Lézeres hangátvitel újratöltve

 Ezt régebb sokkal egyszerűbben megoldottuk, de most lássuk mire képesek a kínaiak lézeres hangátvitelben. Angolul nem tudnak, az kurvaélet, de attól még megértettük a rajzukat:

Úgy tűnik az adó egy tranzisztoron keresztül buzerálja a lézer fényét. Nagy ügy, mi simán rákötöttük az audio-jelet a lézerre és úgy is pont jó volt. A vevő meg egy LM386-os erősítő, és mivel az 1-8 lábak össze vannak kötve, 200X erősítésre és semmi jóra nem számítunk. 

Megpróbáltuk előbb összerakni próbapanelen hátha így elajandékozhatnánk még, de a vevő valamiért nem akart venni. 

Jó, hát akkor megforrasztottuk, ahogy kell, úgyis kell a gyakorlat.

Így már működött. De a vétel erősen zajos volt. Kipróbáltuk a sima napelemet erősítőre kötve és messze jobb vétel volt. Kipróbáltuk a vevő modulon a fehér LED helyén napelemmel, szintén elég gagyi hangja volt. 

Világos, egy nagyon csapnivaló erősítőnk van, ami semmire nem jó, hacsak distorsion gitáreffektnek nem. Ki is próbáltuk, a gitárjelet a fénydiódára kötöttük, és tádámm, volt ott minden, fuzz, meg overdrive, meg distorsion, egyszóval olyan metál, hogy még csikorgott is, mint a olajozatlan vas a vason. Még garázsrocknak is igénytelen. 

Négyszögjelből szinusz

Sajnos a dolog bonyolultabb, mint gondoltuk, pedig úgy reméltük, hogy az N555 vinnyogókat könnyen rá bírjuk venni szinuszjelek, és más hullámformák kibocsátására és pár alkatrészből, semmi tudással egyszer csak összeáll egy Hammond orgona. Ez kábé olyan lázálom lehetett, mint amikor Turbo Pascalban akartunk Windózt írni (1999-ben), és csak azután adtuk fel, miután megírtuk az ablakkezelés memóriamanővereit és hát nem volt olyan jó, mint amire a Dephi Pascal alapból képes volt. 

Ebből a leírásból indulunk ki. És máris belefutunk abba, hogyha az N555 változtatja a négyszögjelünket, akkor a szinuszosító elemeknek is változniuk kell. Tehát csak egyetlen frekvenciára szorítkozunk és megépítjük Tinkercadban a dolgot. 

Érdekesség, hogy amíg a rezgőkört nem kapcsoljuk be, addig szép négyszögjelünk van és valami értelmezhetetlen alig hullámos jel a rezgőkörön túl (jobboldali oszcilloszkóp), aminek nem látjuk az okát. 

De ha rákapcsoljuk a rezgőkört, akkor a jobboldali oszcilloszkópban szinte szinusz jelünk keletkezik, de összeborzolja a baloldali oszcilloszkópunk képét. Hát így nem lehet dolgozni, mert ugye lehet bugos az egész, és a kiadott hangszimuláció sincs köszönő viszonyban a valósággal.  Nem számítógépfüggő a dolog, több gépen is próbáltuk. Azt hiszem előbb utóbb kelleni fog egy rendes oszcilloszkóp. 

Tehát a cucc nem alkalmas túlságosan arra, hogy finom hullámformákat kikavarjunk, de azt azért nem ártana, hogyha a négyszögjelet legalább valamennyire lekerekíthetnénk legalább a 0,14-15Hz tartományban, ugyanis ebből szeretnénk megépíteni egy nagyon kezdetleges tremolót. 

Az elképzelés az, hogy az N555 egy LEDre kivillogtatna egy pár hertzes jelet, amit egy LDR venne és hasznosítana optikai tremolóként egy gitáreffektben. Azt már láttuk, hogy az N555 elég szabályos négyszögjelet ad ki a LEDre, ez azért tud megtörténni, mert a LED válaszideje gyors (ns nagyságrend). 

Ezt a jelet kellene kicsit lesimítani, hogy a gitáreffect ne szakadozott legyen, hanem hullámzó. Kipróbáltuk az N555 villogónkkal (4-5Hz) az induktoros - kondenzátoros megoldást, az összes induktorunkkal ami kéznél volt, de sajnos pont ilyen értékűek sosincsenek kéznél.

Ez volt a legérdekesebb, amit elő tudtunk állítani:

A hullám jobboldala egészen tetszetős, a baloldala viszont nagyon meredek. 

Az LDR válaszideje sokkal lomhább (ezt a vízcsöpp-csapdánál már tapasztaltuk, ms nagyságrend), de ettől még sajnos nem kerekedik le a jel, és pattogtatja a gitárjelet.  

Folytatása: a kéttranzisztoros oszcillátorunk, illetve az N555 oszcillátorunk összehasonlítása tremoló gitáreffektként.

555 négyszögjelet időzítünk.

A célunk az, hogy az 555 chipet rávegyük arra, hogy egy nagyjából egyenletes négyszögjelet adjon ki, olyan 0,1 és 15 Hz tartományban. Jó lenne, ha állítható is lenne ebben a tartományban, mert ez lenne egy vibrato-gitáreffektünk jel-része.

Az 555 astabil vibrátor négyszögjele 3 komponensen (két ellenálláson és egy kondenzátoron) keresztül vezérelhető és erre rengeteg online kalkulátor van. Sajnos egy olyan inverz kalkulátort se kaptunk, ahol a T(high) és a T(low) időket beírva javasoljon ellenállás értékeket, tehát próbálgatva tudjuk csak megközelíteni a dolgot. 

Forrás és kalkulátor

Hogy a kondenzátort (C1) állítgassuk, arról szó sem lehet, mert nincs olyanunk. Tehát marad a potméterek hergelése (R1 és R2). Abból is csak az R2 kap potméter, hogy még egyszerűbb legyen a dolog. A kalkulátor szerint, ha C1-47uF a kondenzátor, illetve az R1-10ohm, akkor az R2 potmétert 1k-100k tartományban nagyjából 14-0,51Hz között változtatja a jelet, végig nagyjából 50% ciklussal (T(aktív) és T(inaktív) szakaszai egyenlő hosszúak nagyjából).

Ez nekünk pont elég is. 

Hát sajnos a Tinkercad szimuláció lófaszt sem ér, ugyanis az oszcilloszkópja használhatatlan, hol mutat valamit, hol nem, a LED-villogás szimulációja meg semmit sem árul el a jelről. Szerencsére ilyenkor az Audacity egy napelemmel simán bevillogja a jelet a számítógépbe:

Nyilván nem olyan komponenseket használunk, amiket kiszámítunk, hanem olyanokat, ami éppen van. Például a 100nF-os kondi például csak 68nF a mérés szerint. Legnagyobb ellenállásunk meg 2,2M, ehhez meg az R1-nek 10 ohmosnak kellene lennie, egy 4-5Hz-es jel előállításához. Igen ám, de ha 9 voltot ráengedsz erre a 10 ohmos ellenállásra, s utána megfogod, az ujjadra sül. Szerencsére az 555 IC nem sült meg, úgyhogy tovább variáltunk, amíg végül egy normális villogót tudtunk előállítani. 

Folytatása következik: megpróbáljuk a négyszögjelet leszinuszosítani, ami a kör négyszögesítésével megegyező feladat. Azután meg kipróbáljuk a dolgot optikai tremolóként gitáreffektben.

Tesztpedál bypass-műtét, megértjük a 3PDT működését.

Szükségünk lesz egy olyan hardverre, amibe bele tudjuk vezetni a gitárkábelt, amiből kijön egy gitárkábel, közöttük direkt átjárás (bypass) van, illetve kapcsolható rá bármilyen próbapanel. Passzív (true, vagy hardwire, franc se igazodik ki a nómenklatúrában) bypassban gondolkodunk.

Forrás

A 3PDT kapcsolása látszik az ábrán, ami megvalósítja a bypasst, illetve az effekt közbeiktatását. Ez a Big Muff pedálunk rajza, amiből az derül ki, hogyha a piros X jelzésnél leválasztjuk a lila és a zöld vezetékeket a panelről, és kidobjuk a panelt a francba (ami valljuk be szarul szólt, de lehet ha ennek a mi forrasztási szkillünk az oka), akkor kapunk egy olyan pedált, ami képes true Bypassra is, meg bármilyen tesztpanelt köthetünk a lila és zöld végekre. 

Forrás

Ettől eltérő kapcsolások is megvalósíthatják ugyanezt, a hatást, de a miénk történetesen így volt beforrasztva, ezért ennél a változatnál maradunk. 

A 3PDT kapcsoló két állása ennél a bekötésnél kb. így nézhet ki:

A pink esetben valósul meg a true bypass, a led nem világít, a sárga esetben viszont a gitárjel az effektusra vezetődik, majd onnan jön vissza a kapcsolóba és megy a kimenetre. A led meg áramot kap, tehát ennél a kapcsolásnál világít. 

Jól látszik, hogy a bejövő és kimenő gitárjelek Groundja nincs rákötve direktben a nyomógombra, amikor az effekten átmegy, akkor nyilván a panel Groundján keresztül van meg a kapcsolat, de Bypasskor, az a gyanúnk, hogy szintén az effekt áramkörén keresztül leföldelődik a házon át (a középső gomb ugyanis a házra vezetett groundból kap). Ez számunkra azt is jelenti, hogy egy nagy közös Groundot lehet használni. 

Ki is próbáltuk úgy, hogy az effektre rákötöttünk egy LM386-os erősítő modult, és két vörös ledet hard clipnek. Bár a Bypass működött, az LM386-os modul valami zajt vitt a rendszerbe (Bypasson is hallatszik), ezért arra gondoltunk, hogy a kapcsoló beforrasztásával lehettek gondok. Ezért teljesen új kapcsolóval újra csináltuk az egészet, de kidobtunk mindent, a jackeket, a tápcsatlakozót is. A csóré házba szereltünk be mindent újból. 

Jobb lett, de nem tökéletes. Valami elkerüli a figyelmünket, lehet hogy valami kondenzátoros szűrések kellenének ide-oda. 

A német pedál nem bízza ránk a forrasztást. A kötés ugyanaz, a jobboldali kép tükörben értendő

Frissítés. 

Ebben a videóban alaposan elmagyarázzák a Single Pole Double Throw, Double Poles Double Throw, illetve a 3Poles Double Trow (3PDT) kapcsolók működését.

Killswitch - amire nincs Mastercard, még jó lehet a Visa

Killswitchet sokmindenre lehet használni, felügyelet nélküli mozdonyok, nehézgépek, targoncák megfékezésére, ejtőernyő vésznyitására, futópad megállítására, megszakítani Dexter boldog gyerekkorát stb. 

Gitáron mégis leginkább csak két felhasználása van, egyik csupán praktikussági, vagyis zárja, vagy nyitja a gitárkábelt, hogy ki- és bedugosgatásnál ne kapjál szívbajt a recsegéstől. Erre láttunk spéci kábeleket is, aminek a csatlakozóján apró gomb zárja a vezetékeket, amíg bedugod azt a gitárba, erősítőbe. Másik felhasználási terület a szaggatott (stacatto) játéktechnikák, ahol nem a húrok rezgését szakítjuk meg, hanem az elektromos jelet. Hogy ne mindig Morellot említsük ilyenkor, John 5 vagy Buckethead játékában is előfordul ilyesmi. 

Mi egyik gitárunkat sem akarjuk megfúrni, hogy egy ilyen kapcsolót oltsunk bele, különben is minden egyébre ami megvehetetlen, ott a Mastercard, vagy a Visa. Tehát valami trehány, gány megoldást keresünk, amivel megdrótozzuk ezt a dolgot. 

A látszat ellenére a konstrukció stabil, jól és megbízhatóan működik és rendkívül posztapokaliptikus bankrupt-punk a design is.

Ihletet innen merítettünk, nemcsak a szerkezete igen ótvar a kollégának, de nagyon ügyesen is használja, amit mi magunkról nem mondhatunk el, sajnos. A cucc használata ugyanis egyáltalán nem könnyű, pont fordított kötéssel éreznénk természetesnek, vagyis ha a megnyomáskor adna hangot. Ezért, ha egyszer majd komolyan gondolnánk a dolgot, akkor inkább egy fejválasztó kapcsolóval próbálkoznánk, mint amilyennel Morello is dolgozik, vagyis a két fej között úgy kapcsolgat, hogy az egyik fej hangereje zéróra van húzva (nyilván ehhez ilyen bekötés kell).