Atti hűje - időgép

Megvan még a régi grund ahol felnőttetek? A parkoló, ahol a szélvédőkön át lestétek, megvan e még az autóban a szekszkép, a poroló, ami  a kor közösségi fóruma volt a negyedben, a fűzfa, amin a fáramászást tanultátok, a bokor-vár amely mögött azt hittétek senki sem lát ha véres leszámolást terveztek a szomszéd negyed gyerekserege ellen? A fák amiből kardot, íjat, horgászbotot, álcát, kötelet lehetett hasítani. A rózsakert tiltott paradicsoma, ahova nem volt szabad berúgni a labdát... A fosóka fa, a szeder, a nyomkodós kút... Emlékszel még a füttyjelre?

A garázs, amire nem volt szabad felmászni vackorért, mert Zárug-bá tartotta benne a vasárnapi kék ladáját... A garázs, amelyen egyszer valamikor még ezerkilencszáz-valahányban megjelent a felirat, hogy Atti hűje hűlye, Angi írta. 

Szögezzük le, hogy ez nem igaz. Nem Angi írta, hanem Zoli írta. Férfias rivalizálásból. Angit, aki akkor 15 éves érett nő volt, nem valószínű, hogy érdekelte a grund apró hangyabikáinak feltűnősködése. Azóta szanaszét sodort az élet, de a grund megvan még és őrzi számtalan helyen, hogy egyszer, valamikor régen,  útjuk elején, néhány kicsiny vadember barlangja falára festette leírhatatlan vágyait.