A kép valamikor 1943-ban, de legkésőbb 1944 elején, a kaszárnyával szemközt, a konglomerátum dombocska tövében készülhetett. Nagyapám katona. Apám még nem született meg, a rövidke magyar idő még nem járt le. Kevés a derűs arc. Pedig a tábla nem a jelenről szól.
Keresem a helyet. A kaszárnya helyén ma gyár. A domboldalt felnőtte gaz, jobbra benzinkút. Hol állhatott a fotós? Mire gondolhatott, amíg felsorakozott a szakasz a szikla mentén a fűben... Aztán hirtelen rámdudál egy autó, elkattan a gép...
... hát ilyen lett. Ma 92 esztendeje... és mégis itt vagyunk. Kibírjuk. S ami még hátra van, eltelik, ahogyan a török idő is eltelt valahogy.
Emlékszem egy ilyen kör alakú bemélyedésre a sziklában, a 90-es évek végén bíztosan megvolt még . Sose tudtam, hogy mi akar lenni mert gondos kezek azóta eltávolították róla a lényeget és íme most kiderült mi is volt egykor.
VálaszTörlésHétvégén mindenképpen közelebbről szeműgyre veszem a helyet.
Az új PETROM építésekor verték szét ... 2000 után...
TörlésÉrdekes régi dokumentumfotóid vannak néked. Ha arra járok jobban megfigyelem én is a sziklafalat, de szerintem már nem látszik a tábla nyoma.
VálaszTörlés