Ismerkedünk az LM386-tal

Az LM386-os integrált áramkör annyira elterjedt a hangerősítésben, hogy muszáj megértsük legalább az alapjait. Érdemes bő marékkal bevásárolni belőle, mert jó sokat el lehet füstölni, apró figyelmetlenségek miatt. Például nem tűri a tápfeszültség póluscseréjét.

Lábainak az ő kiosztásuk:

4 - a föld
6  - ide jön a 4-18V közötti táp (típusfüggő, nekünk LM386N-1 van, ami 4-12V feszültséget szeret), a kimenet hallhatóan nem változott a feszültség változtatgatásával a mi összeállításunkon sem, illetve a készen vásárolt modulokon sem.
2 - 3, a bejövő jel, szokták a 2. lábat a groundra kötni, de mi nem hallottunk különbséget azokban az áramkörökben, amiket összeraktunk.
5 -itt jön ki az erősített jel
1-8, ha az 1-8 lábakat összekötjük, akkor 20X erősítés helyett 200X erősítést kapunk. Ezt a rajzokon egy kondenzátorral szokták megoldani, + ide jöhet egy potméter is, amivel az erősítés állíthatóvá válik.

Ezt szemléltetik itt:

A 20 és a 200 szoros erősítés között mi nem hallottuk a 10-es szorzót, nyilván kimérni meg nem tudjuk, mert nem értünk hozzá, meg nincs is amivel.

7 - ezt zajszűrésre használják, kondenzátorral a groundra kötve, de a mi cuccunkon ennek a hatását nem tudtuk kihallani.

Egy bézikebb setupot próbálunk először, az Instructablesről. 

Forrás

Az audió bemenetet a telefon szolgáltatta, ami nyilván előerősített jel, a kimeneten nagyon gazdag basszusok, és észrevehetetlen zaj jelentkezett. Gitárkábel bemenettel is szép tiszta hangot kapunk. Azonban ha az 1-8 lábakat zárjuk, akkor erős overdrive (?) hangzásunk lesz, sajnos erős hálózati (?) zúgással együtt. Elemről valamivel jobb a helyzet, azonban ha kifogyóban van az elem, akkor a hang szakadozik, pattog. 

Ha vérszemet kapnánk, akkor itt a circuitbasics cucca, ahol lépésről lépésre bonyolítja az LM386-os erősítőt a legegyszerűbbtől a három potméteres bonyolultig (videó, rajz). 

Sajnos a kínai alkatrészeket a kínai alkatrész-detektor elég nagy szórással azonosította a névlegeshez képest, ezért nem tudjuk, hogy mennyire ezen múlik a hangzás. Azt is olvastuk, hogy a jó minőség érdekében az alkatrészek a lehető legközelebb kellene legyenek az IC-hez, nekünk meg olyan az összeállításunk, mint egy sündisznó. Mindenesetre az előzőnél jobb a hangzás, és főleg állítható a bemenet is (gitár esetén erre semmi szükség, a full jel is épp csak elég), illetve az erősítés is. A basszus állítgatása nem tűnt meggyőzőnek, nem hallottuk értelmét. De ez lehet, ha a szedett-vedett alkatrészek miatt van.

Ebben a videóban elég jól elmagyarázzák mi mit okoz az áramkörben, ezeket érdemes kipróbálgatni, változtatni. Nekünk egyelőre ennyi elég volt a kalandozásból, nagyon nagy apokalipszis kellene ahhoz, hogy ilyen erősítőt építsünk és használjunk élesben. Meg akkora apokalipszis után, áramunk se nagyon lenne. 

Tilos rádió

Ez nem olyan tilos rádió, mint a mostani Tilos Rádió, frekvenciával meg mindennel, vagy nem úgy tiltott, mint a Tiltott Csíki sör. Hanem igaziból. Mert valamiért az állam úgy gondolja, hogy csak neki van joga eldönteni, hogy ki szemetelheti tele a rádiósávokat reklámmal, meg tinglitangli fos-zenével. Tehát ha mégis gerillarádióznál, aminek ma a lázadáson kívül már nincs sok értelme, hiszen podcastelhetsz, meg youtubozhatsz is helyette, akkor elsősorban legyen megoldva a mobilitásod, hogy időben felszívódhass, mielőtt a bemérő autó megjelenik a környéken, másodsorban pedig ezeknél sokkal erősebb adót kellene beszerezned, hogy a hatalom kutyái felfigyeljenek és rád szálljanak.
Az imént meghivatkozott videóban látható szerkót is elég könnyen összedobhatod, de mi végül készletben vettünk egy kínait. Legalább gyakoroltuk a forrasztást. 

Állítólag 50 méterig tud adni (3,5mm jackről, illetve mikrofonról), kb. 40 méterig teszteltük, ott még tökéletes volt a vétel (úgy, hogy ráakaszkodtunk egy működő csatornára, mert untam finomhangolni a potmétert), nem kizárt, hogy nagyobb antennával, illetve adáscsendes frekvencián ez még jobban kiterjeszthető. Itt azért megnyalják vele a 800 métert is. Ami elég derék, ha megnézzük a tipikus, sok wattal támogatott FM lefedettségeket. A cucc hasonló elven működik, mint az autós FM transzmitterek, ott is nagyságrendileg hasonló a lefedettség, vagyis autópályán a melletted haladó autóba simán átüt a jel. 

Forrás

Most akkor el is bizonytalanodtunk, ha az autós transzmitterek legálisak, akkor végül is milyen törvény akadályozhat meg abban, hogy a gyűlölt kereskedelmi rádiók reklámjait egy tömbháznyi zónában teljesen felül üssed valami érvényesebbel? Gyanítom, valami teljesítmény-limit van, de unok utána járni. 

Vagy például szervezhetsz flashmobot, nagy nyílt téren, ahol mindenki rádión kaphatná az utasítást, autókaravánban kommunikációs csatorna lehet. Hegyen azért még mindig a talkie-walkie a megbízhatóbb. Vagy rádión szólhatsz a gyereknek ki a kert végébe, az embernek a műhelybe, hogy jöhet vacsorázni. Csak hát erre ott a telefon. 

Hívásjelző, vagy RF detektor?

 Volt a 2000-es évek elején az a divat-öntapi, amit a telefonra ragaszthattál és hívás előtt kicsivel villogva jelzett. Mára teljesen kikopott a használata, fene se tudja az okát, olvassuk, hogy talán a 3-4G nem hajtja már meg, illetve, hogy akkora adatforgalom zajlok az okostelefonoknál, hogy egyfeszt villogna, nem tudjuk. De mivel a múltkor nem sikerült a diódás szerkezettel megjósolni a telefonhívást, most építettünk egy ilyet:

Persze, sosincs itthon pont az, ami kellene, ezért az IC és a dióda is más típus, ennek ellenére működött a dolog. Nyilván ennek saját táp kell, és akkora az egész, mint maga a telefon, ennek ellenére az ilyen cuccok összerakása jót tesz az embernek.

UPDATE!
sajnos kiderült közben, hogy az áramkör azért viselkedett furcsán, mert nemcsak a 4G adatforgalmat veszi észre, a Wifi kapcsolódásra is megbolondul, a router közelében is jelez, illetve az telefon wifihasználata is jelentősen izgatja. Érdekes, hogy az FM-radióvetőnkre nem reagál (kb. 100MHz), de a talkie-walkiera finoman jelez.
Szóval elég nagy spektrumban veszi a rádiójeleket, ami inkább RF detektorrá teszi. Hátránya, hogy elég közel kell lennie az adóhoz (kevesebb mint 10cm).

És csak szólok, hogy a mikrohullámú sütő ajtaja előtt találtunk olyan pontokat, ahol bejelzett. 

Vortográfia kaleidoszkópika

A vortográfiát leginkább Coburn úr nevével szokták emlegetni. Sajnos igazán részletekbe menő technikai leírást nem találtam a módszerre, mindenki értelmezi, ahogy akarja, de úgy tűnik, a kaleidoszkóp mindenképpen implikálva van. De a képosztó prizmák is szóba jöhetnek. 

A dolog eredete talán a vorticizmusba nyúlik, ezért a dolog magyarázata nem technikai, hanem inkább művészettörténeti, amibe nem ártanánk bele magunkat. Ha eredetileg a modernitás volt a keltetőközege ennek a mozgalomnak, akkor most azt újra megidézni a posztmodernből, hát elég furcsa. 

Fodrozódások

A témába számtalanszor beleszaladtunk, kezdve a szivárványokkal, de folytatva a metszett és nem metszett üvegek fényszóródásain át, egészen Edgerton úr cuccaiig. Sőt rokon a luminografikus lemezekkel is, de ilyet egyelőre képtelenek vagyunk gyártani. 

Mi üvegtálat használtunk négy sörösüvegre felállítva, és vakuval villantottunk egyik kezünkkel, a másikkal csöpögtettünk, és a harmadikkal meg exponáltunk. Csak hogy lássuk, mire lehet számítani, mert ennyiért asztalosmunkát azért nem végeznénk. Itt egy másik otthoni módszer, érdekessége, hogy háromszínű leddel dolgozik. Ez meg egy profi hullámkamra, hullámkeltővel, sztroboszkóppal.  

Ha igazán jól akarnánk művelni ezt, akkor érdemes lenne egy fóliakivetítővel is megpróbálni, talán elég lenne a fénymennyisége ahhoz, hogy gyors záridőkkel tudjunk fotózni. Apropó írásvetítő: ez is érdekes műfaj.