2019. aug. 22.

Rax - HANS VON HAIDSTEIG ferráta

Az osztrákok útjai nagyon ügyesen rendben vannak tartva, pedig nem egyfeszt tatarozzák, mint a magyarországiakat, ahol hiába van 2-3 sáv autópálya, ha úgyis mindig csak az egyiken lehet közlekedni. Hogy a román autópályát ne is említsem, ugye, amiből az imént adtak át pár métert, de már rosszabb állapotban van, mint bármelyik osztrák megyei kis út. Na, de a románra egy vasat nem kell fizetni, az osztrákoknál meg hiába van autópálya matricád, néhány szakaszon úgyis külön megvámolnak. Jó lenne egyszer már a Wazet is felkészíteni erre. Vagy minket a Wazera.

Az osztrákok be is biciklizik rendesen az útjaikat, ezért hülyeség az a kifogás, hogy hát könnyű a hollandoknál bringázni. Érdekes módon viszont az osztrákok nagyon megadják a biciklizés módját, ha csak a közértbe ugrik is le, úgy néz ki, mint akit éppen a Tour de Franceról szalajtottak. Mindenki tiritarka bici-mezben és nagyon cuccos bringákkal csapatja városban és hegyen egyaránt. Keskenyebb hegyi utakon érdemes is vigyázni rájuk.

A Rax egyik népszerű ferrátája, a több mint 100 esztendős Hans von Haidsteig, egy félnapos program. Mi a Raxot Griesleitenhof felől közelítettük meg, az utolsó kilométereken már csak egyetlen keskeny sáv volt. Az interneten GPX file is található, de nem linkelem ide, mert az elvezet a Heukuppéra is, amit mi kihagytunk. A mászás után, a Preiner Wand csúcsról a ház fele vezető útról balra letértünk és egy omladékos, de jelzett (piros) ösvényen, a nagy kőfolyáson keresztül mentünk vissza a ferráta beszállási pontjáig, majd onnan a már ismert úton az autóhoz (az Osmand is tudja ezt a jelzést).
A platón, az elágazásnál valamiféle figyelmeztető tábla is volt, hogy nur für gebüte. Gebüte vagy te, meg a famíliád, mormogtuk és mi úgy fordítottuk, hogy bicebócák ne használják ezt az ösvényt. Most mondja valaki, hogy fontos a nyelvismeret! Azt és úgy fordítjuk le, ahogy akarjuk, de a végeredmény mégiscsak jó.
* frissítés. Budai Péter kollégánk hívta fel a figyelmünket, hogy csak geübte változat létezik, amitől megvilágosodtunk, tehát a geübte nem a gebüte antonímiája :) 
Később megértettük, hogy miért figyelmeztettek, a kőfolyás nem volt túl szimpatikus, eléggé lezúzta a Speedcross futócipőmet, esetleg nem árt egy könnyű bakancsot húzni ide az éles kövek közé.   
A vasalt szakasz C-D besorolású, mi is annak gondoltuk, kicsit hosszú (kb. 2 óra), meg is beszéltük, hogy kábé ez az a hossz a mi számunkra, ami fölött már unalmassá kezd válni a mászás. A beszállás előtti szakasz előbb az erdőben emelkedik, majd az alig csöpögő csorgó után, a kőfolyásban oldalazva ér ki a vasalt szakasz kezdetéhez (lásd a legelső fotót). Létrás, kéményes vonalvezetés, olyan, amilyennek egy ferrátának lennie kell. Egyáltalán nem omlós, vagy gyakran karbantartják. Számomra talán nincs benne az első legszebb háromban, több itthoni ferrátát is jobban szeretek, de tény, hogy értettek hozzá, akik csinálták, nemhiába van ebben száz éves előnyük. 
A mászás felénél megáld minket a Fekete Madonna is. Utána is olvastunk, miért mutogat minden szent nyuszifüleket, de teljesen nem sikerült azonosítani ezt a szimbólumot. Nekem a kora kilencvenes évek zs-kategóriás ninjafilmjeinek Kuji-kiri kéztartásai jutottak eszembe erről, tudjátok, amit akkor csináltak, mikor a harc előtt egyet-egyet renyekedtek valami extraképesség eléréséhez. Elképzelhető, hogy ez  a keresztény változat is valamiféle szuper-erőt, vagy plusz-mászószkillt ruház az arra tévedt vándorra, mert innentől még van egy-két meglepetés-létra, meg miegymás.
A Preiner Wand csúcsán hétköznap is elég sokan lebzselnek, több oldalról is megközelíthető turistautakon, de a falban csak három csapat volt rajtunk kívül, az egyik egy 70+ éves pár volt. Nagyon ügyesen nyomták, de ők szerencsére ereszkedtek, így elkerülhettük azt a szégyent, hogy megelőzzenek felfelé. Félnapos program, szőröstől-bőröstől olyan 5-6 óra alatt teljesíthető, és annyit maximálisan meg is ér. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése