Mágnesvihar

Nincs annál lehangolóbb, mint amikor a spin és a pályamomentum egymásra hatása következtében a fluxusvonalakat eltérítik maguktól és a relatív permeabilitásuk és szuszceptibilitásuk is egészen furcsa értéket mutat egyes anyagoknak. Úgyhogy ezzel nekünk nincs is semmi dolgunk, megpróbáljuk azon a szinten értelmezni a fizikát, amelyiken mi állunk. 

Szóval mágnesesség szempontjából vannak az alábbi felosztások, idegen elnevezéseiket meg megpróbáljuk eddigi ismereteink közé beilleszteni:

Diamágnesesség (dialízis, diafilm, át, keresztül).
Mágnes nélkül nincs bennük mágneses hatás, de a mágneses teret inkább taszítja, ezek az igazi antimágnesek. Szupravezetőnek lehűtve, már egészen látványos dolgokat lehet velük csinálni, például a bikamágnes lebeg a folyékony nitrogénnel hűtött réztömbön. De ilyen például a víz, bizmut, és a pirolítikus grafit, amit jó drágáért lehet venni és szobahőmérsékleten is produkálja a levitációt. 

Paramágnes (paralizis, parazita, parafília, mellette, közelében) mágneses, de csak addig, amíg van mellette mágnes és ellentétben a diamágnesekkel húzza a mágneses erő.

Ferromágnes, ami mágnesezhető és meg is tartja a mágnesezettségét, így önmagában is lehet mágnes. 

Páratlan spinű elektront még nem láttunk, sem a magasabb hierarchiaszintű mágneses domaint, ezért ennél mélyebbre most nem is megyünk, de aki nem bír magával az errefelé menjen.

Az alábbi képeken a mágnesek egyik pólusát fekete filccel megjelöltük, hogy a sima egyenesnél bonyolultabb mátrixokba rendeződésnél megfigyelhessük melyik felüket tartják oda a másik mágnesnek. 

Ezek a struktúrák erővonalai is érdekesek:

Hoppácska, a baloldali az a hematit-mágnes, vagy hogyishíjják (magnetoid, hematin néven is fut), az a játék amit feldobva jellegzetes hangjával kergeti az őrületbe a körülötted állókat. Érdekesség, hogy a mágnesek általában nem szeretik a kocogtatást, ez mégis az évek során elég jól megőrizte az erejét. 

Ezek után kipróbáltuk azt is, hogy a kőzetgyűjteményünkből még mi vonzódik a mágnesekhez, nyilván a hematit igen. De találtunk pár vulkáni kőzet mellett néhány másik féldrága követ is.  

De vissza a mágnesképekhez. 

A mágnesek remek forgástestek (is). Mint a kezdőkép esetén is, a nagy bonyolult struktúrát legkönnyebben felfüggesztve lehet megforgatni. Szívószállal a szélét fújva jelentős sebességre lehet kipörgetni, ami csupán azért veszélyes, mert minden struktúrában vannak erősebb és gyöngébb kapcsolások. És nem fogod megállni, hogy ne pörgesd túl, és a centrifugális erő egyszercsak szétnyit egy ilyen kapcsolást, amitől a kiegyensúlyozott forgásból gyakorlatilag szétrobbannak az apró mágnesek a tér minden irányába. Nekünk a készletünk ötöde törött el emiatt. 

És modellezőanyagok is. Talán egyszer majd elmerülünk ebben, mindenesetre csak látszólag könnyű összepattogtatni ezeket az alakzatokat. A fenti mágnesképek jól mutatják, hogy bizonyos irányokban szinte alig van tapadás, más irányokban viszont túl sok is. Például a kocka egyik síkban viszonylag stabil (rétegek elforgathatóak a síkban), erre merőleges síkban pedig, ha rosszul nyúlsz hozzá, szét is ment a kezedben az egész. Én például a gömbökből képzett kockát úgy szoktam más kezébe adni, hogy előtte szólok: nem baj. És mire visszakérdezne, hogy mi nem baj, arra már szét is ment a kezében, és már nem lehet visszanyomkodni a helyére az elcsúszott részeket, teljesen elölről kell újraépíteni.

Szerencsére a youtube tele van az egyszerűbb formák elkészítésének tutoriáljaival, ami nélkül még a kockát se tudtuk volna visszacsinálni. 

Nézzétek meg az igazi mesterek alkotásait is.