Utazások a Balkánon - Montenegró, kirándulás 1/6

Rendhagyó bejegyzések következnek.
Fotónapló egy kirándulásról.

Úgy tűnik Montenegróba leginkább autóval mennek az emberek, ezt a hegemóniát most ezennel megtörjük.

Nagyon sok szépet hallottam Montenegróról Vass Lehel barátomtól, ékesszólását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a helyszínre érve kicsit csalódtam, bizony többet vártam volna. Ha azt gondoljuk az Unió semmiféle változást nem hozott Romániának, tegyünk egy időutazást ebbe a Jugoszláv utódállamba.

Ellentmondásos a fizetőeszközük, de az Euró inkább kedvez a montenegróiaknak, mint a turistáknak. A szállás 8 Eurótól kezdődik, a vendéglők viszont aránytalanul drágák. 5-7 Euró alatt sehol sem lehet jóllakni, de inkább 10 Euró fölött. Vegetáriánusok jobb ha elkerülik az országot, de még a környékét is, ellenkező esetben kénytelenek zöldséglevesen és salátákon élni. A pivo neve itt Nikšićko. A vino pedig Vranac. Az ország a török kávét szereti, bár néhány helyen azért már hallottak az espressoról. A cigaretta olcsó és mindenki mindenhol cigarettázik, buszon, vonaton egyaránt. Alig pár éve nőttük ki ezeket, de például mégis idegennek tűnt a boltokban a nejlonzacskó dömping.

Nyelvük montenegrói (na persze én meg székelyül írok). A szerbekkel jól vannak, ellenben nem utálják az albánokat. Közlekedésük jól szervezett, útjaik kacskaringósak és minden lehetetlen helyre elvezetnek. Néhol azonban csak egy sáv áll a turistabuszokkal zsúfolt közlekedés rendelkezésére, ami kiegyensúlyozott idegállapotot igényel. Stoppolni jól lehet, minket többnyire szerbek vettek fel.

Montenegró felé mi más lehetne a kiindulópont, mint Bulgária, ami egy csodálatos ország. Szép színes, mint a vonataik.

Bulgáriában MINDEN vonat össze van festve, erősen gyanítom, állami támogatással teszik.

Országimázs még több festett vagonon.

De tudnak még ennél is sokkal komolyabbat is alkotni, lásd itt.

A cica keresi a jegyzetfüzetet, hogy beírjon.

Az Uniót elhagyva Nisen (Szerbia) keresztül vezet az út. Nis nagyváros, és leginkább ennek volt Bukarest érzése. Például ezért:

A nemzetközi autóbusz-állomás melletti valutaváltó és gyorsétteremi üzletsor.
A kiskutyák viszont jópofák voltak.

De azért Nis tudott szépet is mutatni

Nisből egész éjszakás autóbuszozással lehet eljutni Kotorba, a montenegrói táj meglehetősen izgalmas a Küküllő vidékéhez szokott szemnek.

A kotori Riviera...

és a kikötő

Persze ez csak vicc, a Kotori-öböl lélegzetelállító, és nem csak a halpiac miatt. Szálláson nem kell töprengeni, a házinénik már azelőtt kiszúrnak, mielőtt leszállunk a buszról. Dobrotában (Kotorral egybeolvadt városrész) a negyedik emeleten 15-20 Euró egy szoba.

Ez a reggeli látkép a teraszról.

Kotor fjordra hajazó (de persze nem az) természeti adottsága mellett, leginkább a várat érdemes megtekinteni. Olyan mint minden mediterrán vár, csak ez függőlegesebb.

A cica melléfogott, nem őt festik...

Tér a várban

A fellegvár a hegyre épült, lent a falak mögé bújt régi városrész.

A vár leges-legtetején, kilátás nyugati irányba, ahol éppen esik.

Kotorban nem sok a tennivaló, ez onnan látszik, hogy mindenki csak jön-megy, fekszik a napon és lógatja a lábát a tengerbe, viszont több érdekes kirándulás kiindulópontja lehet. A Kék-barlang, illetve a Lovćen Nemzeti Park egy-egy napos program - majd olvasd el a következő bejegyzésekben :)

Kotorból a Durmitor felé vettük az irányt, áthaladtunk a régi (Cetinje), majd a jelenlegi fővároson, Podgoricán. Kotorból az autóbusz Nikšićig visz.

A főváros széle így fest, a leírások alapján a közepe se sokkal izgalmasabb.

Podgorica és Nikšić között található Ostrog, egy pravoszláv (ortodox) zarándokhely. Hát történt itt már mindenféle csoda, de mégis ottjártunkkor esett meg a legnagyobb, ugyanis az elkövetkező napokra feltétlenül beígért esős idő helyett, a hegyekben napos lett az időjárás. A főútról egysávos úton, stoppal lehet megközelíteni a kolostort (kb. 8 km).

A kolostort a sziklafalba építették,
enyhén hasonlít a predjamai várra.

A kolostortól nem messze hatalmas bazár.
Pont mint itthon. De nem korondiak voltak.

Ha voltunk elég okosak és még Kotorban lefényképeztük a menetrendet, akkor a főútra visszastoppolva kiszámolhatjuk, mikor jön a következő autóbusz. Nikšićben váltani kell Zabljakb felé. Tiszta busz, televízió és koncertfilm. Az autóbuszokon, mint nálunk is, a zenei ízlés képtelen felülkerekedni egy adott színvonalon. A szerbek és montenegróiak sokasága ezt a zenét látszólag roppant élvezi. Kár, mivel a szerb muzsikának vannak kiemelkedő alkotásai, amelyekkel szívesebben találkoztam volna.
A szállás Zabljakban nyáron nem gond, az autóbusznál már várnak az erőszakos szállásadók. Angol nyelvtudásuk nem ér fel elszántságukkal. A telepen tízméterenként táblák hirdetik a kiadó szobákat.

8 Euró átlagosnak tekinthető egy ilyen szobáért.

Zabljak a Durmitor legnagyszerűbb támadási pontja, a Bobotov Kuk felé és a Tara kanyon felé innen érdemes indulni. Későbbi leírásokban ezekről is lesz szó.

A Tara-híd a Tara folyó kanyonján

Zabljakból naponta két autóbusz visz Belgrádba. Az út hosszú (10 óra) és látványos, de az előző napi impressziókat már képtelen felülmúlni, tehát unalmas és fárasztó.

Belgrádban a hostel 12 Euró, az állomás környékén több is van, de ezeket meg kell keresni, mert a helyiek letagadják őket. Belgrádról szintén lesz szó a későbbiekben.

Temesvárra egyetlen vonat indul Belgrádból (15:50), az alábbi kép gondolom mindenkiben ébreszt némi nosztalgiát:

Mintha az idő megállt volna húsz esztendeje.

De hát Szerbia nem Uniós ország, ami a határon ki is derült, ugyanis szétszedették a csomagot, meg is találták a szuvenír Vranacokat. Mind a hat üveggel.

Összességében a Balkán egy jó hely, Montenegró pedig egy hatalmas lehetőségekkel rendelkező ország. Nem állnak gazdaságilag nagyságrendekkel jobban mint mi, bár természeti adottságai rendkívüliek. Egyelőre leginkább szerbek nyaralnak itt, de már érződik az európai turizmus szele. Jó addig meglátogatni, amíg nem lesz nagyon felkapott, és el nem tűnik ez a sajátos balkáni varázsa.