Tara kanyon Montenegró 5/6

Azt mondják a Kolorádó után a Tara kanyonja a legesleg. Európában egyedülálló. A Durmitor Nemzeti Park része (belépés: 2 Euró).

Zabljakból (ejtsd Zsabljaknak) látogatható meg a legkönnyebben. Számos iroda hirdet rafting túrákat a folyón, mi a Zabljakban található Summit irodát választottuk (a központtól 200m a Fekete tó irányába, az út jobb oldalán). Van olcsóbb is: 45 Euróért (oké, májfrend telefon, oké). És van egy hosszabb változat.

Indulás előtt pálinkával fogadnak, amitől az embernek
az az érzése, valami rettenetesen vad víz vár rá a szurdokban.

A beszállásnál a hullámok hiánya még vészjóslóbbá teszi a várakozást

50 Euróért a helyszínre szállítanak Zabljakból, felszerelést adnak, 15 kilométer után ebédeltetnek, majd visszavisznek a városba. Tartalmazza a Nemzeti Park belépőjét is. Állítólag a baleset-biztosítás is benne van. Adnak vízhatlan zsákot a fényképezőgépeknek. Sajnos az interneten található leírás megtévesztő, vadvízről a nyári hónapokban szó sincs, ha nem tarkítaná a siklást a pazar látvány, meglehetősen unalmas lenne. Mégis autó nélkül, fél nap alatt, olcsóbban és tartalmasabban aligha lehet meglátogatni a kanyont. A visszaszállítás a keskeny hegyi utakon azonban igazi vadúti kaland. Még az ebédre burkolt pisztráng is felkapta tőle a fejét.

Végig vártam a Rettenetes Zuhatagot, de merem állítani,
a kávémat sem borítottam volna magamra,
ha történetesen kávéztam volna a csónakban.
De kávé nem volt az 50 Euróban.

A Tara-híd (140m) a montenegróiak büszkesége, idegenforgalmi látványosság és ezt ki is használják. 1940-ben készült el, majd a háborúban a partizánok felrobbantották. Erről a 69-es film, MOST (A híd -IMDB 8) is megemlékezik, hálivudban edzett szemnek meglehetősen viccesen. A híd 1946-tól újra használható. A rafting útvonala a híd alatt vezet el.

A Tara híd pisztráng-perspektívából.

Sajnos a fehér habok sehol sem ragadták ki kezemből a fényképezőgépet.