2011/08/13

Tara kanyon Montenegró 5/6

Azt mondják a Kolorádó után a Tara kanyonja a legesleg. Európában egyedülálló. A Durmitor Nemzeti Park része (belépés: 2 Euró).


Zabljakból (ejtsd Zsabljaknak) látogatható meg a legkönnyebben. Számos iroda hirdet rafting túrákat a folyón, mi a Zabljakban található Summit irodát választottuk (a központtól 200m a Fekete tó irányába, az út jobb oldalán). Van olcsóbb is: 45 Euróért (oké, májfrend telefon, oké). És van egy hosszabb változat.

Indulás előtt pálinkával fogadnak, amitől az embernek
az az érzése, valami rettenetesen vad víz vár rá a szurdokban.

A beszállásnál a hullámok hiánya még vészjóslóbbá teszi a várakozást

50 Euróért a helyszínre szállítanak Zabljakból, felszerelést adnak, 15 kilométer után ebédeltetnek, majd visszavisznek a városba. Tartalmazza a Nemzeti Park belépőjét is. Állítólag a baleset-biztosítás is benne van. Adnak vízhatlan zsákot a fényképezőgépeknek. Sajnos az interneten található leírás megtévesztő, vadvízről a nyári hónapokban szó sincs, ha nem tarkítaná a siklást a pazar látvány, meglehetősen unalmas lenne. Mégis autó nélkül, fél nap alatt, olcsóbban és tartalmasabban aligha lehet meglátogatni a kanyont. A visszaszállítás a keskeny hegyi utakon azonban igazi vadúti kaland. Még az ebédre burkolt pisztráng is felkapta tőle a fejét.

Végig vártam a Rettenetes Zuhatagot, de merem állítani,
a kávémat sem borítottam volna magamra,
ha történetesen kávéztam volna a csónakban.
De kávé nem volt az 50 Euróban.

A Tara-híd (140m) a montenegróiak büszkesége, idegenforgalmi látványosság és ezt ki is használják. 1940-ben készült el, majd a háborúban a partizánok felrobbantották. Erről a 69-es film, MOST (A híd -IMDB 8) is megemlékezik, hálivudban edzett szemnek meglehetősen viccesen. A híd 1946-tól újra használható. A rafting útvonala a híd alatt vezet el.

A Tara híd pisztráng-perspektívából.
Sajnos a fehér habok sehol sem ragadták ki kezemből a fényképezőgépet.

2011/08/12

Jebote - Bobotov Kuk (2523m) Montenegró 4/6

A címben szereplő közhasznú szót Vlagyimír barátunktól tanultuk a Fekete hegyek legmagasabbikán. Tanított még pár cifraságot, de mivel a google translate mindenkinek elérhető nem szaporítanám a szót a szerb (ó bocsánat: montenegrói) szlengre.

A csúcs. Crna, azaz fekete, meg minden.

A Dinári-hegység montenegrói csúcsa, a Bobotov Kuk, két helyről támadható: Zabljak üdülőtelepről (etjsd Zsabljaknak), illetve rövidebb útvonalon a Dobri Do pásztortanyától (az előbbi település irányából), viszont ez autóbusszal nem elérhető, csak autóval.

Az üdülőtelepen a térkép 6,5 Euróért vásárolható (minden utcasarkon). De letölthető az internetről ingyen is (ez utóbbit használtuk). Információs iroda a központban található egy faházban, de több turisztikai iroda is várja a klienseket (pl. Summit, a központtól kb. 200 méterre a Fekete tó irányába, a főút jobb oldalán). A vendéglők itt is, mint Montenegróban mindenhol, meglehetősen drágák (5-6 Eurótól felfelé). A kávé 0,5-1,5 Euró között vásárolható. A sör akár 2 Euró is lehet.

Innen indulnak a turistaösvények.
Ez itt most az érkezés, ha az induláskor szeretnéd látni,
akkor Photoshopban: Fill 50% Grey, mivel irtó nagy köd volt.

A csúcsra vezető út 5-6 órát vesz igénybe - a terep jellegzetessége miatt lefele sem sokkal kevesebb, ezért érdemes korán indulni. Crna Jezera (Fekete tó, kb. 2 kilométerre Zabljaktól) mellől indul a jelzett ösvény. Egyetlen jelzéstípust használnak piros karika fehér kitöltőszínnel, elágazásnál ezért fokozottan érdemes figyelni. Minimális talpraesettséggel nem lehet eltéveszteni az utat, annak ellenére se, hogy néhol még cirill írást használnak.

Az erdőhatár fölött leplezetlenül tárul elénk
a karsztvilág formakincse. Bár itthon is vannak
mészkőhegyeink, ezt a bravúros geológiai építészetet
ott kell megcsodálni, mert nálunk nincs hasonló sem.

Félút előtt egy pásztortanya (Katun Lokvice) mellett vezet el az út, a kutya megkötve, a pásztorok akkor sem engedik el, hogyha nem vagyunk hajlandóak vásárolni a sajtjukból. Ugyanitt található két menedékkunyhó is, aminek az állapota hasonlít a mieinkéhez.

Egy fürge csiga gátlástalanul beelőz, háttérben a jelzés.

Hangulatos ösvény, többtonnás köveken át.

A nyeregig egyre kitettebb az ösvény, vakvölgyeken át vezet az út. Közben van egy letérő a Jég-barlang felé is (Ledena pecine), amit mi sajnos kihagytunk.

A nyeregben csatlakozik be az ösvény a Dobri Do felől.

Ezután a Bobotov Kuk tömbjét nyugat felől kezdjük megmászni. Balról hatalamas és mély völgy tárul ki alattunk, és egy meredek szakasszal zárul a csúcsmászás, melyen segédkötelek nincsenek ugyan, de kellő körültekintéssel teljesen biztonságos. Téli mászáshoz szegek vannak a falban.


A csúcson egy fémládában csúcskönyvet és pecsételőt találunk, bár ez utóbbi beszáradt és nehezen használható. A fémdobozban továbbá több turista uzsonnájának csomagolása is szemrevételezhető.

A csúcs csak 2523 méter, de a szintkülönbségek hatalmasok.

Felhőjáték a csúcs nyugati oldalán

Ő meg Bóbo, aki jószerével három lábon leugrálta a teljes menet-távot.
Bóbo annyit tesz szerbül mint Buksi vagy Bodri. Vagy nem.
A montenegrói nyelv annyira más, mint a szerb... ők az elsőt hosszú ónak ejtik.
A fényképezőgép táskáját természetesen nem o cipelte... végig.

A hegy és környéke tiszta, sokkal tisztább, mint a nálunk hasonló látogatottságú hegyek. A Nemzeti Park belépőjegyes (2 Euró), a Fekete-tó már a park területe. Napsütésben nagy a tömeg a parton, a hegyről lejövet itt ihatunk először sört.

2011/08/11

Lovćen Nemzeti Park - Kotorból

Lovćen Nemzeti Park két csúcsa,
a két csúcs közötti nyeregből indul a jelzett ösvény Kotorba.
Háttérben a Kotor feletti hegyek.

A túraleírások illetve a Montenegró útikönyv alapján egyáltalán nem vált világossá hogyan helyezkednek el, illetve hogyan érhetőek el a kotori csúcsok. Tetézte a bizonytalanságot a kotori információs iroda is, ahonnan a három nap alatt egyetlen használható információt sem sikerült megtudni. Íme a megfejtés:

Kotorból óránként több autóbusz indul Cetinje felé. Az útvonal már önmagában izgalmas, Budva felett hatalmas hágón át jut el a Cetinje-poljéba. A város inkább hasonlít egy községre, mint egy fővárosra, pedig a múltban volt az is. Mondjuk ki: egy unalmas falu.

A buszmegállóban alkoholszagú és erőszakos taxisok próbálnak felcsalni a csúcsra. Az útikönyv is őket ajánlja, innentől kezdve egyáltalán nem bíztam meg már semmilyen írott kalauzban. Helyette stoppal érdemes próbálkozni, a forgalom kövér, az esélyek jók. A Park határán fizetni kell (2 Euró).

A tetőn a kialakított parkolóban vált csak világossá, hogy voltaképpen két csúcsról van szó, Štirovnik (1,749 m) és a Jezerski (1,657 m). Az elsőn adótorony (állítólag katonai létesítmény), a másodikon pedig a látogatható Njegoš mauzóleum. A parkolóból lépcső vezet fel, a fokokat a montenegróiak szokták számolni, nekünk nem sikerült. De azért jó sok volt... A volt uralkodó földi maradványa belépő ellenében látogatható (6 Euró), azonban a többség látszólag a kotori táj miatt jön ide.

A Jezerski alatt pár kilométerrel, a két csúcs közötti nyeregből (lásd fenti panoráma) indul a turistaösvény Kotor felé. Itt árulják a tájegység jellegzetességét a njegoši sonkát, illetve itt található egy menedékhely is. Elvileg forrás is van, gyakorlatilag nincs.

Háttérben a kotori öböl

Az piros körrel (fehér kitöltőszínnel) jelzett út kb. egyharmadánál keresztezzük a Njegoš felé vezető autóutat. Itt vendéglő található. Rövid szakaszon az autóúton haladunk, majd a legmeredekebb szakadékba ereszkedünk le (érdemes figyelni a jelzésre, mert a látvány miatt elbámulva túlhaladhatjuk a letérőt.

Aki autóval van igazán pazar szerpentineken ereszkedhet vissza Kotorba,
ezen autóbusz sajnos nem közlekedik. Ha elértél idáig, akkor máris eltévesztetted a letérőt.
A gyalogosoknak meg ez jut osztályrészül

Ezután meredek ereszkedők után érünk ki Kotor városa felé. A vár még messze alattunk, az ereszkedő kövekből kiépített gyalogösvényen szerpentinezik le a vár mögötti dolinában álló romos kápolnáig. A kápolna előtt azonban még meg kell küzdenünk a derék montenegrói pásztorokkal, akik háza mellett elhaladva nem kerülhetjük el az üzleti ajánlatot. Nagyon felkészültek, a sajtot eredeti módon kínálják, papírlapon golyóstollal többnyelvű reklámot lobogtatnak. Magyarul nem írták ki, így nem vettünk sajtot.

A kápolnától bemehetünk a várba (megspórolva a belépési díjat), vagy a köves gyalogúton leereszkedhetünk a városba.

Ez már a vár magassága.

2011/08/10

Herceg Novi és a Kék-barlang - Montenegró 2/6

Kotorban a vár megtekintése után, ha már meguntuk az öböl fjordra emlékeztető látványát, illetve a toronymagas és idétlen hajók bénázását, szinte semmilyen látnivaló nem marad.

A Kék-barlang megtekintéséhez semmiképpen se kérjük a főtéren található információs iroda segítségét. Helyette inkább a buszmegállóba menjünk, ahonnan óránként indulnak buszok Herceg Novi-ba. Az út látványos és több mint egy órát tart. Herceg Novi-ból direkt hajó a barlangig nincs, csak Zanjice érintésével juthatunk el oda.


Herceg Novi látképe a tenger felől

A tengerparton, miután leráztuk a motorcsónakos taxis-ajánlatokat (30 Euró a Kék-barlanghoz - kb. 2 óra) eljutunk a móló végébe, ahol azok a kishajók szoktak kikötni, melyekkel eljuthatunk Zanjice-be, ahonnan majd a Kék-barlang felé váltunk hajót. Szezonban negyedóránként jön hajó, van amelyik hangosbemondón jelenti be úticélját. Az ár: 3 Euró (oda-vissza 5 Euró). A parton több irodánál is válthatunk jegyet, ezzel azonban korlátozzuk magunkat egyetlen cég hajóira (több mint három cég szállít Zanjicebe).

Érdemesebb tehát a hajón váltani jegyet. 20 perc alatt ér át Zanjicebe, a délelőtti órákban a mólón rögtön találunk is másik hajót mely a barlanghoz visz, szintén 3 Euróért. A barlangi fürdés 15-20 perces, az út kb. ugyanannyi.

A késő délutáni órákban a hajóforgalom megcsappan, érdemes megérdeklődni az utolsó járatot Zanjiceből Herceg Noviba, mert a kotori buszok sem járnak este sűrűn. Mindenesetre nekünk sikerült stoppolni egy hajót, így bőven elértük az utolsó buszt Kotor felé, miután egyet azért késtünk le, mert a partról szinte lehetetlen megtalálni a megállóhoz vezető utat a sajátos építkezés miatt.

Herceg Novi házai a meredek domboldalon.

2011/08/09

Utazások a Balkánon - Montenegró, kirándulás 1/6

Rendhagyó bejegyzések következnek.
Fotónapló egy kirándulásról.

Úgy tűnik Montenegróba leginkább autóval mennek az emberek, ezt a hegemóniát most ezennel megtörjük.

Nagyon sok szépet hallottam Montenegróról Vass Lehel barátomtól, ékesszólását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a helyszínre érve kicsit csalódtam, bizony többet vártam volna. Ha azt gondoljuk az Unió semmiféle változást nem hozott Romániának, tegyünk egy időutazást ebbe a Jugoszláv utódállamba.

Ellentmondásos a fizetőeszközük, de az Euró inkább kedvez a montenegróiaknak, mint a turistáknak. A szállás 8 Eurótól kezdődik, a vendéglők viszont aránytalanul drágák. 5-7 Euró alatt sehol sem lehet jóllakni, de inkább 10 Euró fölött. Vegetáriánusok jobb ha elkerülik az országot, de még a környékét is, ellenkező esetben kénytelenek zöldséglevesen és salátákon élni. A pivo neve itt Nikšićko. A vino pedig Vranac. Az ország a török kávét szereti, bár néhány helyen azért már hallottak az espressoról. A cigaretta olcsó és mindenki mindenhol cigarettázik, buszon, vonaton egyaránt. Alig pár éve nőttük ki ezeket, de például mégis idegennek tűnt a boltokban a nejlonzacskó dömping.

Nyelvük montenegrói (na persze én meg székelyül írok). A szerbekkel jól vannak, ellenben nem utálják az albánokat. Közlekedésük jól szervezett, útjaik kacskaringósak és minden lehetetlen helyre elvezetnek. Néhol azonban csak egy sáv áll a turistabuszokkal zsúfolt közlekedés rendelkezésére, ami kiegyensúlyozott idegállapotot igényel. Stoppolni jól lehet, minket többnyire szerbek vettek fel.

Montenegró felé mi más lehetne a kiindulópont, mint Bulgária, ami egy csodálatos ország. Szép színes, mint a vonataik.

Bulgáriában MINDEN vonat össze van festve, erősen gyanítom, állami támogatással teszik.

Országimázs még több festett vagonon.
De tudnak még ennél is sokkal komolyabbat is alkotni, lásd itt.

A cica keresi a jegyzetfüzetet, hogy beírjon.

Az Uniót elhagyva Nisen (Szerbia) keresztül vezet az út. Nis nagyváros, és leginkább ennek volt Bukarest érzése. Például ezért:

A nemzetközi autóbusz-állomás melletti valutaváltó és gyorsétteremi üzletsor.
A kiskutyák viszont jópofák voltak.

De azért Nis tudott szépet is mutatni

Nisből egész éjszakás autóbuszozással lehet eljutni Kotorba, a montenegrói táj meglehetősen izgalmas a Küküllő vidékéhez szokott szemnek.

A kotori Riviera...

és a kikötő

Persze ez csak vicc, a Kotori-öböl lélegzetelállító, és nem csak a halpiac miatt. Szálláson nem kell töprengeni, a házinénik már azelőtt kiszúrnak, mielőtt leszállunk a buszról. Dobrotában (Kotorral egybeolvadt városrész) a negyedik emeleten 15-20 Euró egy szoba.

Ez a reggeli látkép a teraszról.

Kotor fjordra hajazó (de persze nem az) természeti adottsága mellett, leginkább a várat érdemes megtekinteni. Olyan mint minden mediterrán vár, csak ez függőlegesebb.

A cica melléfogott, nem őt festik...

Tér a várban

A fellegvár a hegyre épült, lent a falak mögé bújt régi városrész.

A vár leges-legtetején, kilátás nyugati irányba, ahol éppen esik.

Kotorban nem sok a tennivaló, ez onnan látszik, hogy mindenki csak jön-megy, fekszik a napon és lógatja a lábát a tengerbe, viszont több érdekes kirándulás kiindulópontja lehet. A Kék-barlang, illetve a Lovćen Nemzeti Park egy-egy napos program - majd olvasd el a következő bejegyzésekben :)

Kotorból a Durmitor felé vettük az irányt, áthaladtunk a régi (Cetinje), majd a jelenlegi fővároson, Podgoricán. Kotorból az autóbusz Nikšićig visz.

A főváros széle így fest, a leírások alapján a közepe se sokkal izgalmasabb.

Podgorica és Nikšić között található Ostrog, egy pravoszláv (ortodox) zarándokhely. Hát történt itt már mindenféle csoda, de mégis ottjártunkkor esett meg a legnagyobb, ugyanis az elkövetkező napokra feltétlenül beígért esős idő helyett, a hegyekben napos lett az időjárás. A főútról egysávos úton, stoppal lehet megközelíteni a kolostort (kb. 8 km).

A kolostort a sziklafalba építették,
enyhén hasonlít a predjamai várra.
A kolostortól nem messze hatalmas bazár.
Pont mint itthon. De nem korondiak voltak.

Ha voltunk elég okosak és még Kotorban lefényképeztük a menetrendet, akkor a főútra visszastoppolva kiszámolhatjuk, mikor jön a következő autóbusz. Nikšićben váltani kell Zabljakb felé. Tiszta busz, televízió és koncertfilm. Az autóbuszokon, mint nálunk is, a zenei ízlés képtelen felülkerekedni egy adott színvonalon. A szerbek és montenegróiak sokasága ezt a zenét látszólag roppant élvezi. Kár, mivel a szerb muzsikának vannak kiemelkedő alkotásai, amelyekkel szívesebben találkoztam volna.
A szállás Zabljakban nyáron nem gond, az autóbusznál már várnak az erőszakos szállásadók. Angol nyelvtudásuk nem ér fel elszántságukkal. A telepen tízméterenként táblák hirdetik a kiadó szobákat.

8 Euró átlagosnak tekinthető egy ilyen szobáért.

Zabljak a Durmitor legnagyszerűbb támadási pontja, a Bobotov Kuk felé és a Tara kanyon felé innen érdemes indulni. Későbbi leírásokban ezekről is lesz szó.

A Tara-híd a Tara folyó kanyonján

Zabljakból naponta két autóbusz visz Belgrádba. Az út hosszú (10 óra) és látványos, de az előző napi impressziókat már képtelen felülmúlni, tehát unalmas és fárasztó.

Belgrádban a hostel 12 Euró, az állomás környékén több is van, de ezeket meg kell keresni, mert a helyiek letagadják őket. Belgrádról szintén lesz szó a későbbiekben.

Temesvárra egyetlen vonat indul Belgrádból (15:50), az alábbi kép gondolom mindenkiben ébreszt némi nosztalgiát:
Mintha az idő megállt volna húsz esztendeje.
De hát Szerbia nem Uniós ország, ami a határon ki is derült, ugyanis szétszedették a csomagot, meg is találták a szuvenír Vranacokat. Mind a hat üveggel.

Összességében a Balkán egy jó hely, Montenegró pedig egy hatalmas lehetőségekkel rendelkező ország. Nem állnak gazdaságilag nagyságrendekkel jobban mint mi, bár természeti adottságai rendkívüliek. Egyelőre leginkább szerbek nyaralnak itt, de már érződik az európai turizmus szele. Jó addig
meglátogatni, amíg nem lesz nagyon felkapott, és el nem tűnik ez a sajátos balkáni varázsa.