelenti: nem hittük, hogy valaha is összebarátkozunk.

Gerzson nagy szorgalommal szövögette hálóját az ágyam fölötti sarokban, megfigyelésem szerint soha semmit sem fogott, a jó ég tudja, miből élt, mindenesetre ott lakott már egy hónapja. Mondom, nem történt köztünk semmi különös, mindössze egy este mondtam neki, ha éjszaka meg találna csípni, hát nem tudom, mit csinálok vele. Gerzson erre olyan megbántottan hallgatott, hogy elszégyelltem magam. Ne haragudj, Gerzson – mondtam, s tulajdonképpen akkor derült ki, hogy Gerzsonnak hívják." (ez csak részlet, olvasd az egész mesét:  Lázár Ervin - Állattörténeteim)

Ő itt balra Oktopuszi János. Tegnap jött. Mivel előéletéről semmit sem tudok, nyilvántartásba vettem és lefényképeztem a körvakuval. Remélem nem verekedős, a többi pókom olyan filigrán, jámbor jószág. Amúgy ismeri valaki?

Transaquatype - első lépések

Legújabb tintás nyomataidra ráömlött a reggeli kávé, dzsúsz, vagy beleejtetted kedvenc nyomataidat a klotyóba? Nos, sajnos nem fedeztél fel egy újabb alternatív fotó-eljárást, mert már megelőztek. Neve is van: transaquatype.

Az első próbálkozás a túlságosan profi HP tinta miatt hiúsult meg. Ugyanis egyszerűen nem oldotta a víz. Aztán az alkohol sem. Nyilván a marószóda, a sósav és végül a clorox következett, s talán még most is élénk színekben pompázna, ha a papír szét nem mállott volna a kegyetlen bánásmódtól a túlélő tinta alatt. Ha a HP ezért most nekem reklámot fizetne, ne tegye, mert a mezei nyomtató-tintájukról ugyanezt nem tudom elmondani.

A jelen installációk szendvicsben készültek, a 80 grammos papír rostjain ugyanis nem hajlandó átszivárogni a HP festék. A művészi kivitelezés még várat magára, jelenleg számomra teljesen irányíthatatlan a folyamat. Ha nektek sikerült akarva, vagy akaratlan élvezhető eredményt elérni, mutassátok meg.