Archaikus digitális eljárások. Lightfield - az alapok.

Hogyan fogja a Lytro végérvényesen forradalmasítani a fotográfiát? Tíz éve ez volt a téma, azóta kiderült, hogy hát leginkább sehogy. Ezért nem kell elkapkodni a blogírást sem, mert azt is megértük, hogy már mint kihalt, archaikus digitális fotóeljárásról írhatunk. Legutoljára, amikor még foglalkozni akartam vele, javában dúlt a hype, de mára a technológia elhagyta a hobbifotózást és átköltözött a professzionális  computational (számítás alapú?) fotográfiába, meg a 3D és VR technológiákba. 2012-2018 egy forradalmi technológia tündöklése és bukása. Itt egy jó kis történelmi áttekintés a technológiáról, majd itt egy magáról a Lytro-ról. Mindenesetre a living picture mostanra úgy tűnik, hogy halott. 

A tegnapig mi magunk se tudtuk, hogy ez hogyan működött, de megértve némileg a technológiát, most azt nem értjük, ők hogyan is képzelték, hogy ez a piacon életképes lesz. Persze utólag könnyű okosnak lenni, és értjük, hogy a mobilfotós-ipar beelőzte, de akkor sem gondolhatták komolyan, hogy a fotózz most, élesíts otthon lehetőségért cserébe az emberek lemondanak a képminőségről, meg a jól bejáratott technológiák nyújtotta kényelemről. Meg valami csúnya átok sújthatja a 3D ipart, így döglött be a 3D televíziók piaca is, és azt látjuk, hogy semmilyen 3D technológia nem képes átütni a nagyközönség ingerküszöbét. 

A dolog lényege, hogy a megszokott kétdimenziós fényképezésbe (x,y - RGB szenzormátrix) újabb három, de inkább csak kettő új dimenziót vezet be. Eddig egy pixel úgy gyűjtötte a fotonokat, hogy azoknak sem időrendi beesési sorrendjét, sem a beesés irányát sem egyéb paraméterét, csakis a hullámhosszát (Bayer szűrővel) és a mennyiségét rögzítette. A fény beesési irányát lehet temporális multiplexszel is rögzíteni, pl egy kamerát mozgatni időben és különböző szögekben szkennelni vele a teret. Vagy lehet térbeli multiplexet is, ebben az esetben egyszerre sok külön kamera kell (ilyen pl. a bullettime kamera array is, de az csak egydimenziós).

Forrás

A térbeli multiplexet el lehetne képzelni úgy is, mint egy fényképezőgépekből épített mátrix, ahol minden egyes gép a másikhoz viszonyítva egy csöpp eltolódással látja a lefényképezendő területet. Ezekből az eltérésekből lehet kiszámítani a tér és a benne levő tárgyak helyzetét.

Forrás - érdemes végignézni a teljes prezentációt.

A Lytro kamerák eleve nagy lencsével voltak szerelve, a lencseátmérő és tág rekesz adta a bázistávolságot a parallaxishoz (a lencse két ellentétes széle). Ezért, és a mikrolencsék lefedettségének konstanson tartása miatt (fontos, hogy a mikrolencsék mindig ugyanazokra a pixelekre vetítsenek) nincs is rekesz ezekben a kamerákban. Egy szétszedett kamerában azt láttuk, hogy egy tologatható fényszűrővel oldották meg a fénymennyiség szabályozását. Ugyanakkor a szűk rekesz kifogná a csudi technológia vitorlájából a szelet, hiszen pont a szűk mélységélesség legitimálja ezt a módszert, amit csak tág rekesz mellett lehet szavatolni. És nyilván a relatíve kicsi bázistávolság miatt, főleg közeli témák fotózásánál érvényesül az erőssége, tehát makett-hatást nagyban nem érdemes várni ettől. Mindenesetre a spéci Lytro-szerkesztő programokban van rekeszállítási lehetőség, de itt kifejezetten a kívánt mélységélesség utólagos hangolása, és nem a fényerő szabályozása miatt.

Lytro compatible Viewerből exportált RAW Bayer patternje

Lytro compatible Viewerből exportált RAW demozaikolva

Tehát a nagyfelbontású normál szenzor előtt egy mikrolencse mátrix van, erről nem egyértelműek az információk, de nagyságrendileg helyes lehet, hogy egy 3280*3280, vagyis 11 megapixeles lapka minden 10 pixelére jut egy-egy mikrolencse.

Azért látszik, hogy a 10*10-es mátrixból a mikrolencsék szélein jelentős pár pixeles veszteség is van 

Ez a 10*10-es pixelmátrix, mint a rovarok összetett szemében egy-egy cella, úgy képzelhető el. A szoftvernek meg pontosan kell tudnia, melyik mikrolencse alatt melyik pixel a tér melyik pontját rögzíti, mert csak így számolhat a parallaxisból.  

A nyers képeket a Lytro Compatible Viewerrel sikerült megnyitni és exportálni. További megjelenítési lehetőségek is vannak benne...

... de a gépközeli nyers adatok kibányászásán túl elég fapados alkalmazás. Mindenképpen érdemes letölteni a Lytro desktop alkalmazást is. Mivel nekünk nincs ilyen gépünk, a fent használt Rawokat és a Computed stack képeket innen töltöttük. 

Mentsétek el ezeket az alkalmazásokat, mert ahogy a gyártó magára hagyta a közösségét, egyre kevesebb esélyetek lesz hozzáférni ezekhez a képeitekhez, melyek csak ilyen speciális mikro-rezervátumban képesek működni, mivel sosem lett a mainstream része.

A technológia, bár kifejezetten a refókuszt marketingelték, alkalmas csomó egyéb mindenre. A parallaxisnak megfelelően a felvétel iránya is módosítható csöppet, a fények becsillanása javítható, fókusz-stacking, mélységtérkép, 3D anaglyph, 3D sidebyside, átfókuszáló videók, giffek létrehozására is alkalmas. A mélységtérkép jól jöhet, ha facebookon ilyennel akarsz villogni (csak inverzbe kell tenni, mert itt az sötét, ami elől van). A focus stacking szintén egy kedvenc témánk.
Az anaglyph kicsit érdekes, mert bár megcsinálja teljesen a fülétől-farkáig éles anaglyphot is, melléje kimenti az összes keskeny mélységélességű szeletet is anaglyphnak, aminek a hasznát jelenleg nem értjük. Ha valaki elárulja az mire jó, azon kívül, hogy összezavarja a szemet, annak köszi, meg puszi. 

Ezt kék-vörös szemüveggel kell nézni. 

A SideBySide 3D képeket meg így prezentálja. Na, ezt milyen nézőkével kellene nézni, mert így ebben a formában ez sem világos.

Böngésszétek ezt az oldalt, mert bár a Lytro meghalt, sírján virág nőtt, a tehén azt pont most legeli és nem kizárt, hogy csodálatos technológiákat szarik majd belőle... Remélem a témának lesz még folytatása az Utazásokban, mert tegnap, míg a facet-lencsémet kerestem, a kezembe került a fresnel lencsemátrixom. És hát ez a poszt lett belőle. 

Ez az oldal (Depthy) is képes megjeleníteni az ilyen képeket.