A zöld, a bíbor és a 3D szemüveg.

Franc se akart volna most ezzel foglalkozni az Utazásokban, hogyha nem kelletett volna tartsunk valamiféle anaglif-gyakorlatot gyerekeknek (okostelefonnal - próbáljátok ki, tud szemüveg nélküli megjelenítéseket is). Na, de mikor odáig értünk a tanításban, hogy aztán vannak más színpáron alapuló anaglyphok is, akkor eszünkbe jutott, hogy van is egy köteg ilyen szemüvegünk valahol és hogy soha nem is próbáltuk ki őket. Aztán kicsit elkezdtünk foglalkozni a dologgal és mint az akanakeresőben, ha jó helyre pöttyintettél, akkora nagy világ tárult fel hirtelen, amiről nem is tudtuk, hogy létezik. Hogy is van a mondás? Aki nem tudja, az tanítja, mi?

Akkor kezdjük is a legelején. Anaglyph, anabolikus, anakronizmus, anagramma, analogia, anafilaxiás roham... Ez tutti valami görög cucc lesz. Érdekes, hogy ezt az ókori görög módszert egy német figura kezdte csinálni kicsivel több, mint 150 éve. Ez az irány zsákutcának tűnik. Próbáljuk másképp.

Ha az alapszínekre koncentrálunk, az additív (RGB) és szubsztraktív (CMY) doménben, 6 alapszín közül kell kiválasztanunk 2 színt (mert két szemünk van). Ez asszem variáció, 6 elemből kettő, vagyis n! / (n-k)! vagyis 30 lehetséges szemüveg lenne, aminek fele eleve alkalmatlan anaglifra (mint például a magenta-vörös, vagy a cián-kék). A gyakorlatban ennél is lényegesen kevesebb színpár terjedt el. 

Az additív keverés alapszíneiből dolgozva (ezt már száztíz éve is használták, pl. Gorskij), pl. red-green, vagy red-blue szűrőkkel, a három csatornából csak kettőt használunk fel, ugyanis ideális esetben a piros csak a pirosat, a kék csak a kéket, a zöld meg csak a zöldet engedi át. És hát az embereknek két szeme van, nem három, sorosmigráns bujkál már a határon (na jó, ennyi). Tehát, így egyik csatornáról teljesen le kell mondani. Nemcsak színhűségi probléma ez, hanem luminanciában is gond.

Ezt hivatott kiküszöbölni az, hogy az egyik alapszín komplementerét használja a másik szem, például pirosnak a cián (kék+zöld), vagy a magentának (piros+kék) a zöld. Ezekben az esetekben mindhárom csatorna fényét felhasználjuk, bár ez meg azt eredményezi, hogy az egyik szem lényegesen kevesebb fényt fog kapni, a másik meg két csatorna fényét kapja, tehát erre is kellene valami finomhangolásos megoldást keresni.

Mindenesetre mindebből az is következik, hogy egy tipikus Red-Cyan képet nézhetünk piros-kék és piros-cián szemüveggel is, maximum a színélményből veszítünk (és a fényerőből), de hát az átlag anaglyph amúgy is olyan, mint a mosott szar (ezért is nem bír elterjedni széleskörűen, hiába hazudják egyesek, hogy mekkora áttöréseket ért el a történelem során).

Nézd meg mindkettőt R-C és R-B szemüvegekkel is.

A fenti kép bal oldala tipikus anagif, semmi cicó, vöröscsatorna-szubsztitúció, minden finomítás nélkül. A kép jobb oldala ugyanez, de kikapcsoltuk a zöld csatornát. A két képet nézd meg vörös-cián, illetve vörös-kék szemüveggel is. Nyilván a bal oldal vörös-cián szemüvegben a legvilágosabb és elég semleges színű (hiszen a cián beengedi a zöld csatorna fényét), de egy jó vörös-kék szemüvegben szinte nincs is olyan nagy különbség a kettő között. Viszont a térélmény mindkettőnél mindkét szemüveggel teljesen okés. 

Nézd meg mindkettőt R-C és R-G szemüvegekkel is.

Most a két szemüveg között még akkora különbség sincs, mint  az előbbinél. Itt a jobboldalin a kék csatornáját dobtuk ki. Az is szemléletesen látszik, hogy a nem-komplementer-színpáros megoldások miért nem terjedtek el. Ha egy csatorna nem vesz részt a képalkotásban, szinte lehetetlen elérni, hogy ne legyen durva színeltolódás. Tehát innentől elengedhetjük a piros-zöld és piros-kék szemüvegeket. Lejárt az idejük, volt ilyen a múltban, de nekünk nincs dolgunk vele.

Hogy jelenleg miért a vörös-cián, magenta-zöld illetve a kék-sárga/ámbra a legelterjedtebb anaglyph szűrőpárok, azt mi nem tudhatjuk, de olyasmi érzésünk van, mint József Attilának, hogy mint egy rakás hasított fa hever egymáson a sok tudás és ha az alábbi képekre tekintünk, kicsit mintha szorítja, fogja, összenyomja egyik tudás a másikát. 

Lab file Color balance ablaka

RGB file Color balance ablaka

ACR fehéregyensúly ablaka

Ugyanazok a színpárok vannak itt is, tehát az anaglyph (komplementer) színpárok elterjedésének színelméleti okai vannak. És kész. Haladjunk. Lássuk milyen szemüvegek kerültek elő a fiókból.

1 . A red-blue ami igazából red-cyan

Ezeket a megnevezéseket gyakran keverik az emberek, lustaságból, igénytelenségből, sokan red-cyan képeket úgy néznek red-blue szemüveggel (meg fordítva), hogy fel sem tűnik, hogy ghostos, mint az állat (a fennebb említett okok miatt nyilvánvaló, hogy a nem teljesen megfelelő szemüveg is okozhat térélményt). Mindamellett nem is olyan könnyű egyik-másik fóliáról megmondani, hogy az most akkor kék vagy cián színű. A kínai cián kicsit olyan, mint a román kék... Az indiai magenta-ciánról most nem is beszélünk, ahol egy színt se bírtak eltalálni (de most komolyan, 1,5 milliárdan vannak, úgyhogy nekik van igazuk). 

Kontroll fény

Három különböző gyártmányú anaglif szemüveg képe látható az átvilágító asztalon. A legfelső szemüvegről azt mondanánk, egyfajta átmenet lehet a vörös-cián és a vörös-kék között. Ránézésre vörös-kék, de átvilágítva, azért jelentős zöldet is átenged, bár kevesebbet, mint az alsó kettő.

Viszont vörös színben a középső szemüveg teljesít jobban, semmi kéket nem enged át, míg a másik kettő átenged a kékből és megvámolja picit a vöröset is. 

Ennek ellenére mégis az alsó szemüveg komplementeresebb, vagyis az szűri ki leginkább a fényt, ha egymásra tűrjük. Igyekezzünk ne leragadni Grimpix karikós ujjainál.

2. A Magenta-zöld és a kék-sárga anaglif

Ezt az ábrát kicsit nehezebb értelmezni. Az alsó, referenciának, az előbbi vörös-cián szemüveg, felette a  kék-ámbra és a trioscopic, vagyis a magenta-zöld (ami gyakorlatilag a vörös-cián fordítottja), némileg hasonlít a hisztogramjuk is. 

A legfelső ColorCode 3D néven is fut, és azt írják róla, hogy a kék 450nm környékén enged át leginkább monokróm képet, az ámbraszín pedig 500nm fölött mindent átenged. Ezzel rímelnek a saját spektrumképeink is:

Felül a kék, alul az ámbra szűrő színképe

Na jó, lássuk az előző tesztképet ezekkel a megjelenítési módokkal. A ColorCode 3D-t célszoftverben készítettük (később bővebben), a zöld-magentát viszont sima csatornacserélősen, ahogyan a vörös-ciánt szokás (bal kép G csatornájával felülírtuk a jobb kép zöld csatornáját.

Y-B szemüveggel nézd

G-M szemüveggel nézd

3. Más érdekes színszűrős (sok más érdekes technológia mellett - amikkel még találkozunk) megoldásokat is találtunk a leírásokban, de ezekre nincsenek eszközeink

Az Anachrome(TM) szemüvegek (Allan Silliphant védjegyezett cuccaii) ezt talán valamennyire kompenzálják, a vörös lencse dioptriás (ez bármit is jelentsen), ciánban szélesebb spektrumban engednek át a fényt (és szándékosan beenged 2% vöröset is). Talán a bőrszíneket is sokkal jobban visszaadják, mint a sima vörös-cián szemüvegek, de nem kizárt, hogy ehhez a képet magát is finomhangolni kell. Sajnos a weboldalhivatkozások nem működnek, nehéz utánajárni a dolognak. Meg aztán nekünk ilyenünk egyrészt nincsen és nem is szándékszunk beruházni ilyenbe, amíg 30-40 euró fölött van egy ilyen csodaszemüveg ára. Ha viszont valaki megdob egy ilyennel, szívesen megelemezzük. A wiki szerint a két lencse között olyan +fél dioptria megoldhatja a fókuszálási problémát, azonban az zavaró lehet, hogy az így javított vörös kép picit nagyobbnak látszik. Szerencsére még nincs olvasószemüvegünk, és a kacatos fiókban is csak dioptria feletti lencséket tartunk, így ezt nem fogjuk ellenőrizni. 

Másik védett eljárás az Anaglyphic Contrast Balance, ami a retinarivalizálást csökkenti a színkontrasztok babrálásával. (5 dollárért PS Actiont is árulnak erre). De ez az oldal is olyan, mintha a kilencvenes években csinálták volna. Pár oldal végigrágása után nem tűnik annyira forradalminak a dolog, hogy ne tudnánk mi is reprodukálni Dubois úr segítségével. 

A wikipédia cikk végén van egy jó kis táblázat a fontosabb szemüvegekről és azok tulajdonságairól.