Otthoni kísérletezgetések, amiben megpróbálunk felérni Marconi lába nyomáig. Eddig többnyire szikravetőkkel próbáltunk rádiójeleket kelteni, és azt egy AM rádióval felfogni, most a rádiójeleket DIY eszközzel próbáljuk detektálni.
Kétféle koheret készítettünk. Egyiket egy vastagabb pixbetétből (kb.2,5 mm átmérőjű), amit igyekeztünk kipucolni, ebbe két, szögben lefűrészelt vas (?) szeget toltunk (itt említik, hogy a ferdén lereszelt rudak V alakzatának elforgatásával finomhangolható a rendszer). A másik koherer egy pixből készült (5,5mm belső átmérővel, amibe szintén valami szögben lefűrészelt acél (?) lett a két fegyverzet. Kétféle reszeléket próbáltunk ki, az egyik valami acél lehetett, a másik meg valami magnézium tartalmú ötvözet, de tutti nem volt tiszta, mert nem volt kifejezetten gyúlékony. Próbáltunk még nagyon finom vasport is, de az nem vált be.
A reszelék mennyiségét próbálgatással próbáltuk belőni, elég kevés eséllyel, a fegyverzetek egymáshoz közelítése egy ilyen konstrukcióban nem túl egzakt. Hol jobban sikerült, hol meg csapnivalóan. A magnézium reszelék esetén valamivel jobban be lehetett állítani azt a fegyverzet-közt, amivel teljesen zárt áramkört a szikra teljesen (?) nyitottá tette. Sokszor egy koppintás nem is volt elég, hogy a reszelék elveszítse a vezető képességét. Ugyanakkor a koppintás néha teljesen elállította a cuccot. Emiatt a szikra hatékony távolságát nem is lehetett mérni, volt amikor csak 5 centiről kapcsolta be az áramkört, volt amikor 20 centiről is.
Az áramkörbe antennát iktattunk, mert láttuk, hogy más is próbálkozik ezzel. Először a koherer negatív, majd pozitív, majd mindkét sarkára. Nem érzékenyítette a műszert észrevehetően. Viszont így elég volt, ha csak az antennához volt közel a szikra (5-20cm), a koherer méterekre is lehetett a szikrától, úgy is bekapcsolt. A fegyverzetek csavargatásával, a reszelék rázogatásával a legnagyobb szikratávolság, amit még detektálni tudtunk, talán 30 centi lehetett. Egyáltalán nem értjük, a kollégáknak a youtubon hogyan sikerült méteres hatótávolságokat kialakítani. Szikrának több mindent használtunk, az egyszerű piezo-gyújtót, az elemes szikráztató gázgyújtón át, a 10 kV-os szikravetőnkig mindent. Nem igazán érzékeltünk különbséget a hatótávolságban, pedig az AM rádiós kísérleteink azt mutatták, hogy a szikra nagysága a jel erősségével határozottan összefügg.
Az áramkörbe antennát iktattunk, mert láttuk, hogy más is próbálkozik ezzel. Először a koherer negatív, majd pozitív, majd mindkét sarkára. Nem érzékenyítette a műszert észrevehetően. Viszont így elég volt, ha csak az antennához volt közel a szikra (5-20cm), a koherer méterekre is lehetett a szikrától, úgy is bekapcsolt. A fegyverzetek csavargatásával, a reszelék rázogatásával a legnagyobb szikratávolság, amit még detektálni tudtunk, talán 30 centi lehetett. Egyáltalán nem értjük, a kollégáknak a youtubon hogyan sikerült méteres hatótávolságokat kialakítani. Szikrának több mindent használtunk, az egyszerű piezo-gyújtót, az elemes szikráztató gázgyújtón át, a 10 kV-os szikravetőnkig mindent. Nem igazán érzékeltünk különbséget a hatótávolságban, pedig az AM rádiós kísérleteink azt mutatták, hogy a szikra nagysága a jel erősségével határozottan összefügg.
Kézráközelítéssel is bekapcsolt olykor (gyanítjuk, valami kondenzátor-hatás miatt?) |
Egy araszról elég megbízhatóan működött. |
Meglehetősen csalódottak vagyunk, mivel szinte két délutánt sikerült elcseszni ezzel, amíg a megfelelő csavarokat, fémeket összeszedtük, az elektronikai alkatrészeket is előkerestük és összeállítottuk a tesztet. Terveink között szerepelt a koppantó megépítése is, ami dekoherálná a szenzort, de ilyen körülmények között nem látjuk értelmét folytatni a dolgot. Ezt egy elektromágnessel érdemes megcsinálni, de nem simán bekötve, mert ha a koppintás nem zárja az áramkört, akkor már nem lesz második koppintás. Tehát a koppintó nyelvnek külön meg kell tudnia szakítani a tekercs áramát, mint a csengőnél, hogy mindaddig újra meg újra lesújthasson, amíg a koherer nem válik szigetelővé.
Felmerül a kérdés, hogy több mint száz éve, ebből hogyan sikerült tengeri morzét gyártani, ami ugye feltételezi, hogy a hajók nem egy arasznyira voltak egymástól, hanem mondjuk mérföldekre.
Aztán valahol láttunk egy még banálisabb szerkezetet, apró alufólia golyócskákkal. A két elektróda a pohár belső falának két oldalán fut le, az apró golyócskák meg úgy 1,5-2centi vastagon lehetnek a pohárban. Meglepően jól működött, akár fél méterről is.
Ezután nem a vevő oldalra tettünk antennát, hanem a szikráztató (10kV) oldalára. Egyik pólust leföldeltük (fűtőtest), a másikra 4-5 méter hosszú drótot kötöttünk. Ezzel a konstrukcióval néha még a másik szobából (betonfallal elválasztva) is be tudtuk kapcsolni a poharas koherert.
A dolog mérsékelten érdekes, és korlátozottan használható. Otthoni kísérletezgetésre nem rossz, de zombiapokalipszis esetén nem valószínű, hogy hatékony telekommunikációt tudjunk így készíteni.
A dolog mérsékelten érdekes, és korlátozottan használható. Otthoni kísérletezgetésre nem rossz, de zombiapokalipszis esetén nem valószínű, hogy hatékony telekommunikációt tudjunk így készíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése