... sőt a cinket is megcsinálom az alumínium hátán, igaz, nem szárazon.
Csináltunk már ilyet, az internetről nyaltuk mink is, de most megint nekifutunk, mert csak. Ha jól sejtjük, akkor a Mullins-Sekerka instabilitásról van szó (egyfajta morfológiai instabilitás, ami a fázisváltozásokra jellemző). Kezdjük egy rezes sorozattal. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire viselkedik másképpen egy telített oldat, egy hígabbal szemben.
A kísérletben, a felső képen, az alsó sor majdnem telített töménységű, a felső meg ennek a kétszeresére hígított CuSo4 oldat. Balról jobbra, cink lemezek, középen cinkelt platni az itatós fölött, jobboldalt meg cinkelt platnik az itatós alatt.
Egy nap múlva ez fogadott. Jól látható, hogy a cink szomszédságából eltűnt a rézgálic (fehér, vagy sárgásabb folt), de hamarább kiszáradt és kikristályosodott a széleken, mint ahogy azok a rézcuccok is a cink közelébe vándorolhattak volna. A különbség, hogy a telítettebb oldatból picit mintha több kékkő-kristály lett volna, de nem olyan, mintha kétszer annyi. Hmmm. Na mindegy, úgy tűnik, érdemes volna egy csöpögtető rendszerrel folyamatosan nedvesen tartani a dolgot, vagy nem nyáron a száraz dögmelegben kísérletezni ezzel.
És a fene tudja, elég e a kétszeres hígítás ahhoz, hogy érdemi különbséget kapjunk. Mindkét koncentráció elég jól működött (csak elég hamar kiszáradt).
A cinkelt platnik tapasztalata meg az volt, hogy érdemes azokat itatósra tenni, és az ellenkező oldalon, a papír és az üvegtál között alakulnak ki a szebb fraktálok. Tehát a képesebb része mindig a papír fonákján lesz.
Próbáltunk egy olyan beállítást is, hogy egy függőleges üveglapra, hosszú itatóspapírt lógattunk rézszulfátba, és a papír tetejére rácsíptettünk egy duplájába hajlított cinkdarabot. Ezzel egy lineárisabb fraktálképződést reméltünk elérni, illetve kíváncsiak voltunk, milyen hosszúra tud fejlődni egy ilyen dendrit a cinkdarabtól.
De hamarabb kiszáradt, kikristályosodott, mint amennyire bírta felszívni az oldatot. Szóval ez kudarc.
Eleje-háta, a jobboldali volt az üveglap felől. Hát rövidebbek lettek az ágak, mint a petriben. A kivált kékkő-ristályok azt mutatják, hogy ez a módszer sem képes nedves oldattal sokáig ellátni a cink környékét. Esetleg hűtőben kellene újrapróbálni? Vagy télen, mikor nincs ekkora párolgás. Ebben azért még van lehetőség.
Mindenesetre kipróbáltuk az alumíniumot is.
Baloldalt egy cink-fa, jobboldalt meg egy ötvenbanis (franc se tudja a pontos ötvözetet, de főleg alumíniumra gyanakszunk). Ugyanez többszörösen összehajtogatott háztartási alumínium fóliával:
Itt is a fonákján alakulnak ki a struktúrák (baloldali). De azért nem túl karakteresek.
Összehasonlításul egy hasonló alakú cinklemez:
Az ón-csöpp azonban szinte semmit sem csinált:
Na, ez vajon mitől lehet? A ChatGPT újabban nagy haverunk, ha most hülyeség következik, akkor az az ő sara lesz :)
(Reaktívabb fémek → könnyen oxidálódnak)K (–2,93 V)Na (–2,71 V)Ca (–2,87 V)Mg (–2,37 V)Al (–1,66 V)Zn (–0,76 V)Fe (–0,44 V)Sn (–0,14 V)Pb (–0,13 V)(H₂ / 2H⁺ 0,00 V – referencia)Cu (+0,34 V)Hg (+0,85 V)Ag (+0,80 V)Pt (+1,18 V)Au (+1,50 V)(Nem reaktív fémek → alig oxidálódnak)
Az alumínium még a cinknél is aktívabb kellene legyen, de a GPT állítása szerint, (emiatt) oxidréteg gátolja. Az ón viszont már nincs olyan messze a réztől ebben a sorban, tehát emiatt nincs látványos reakcó. Tehát a cink az arany (-kálium) középúton található.
Nem volt ez egy jól dokumentált kísérletsor, mert közben is jöttek ötletek, nem is volt jól megtervezve.
Összegzésül: nem szabad megtölteni a petri-csészét, az itatós nedves kell legyen, de ne álljon fölötte az oldat. Valahogy meg kell oldani, hogy nedves maradjon, ne induljon be a kékkő kristályosodása, nem kizárt, hogy valahogyan áramoltatni is kellene a cuccot, bár ez biztosan kihat a dendrit-képződésre.
Bár a rézgálic kiszáradása és kristályosodása most probléma, de azért elég szép formációkat hozott létre. Üveglapon teljesen másképpen viselkedett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése