A digit-korszak évtizedei alatt csak kikophattak volna már az olyan ökörségek, hogy a megnövelt ISO a szenzor érzékenységét növelné. Napasztmek! Anyám borogass!
 |
| Ezekben a könyvekben nem írnak ekkora baromságokat. |
Engem nem zavar a szólásszabadság, meg, hogy többet írunk már, mint olvasunk, de azt a jó kutyafáját még a drága mamájának is, annak aki leírja, hogy az ISO növeli a zajt, s nem tesz utána szmájlit, hogy hullna ki a billentyűzetéből a kopipészt. S az még semmi, hogy a wannabe fotósok mit írnak. De pont a D5000 hivatalos kézikönyve (!) írja, hogy “ISO sensitivity” is the digital equivalent of film speed. Há' nooormális? Én állítmányt tettem volna légnyuszik közé: "megfelel". Az ilyeneket kellene kiherélni, nem a nők után füttyögtető suttyókat.
 |
| ISO6400-ra optimizált felvétel. ISO100-6400 között Balról jobbra ISO100+5EV ... ISO3200+0EV, ISO6400-1EV Az ISO100-200 invariáns, ISO800 fölött szintén. |
Volt már ilyesmiről szó az Utazásokban, pl. ebben a czikkben azt firtatjuk, hogy az ISO beállítás a digit gépen egyáltalán nem analóg a kisebb-nagyobb érzékenységű film cserélgetésével, hanem inkább egy adott film pull, vagy push hívásához hasonlítható. De találsz olyan cikkeket is, ahol ezt is tagadják, egyelőre mégis ez a legjobb hasonlat. A hasonlatok amúgy is legalább annyira ködösítenek, amennyire megvilágítanak. Aztán volt szó az ISO sweet spotról is (ami már majdnem az invariáns témaköre), amiről akkoriban alig, de most már bőven vannak leírások a neten, sőt nagyjából ugyanolyan kísérletek is, mint amit mi végeztünk régebb.
Ezt a bejegyzést se vegyétek tehát készpénznek. Szóval esmeg ISO invariánst keresünk a D5000-en. Meg azt is, hogy az ISO invariáns téma egyáltalán legitim e. Az internet tele van tesztképekkel való zsonglőrködéssel. Kezdjük a zaj értelmezésével. A fotózás során keletkező zajoknak (foton-zaj, dark-current, thermal stb.) majd még utánajárunk, most egy táblázat elég lesz:
 |
| Forrás. |
Ez az ábra azt világítja meg, hogy a különféle forrásból származó zajok a jelfeldolgozás során hol keletkeznek. A foton- és front end noise (más forrásokban upstream noise) az analóg jel erősítése során szintén növekszik, de a back end noise (más forrásokban downstream noise) csak akkor növekszik, hogyha utólag, a digitális jelhez piszkálunk. Amennyiben tehát az ISO értékének növelésével az analóg jelet helyes exponálásra erősítjük, már a fotózás pillanatában (front end), kevesebb zajt kapunk, mintha a digitális jelet (amit már downstream noise is terhel) növelnénk a képfeldolgozáskor (back end).
Számomra ennek csak akkor van értelme, hogyha a back-end noise arányában nagyobb, mint a front end. Amennyiben nagyjából egyformák, elvileg tökmindegy lenne, hogy analóg fázisban, vagy digitális fázisban adódik hozzá a jelhez, viszont a photographylife cikke erre nem tér ki, de majd utánajárunk.
Továbbá a cikk a downstream-noise negatív hatását csupán a szimulált ISO értékeken sejti, vagyis a Hi ISO értékeken. Viszont mi nem látunk ugrásszerű zajnövekedést ISO3200 és ISO Hi6400 között (1FÉ korrekció). Ha jól értem, ez a gondolatsor arra épül, hogy az ISO6400 digitális jelerősítést is kap, míg ISO3200 alatt csak akkor, ha AdobeCameraRaw-ban korrekciót alkalmazunk. Mindenesetre leellenőriztük, hogy egy ISO3200 és ISO6400 között van egy valós EV különbség, tehát azt még valahol a D5000 teszi bele a fileba (vagy metában utasítja a konvertert és még azelőtt rákerül, hogy megnyílna - de ez is csak spekuláció).
 |
| Forrás. |
Az ábrához tartozó petapixeles cikk azt állítja, hogyha a downstream noise annyira alacsony (egy ISO résztartományon belül, vagy akár a teljes ISO tartományon), hogy már nem erősödik számottevően egy durvább digitális erősítés során sem (ez bármit is jelentsen), akkor az a szenzor ISO invariáns. Tekintsük tehát ezt definíciónak. (Bájdövéj a petapixeles cikk végén is azon szomorkodnak a kollégák, hogy tele van hülyeséggel az internet.)
 |
| Forrás - amúgy egy csudajó oldal, mindenféle gépek mindenféle mérhető adataival, fogjuk még használni |
Szóval a photonstophoto oldalon meghivatkozott DxOMark adat szerint a mi gépünk ISO662-nél invariáns (piros oszlop). Ez már önmagában miazmár, mert valami invariáns egyetlen értéken hogyan lehetne? Attól invariáns, hogy egy tartományon keresztül állandó. Na, tehát akkor két elméletünk van, ISO662 alatt invariáns, vagy ISO662 fölött invariáns. Lássuk (kecc a 400% nézetért). Nem ennyire ócska a D5000 képe, de a teszt miánn minden szoftveres zajszűrést kikapcsoltunk:
Az teljesen világos, hogy sem ISO200-3200, sem ISO200-6400 tartományon nem invariáns.
ISO100-200 között úgy látszik, hogy igen, de ezt valahogy sejtettük, ugyanis a LoISO zaj szempontjából nem is szabadna rosszabbul teljesítsen mint a 200-as (amennyiben azt tekintjük alap ISO-nak, de erről majd máskor). Az ISO200-640 tartomány már érdekesebb, alig látható a különbség, én mégis hajlok arra, hogy ez azért még nem invariáns. Tehát ISO662 alatt semmiképpen sem invariáns a D5000.
Lássuk felfelé. Az ISO662 érték utáni első kiválasztható ISO a 800-as (a D5000 1/3 értékeket enged).
Úgy tűnik ISO800-3200 között invariáns, sőt, bár az ISO6400 kiterjesztett, ott sincs számottevő különbség. Akkor lehet ha erre értette a DXO, hogy ISO662 fölött a D5000 invariáns?
 |
| Forrás |
Jelenleg az tehát a narratíva, hogy közel a kánaán, lassan minden gép invariáns lesz, el lehet felejteni az ISO-t meg ilyenek. Csakhogy attól még a kétszer akkora ISO (vagy kétszeres gain) csak feláldoz egy FÉ dinamikatartományt, nem? Hiszen jelenleg pont ez az elv, hogy a fél well-kapacitást fogja kinevezni teljes well-kapacitásnak, tehát lineárisan gondolkozva egy teljes EV elszállt, ráadásul pont az össz-képinformáció fele. Akkor meg szerintünk pont
Ugyanakkor a dolognak semmiféle gyakorlati hasznát nem látjuk de ezt majd a következő posztokban kifejtjük.
Az ISO tényleges leírását most nem olvassuk el, ugyanis pénzbe kerül és hülyeségre nem költünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése