Ez egy nagyjából feltárt terület már, a legelterjedtebb objektívek frontlencséit már sokan megforgatták, kifejezetten akkor lehet még csodára lelni, ha valami nagyon egzotikus dugilencséd van, amit mások még nem moddoltak szanaszét. Nem is fárasztunk senkit azzal, hogy miről is szól a frontlencse-flip, ha barlangban laktál eddig, már ne is fáradj azzal, hogy kigyere, még átugranád az árnyékodat, különben is elmúlt már február másodika.
Általános szóhasználatban a bokeh a fókuszon kívül eső fényfoltok leképezését jelenti. Nekünk ez az első próbálkozásunk, és mi mással, mint Laci Zenitjének kit 58 milliméteres objektívjével. A Helios-44-2 a Biotar szovjet koppintása, vélemények szerint már alapból egy bokeh-pöndörítő ikon. Nem akartunk rá felülni, de mégis csináltunk egy ilyent.
A tesztet egy pöttyözött háttérképpel lőttük, tehát a foltok egy síkban voltak a monitoron,a távolság konstans. A fenti tesztképekből nem derül ki egyértelműen, hogy natúr is csavarná a teret, de ezek a képek APSC méretűek, a Zenitbe bekukkantva a széleken azért látszik, hogy sugárirányban bizony büngyürgeti a fényfoltokat. Ami külön érdekes, hogy a fordított lencsés kép közepe sokkal életlenebb, mint a szélei, két rekesszel szűkebben ez a jelenség meg szinte eltűnik.
Manuális lencsével, kézből makrózni nagy kihívás, főleg ha meg is buzeráltad a frontlencsét. Hiába a fókusz-visszajelző, mire felvillan, már huss, milliméterekkel odébb vagy. Mondjuk a Zenitben sem volt törőék, vagy mikroprizma, de azért ilyen lencsékkel, minden magára valamit is adó gyártó adott valami optikai segédeszközt. Pl. Praktica MTL mittudoménhány. Mellesleg ez a lencse amúgy is aljas volt, rendszeresen felejtettük el behúzni a rekeszgyűrűt exponálás előtt. Ami azért okozott némi bánatot a filmes ántivilágban.
A lencsetag megfordítása mindenképpen markánsan odateszi a védjegyét. A különbség :
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése