4. lépés a kvantálás. Itt történik meg a veszteség, a későbbi tömöríthetőséget előkészítendő. De nem maga a veszteség az, ami miatt kisebb lesz a file.
Az előbbi lépésben képzett 8x8-as DCT együtthatók kvantálása következik, a kvantálási mátrix segítségével. A nagyfrekvenciás részletekből fog kidobni többet az eljárás (a DCT mátrix jobb alsó régiójából), az alacsonyakat (lassabban változó képi információkat) egyre kevésbé bántja (a DCT tábla bal felső régiója).
 |
| Ezeket a wikiről fogdostuk össze. |
A kvantálási mátrixok létrehozására van ezerféle ajánlás (pl. IJG standard 0-99), abszolút nem mindegy a képek felhasználási területe. A kamerák és szoftverek kvantálási mátrixai finomhangoltak, ezért nehéz megfeleltetni őket egymással. Ebben nem segít a fileméretek összehasonlítása sem (pl. lásd később a PS 6-7-es tömörítési érték körüli érdekességet). A PS saját custom fix táblákat használ, nem az IJG standardot. Ezt csak pár képpel teszteltük és csakis a 12-es értéket - ott igaz a hír - logikus is, a többszöri újramentésnél ennek lehet értelme. Vannak alkalmazások, amelyek a mátrix kialakításakor figyelembe veszik a kép egészét, körülményeket, általában a kamerák saját szoftverei ilyenek (custom adaptive tables - on the fly computing). A Nikon D5000 például két ugyanolyan beállítással (ugyanolyan programautomatika) készített képeken is különféle táblázatokat használt. Pláne nem egységes két különböző típusú gép Fine beállítása. A kvantálási táblák annyira specifikusak is lehetnek, hogy forensic alkalmazások ebből tudják megtippelni, hogy volt e matatva egy kép, és ha igen, milyen szoftverekkel. Erre később visszatérünk.
A fenti ábrán jól látszik, hogy a kis DCT együtthatók, és/vagy nagy kvantálási osztók esetén nagyobb az esély, hogy 0 legyen a kerekítés eredménye. A kerekítés során elveszett információ a veszteség. Minél jobb minőségű kódolást alkalmazunk (több 1-es áll a kvantálási mátrixban), annál több DCT együttható értéke marad érintetlen, kevesebb veszteség lesz, viszont a kvantálás során kevesebb lesz a 0, amit tömöríteni lehetne, tehát nagyobb lesz a fileméret.
Leegyszerűsítve, a kvantálási mátrixban a nagyobb szám szarabb képet okoz, de nagyobb tömörítést.
Tehát a példában -415/16= -26, a -33/11= -3 lesz és így tovább. A kerekítésekben elég nagy veszteség tud keletkezni (ez amúgy is egy közepesen durva beállítás), viszont hatalmas 0-val töltött mezők jönnek létre, ami jól tömöríthető később. Visszaalakításnál pl. a második elem -3*11 pontosan visszaadja a -33-at, de a -6*10 már nem lesz 58 többé. Sokkal durvább a veszteség ott, ahol 0 keletkezik a kvantálás után, hiszen ott az eredeti AC érték már egyáltalán nem állítható vissza. A DC értékét is érintheti a veszteség, ez pl. a 8*8-as blokk tónusában, colorshiftben mutatkozhat meg.
Amennyiben az összes AC értéke 0 lenne a kvantálás után, az egyben azt is jelentené, hogy a 8x8-as blokkunk tónusa (vagy színe, ha a chroma csatornáról beszélünk) kiátlagolódott, hiszen akkor csak a DC érték állítható vissza.
Összefoglalva: a kerekítés során elveszett információ tehát a veszteség. Ha a kvantálási táblában csupa 1-es állna, az azt jelentené, hogy nem történt veszteség (de igen, egy kevés a lebegőpontosról átalakítás miatt is lenne), viszont a kevés 0 érték miatt tömöríteni se fog túl sokat az eljárás.
A legtöbb veszteség tehát ennél a lépésnél keletkezik a folyamatban, emiatt egy JPEG más eszközön (más kvantálási mátrix) történő egyszerű újramentése is újabb veszteséget fog okozni. Minden JPEG file hordozza magában a kvantálási mátrixot, amivel kvantálták, hiszen csak így lehet visszafejteni amikor megnyitjuk bármiben, ezért a JPEGsnoop-al ki is lehet nyerni belőle, hogy össze-vissza hasonlíthassuk:
 |
| A PS kvantálási mátrixai, 12-es és 0-ás tömörítési szintek esetén. |
"Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése