Élt egyszer Székelyudvarhelytől nem messze, egy Isten háta mögötti faluban, s még azon is egy lucernással hátrébb, egy legényke. Tisztára ló arca volt, olyan póni-szerű, pont mint az édesanyjának. Kerek hét esztendeig szoptatta az édesanyja. Akkor aztán, mikor még alig múlt hét esztendős, így szólt a legénykéhez, menj szedd a lábad s a borissza apádat húzzad haza a sarki koccintóból. Hanem gyönge volt még az istenadta, nem tudta hazahúzni, úgy találták meg másnap megfagyva a hóban az alkesz öreget. Ezután egyedül nevelte az anyja, még újabb hét esztendeig. Közben persze hét esztendeig szopatta őket a biztosító az apja életbiztosításával. Hanem egyszer az asszony a sok részletfizetéstől és számláktól megőszült fehér sörényét, kisimítva a szeméből, azt mondta a legénykének: Húzzál el fiam ebből a faluból, de gyorsan! Inkább legyél napszámos, vagy bébiszitter Angliában. És azzal koszorúér szűkületben meg is halt, mert erős dohányos volt.

Ahogy ment mendegélt egyszercsak egy rézerdőbe jutott. Gondolta is, hogy örülne itt a színesfémgyűjtő kolléga, a famunkással, biztos gátert építene a rézerdő mellé, amikor megpillantott egy emeletes hétvégi házat. Emmenpé- betűzte róla. De amint belépett rögtön megpillantott egy fürdőruhás menyecskét, aki éppen sminkelte magát a tükörben. Hát az nagyon megijedt a felvilági legény láttán. - Mit keresel itt, te szerencsétlen, mikor még választási kampány sincsen, jaj neked, az uram az elnök s ha hazajön, egyből lyukat beszél a hasadba. De erre a szóra be is toppant a nagy háromfejű sárkány, s míg a legény megszólalhatott volna, hozzá is vágott egy köteg választási szórólapot. De azért ő sem volt rest, kicsit dulakodtak, azután a legény csak kinyuvasztotta a sárkányt. Hanem a leány nem akart vele menni, mert még két testvére raboskodott odalent. - Na nem bánom, keressük meg őket is, mondta a legény, azzal elindultak s csakhamar egy másik palota elé érkeztek, de ez viszont egy ezüsterdő közepén állott, és az volt ráírva, empépé, s csupa ezüstfenyők vették körül. - No, ti aztán hiába jöttetek, mondta az itt raboskodó leány, mert menten hazajön az uram és kicsinál titeket. De erre be is toppant a sárkány, s ha lehet, még kövérebb volt, mint az előző. Egyből hozzávágott a legényhez egy csomó hazug választási ígéretet, de a vége mégis csak az lett, hogy ő is fűbe harapott. Így mentek el azután a harmadik kastélyhoz, ami egy aranyerdő közepén állott és az volt felírva rá, hogy erremdéesz. Pont mellette csörgedezett egy jó vastag aranyér... Hanem az itteni sárkánynak annyi feje volt, hogy szegény legény azt se tudta melyikre figyeljen, s egyik-másik annyira borzasztó, hogy még maga Chuck Norris is zavarba jött volna tőlük. - Hej, szegény világ, cserehát - sóhajtotta elkeseredve a lófiú, mikor nekiálltak viaskodni. Kerek huszonnégy esztendőt küzdöttek, többnyire a sárkány volt felül és az összes fejével aljas hazugságokat sustorgott a legény fülébe. Hanem aztán végre a legény erőre kapott s az aranyér partján belevágta a földbe a sárkányt, hogy csak a fejei látszódtak ki. Úgy ringatóztak ott, mint holmi tulipánok.
No akkor a három leánnyal visszaindultak a felvilágba, hanem egyszerre nem bírtak átbújni a Kutyalikán, ezért a legény nagy udvariasan egyenként előreengedte a leányokat. Na aztán várta utána, hogy őérte is ledobják a kötelet, el is telt három nap és három éjjel, amit persze a barlangban nem lehet megkülönböztetni, közben még a karbid is kifogyott a lámpájából, de várhatta is, mert a három társa, mikor megpillantották a leányokat, eldöntötték, hogy a lófiút már nem húzzák ki a barlangból. Nagy szomorúan tapogatózott a sötétben, mindegyre beverte a fejét a cseppkövekbe, s hát ahogy így szentségelgetett a maga csendességiben, egyszercsak talált három síró-rívó denevérfiókát leesve a guanóban. Visszaakasztotta őket szépen a plafonra s még a salapétájával is betakargatta őket, azzal behúzódott egy cseppkő-drapéria mögé, amire valaki korommal írta fel, hogy forever Rozi. Hát egyszercsak szörnyű nagy cincogással hazatért az öreg Batman. Kérdezte a legényt, mivel hálálhatná meg a jóságát. - Hát, ha te tudod a kijáratot, nem bánnám, ha visszavinnél a felszínre. Akkor a Batman meghagyta neki, hogy üljön fel a hátára s kapaszkodjon meg jól a denevéres trikójában. Így mentek felfelé, aztán egyszercsak elfogyott a Batman ereje, s balra fordította a fejét, erre a legény odatartotta a bal bokáját, hogy szívjon belőle vért. Később jobbra fordította a fejét, akkor meg a jobb bokáját tartotta neki oda a legény. Hogy mennyire sokáig tartott a kivezető út, azt én nem tudom, de mire kiértek, a legénynek még a nyaka is ki volt szívva. Ott feküdt nagy vérszegényen a füvön a Tatárkápolna árnyékában. - No mivel olyan jószívű voltál, itt van hálából ez az üveg bor. Ekkor a Batman előhúzott egy üveg vörösbort és még hét kajabont is adott melléje, s megígérte, hogy ha azt megissza, s a kajabonokat beváltja a nonstopban, hétszer erősebb lesz és a vérében is jelentősen megemelkedik majd a hemoglobinszint. Azzal el is tűnt, mert tudta, hogy nem jó egyedül a Farkasösvényen lebzselni, ha jön az alkony. No a legénynek se kellett biztatás, meghúzta az üveget s az olyan finom volt, hogy meg is nyalta tőle a száját.
Hanem ekkor arra riadt fel, hogy fekszik a sáncban s a pásztorkutyák nyalogatják a szája szélét. Hej, szegény világ, lakásmaffia - sóhajtotta, mikor rájött, hogy az egész csak a pálinkától volt, meg a galócától, de hiába kereste a társait, mert azok már továbbálltak.
Ment befelé hát a városba nagy másnaposan, mert aszpirinje se volt, hátha találna valami alkalmi munkát, hát egyszercsak látja, hogy mindenhová választási plakátok vannak kiaggatva, de még az hagyján, mindegyikről az a három gazember társa vigyorgott. Hej, zabos lett nagyon a lófiú, s ment is be egyenest a Hivatalba nagy bőszen. A szekurityit úgy penderítette félre a kapuból, mintha pihét fújna le a zakójáról. Eressz Rambó, mondta neki, mert ez az én harcom. Meg is találta az elsőt, az irodában lebzselt, a titkárnője éppen a kávét vitte befelé hozzá. De már nem tudta meginni, mert a lófiú úgy kivágta az ablakon, hogy egyenest a tilosban parkoló autók tetején koppant. Aztán a konferenciateremben megtalálta a másodikat, azt egyenest a Szoborpark közepéig hajította. A harmadik a budiban bújt meg, de jól is tette, mert mihelyt meglátta a lófiút, menten összecsinálta magát.
No, amire így szépen felaprította a társaságot, előjöttek a választópolgárok is és egyöntetűen megválasztották vezérüknek. De ha már így egybegyűltek még az Autonómiát is kikiáltották, áldomást ittak, s boldogan éltek aztán, amíg ki nem józanodtak.
Mikor voltál a hargitán? mentem volna :D
VálaszTörléshejj, kedves Grimpix, ez nem is mese, ez maga a valóság
VálaszTörlésjól megfestette nékünk a jelent, remélem a jövőnk nem úgy fog kinézni, mint az 1801 számú bolygó :)
No, ezt aztán jól elmesélte a Grimpix....a galóca volt, vagy a pálesz? :D
VálaszTörlésHát igen! Szentegyházáról felfelé kapaszkodva ha széjjeltekinget az ember jobb vagy bal felé (pártállásától függően), tényleg hasonló mesék jutnak az eszébe! :D
VálaszTörlés