2011/11/09

Rambókám, imádlak Ember

Október legeslegvégén egy kisebb  EKE-frakcióval felmentünk az Omu csúcsra. Köszi a túrát, vigyetek máskor is magatokkal.
Action-man kultusz jelei a Bucsecsben

Kárpát kanyarulat úgy másfél ezer méterről.
Száz esztendeje a Magyar határ nem volt túl messze innen.

Ugyanaz kétezerről. A Keresztényhavas és Nagykőhavas befigyelnek a távolban.
Őszi színpaletta. Marikától tanultam egy új színt: okker.
Igaz, hogy kőzettani szó, dehát a mályva, meg a barack sem színek, aztán mégis.

Malaiesti fölötti régió.
Keresztben a falon az az ösvény, amelyiket tíz éve szeretnék már végigjárni.

Szubkárpátok, de nem szubdukció.

Omu, a legeslegteteje. A menedékház az orrunk előtt zárt be. Májusig.
Nyújtsa fel a kezét, akinek az oskolában azt tanították,
hogy arról az emberformájú izé monolitról (Sfinx), kapta az Omu csúcs a nevét!
A tanügy monnyon le. Vagy inkább jöjjön fel.
Costila őszi domboldallal
Costila téli domboldallal
Csoportkép. Egy árnyék hiányzik, de nem mert Schlemihl Peti volt a kilencedik.:)
Csak lustaságból.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon szép képek. Ilyent is csak az tud csinálni aki oda fel mer menni.
    Jó ötlet ez a csoportkép megoldás, legalább nem kell állványra tenni a gépet és azt sem kell nézni, hogy ki milyen szépen mosolyog vagy épp be van-e csukva a szeme valakinek.:-)

    VálaszTörlés
  2. Csodálatos lehetett ott a világ tetején!!! Gyönyörű fotókat hoztál nekünk, és nekem is nagyon tetszik az ötletes csoportkép :)
    A 6. kép a kedvencem, de az összes többi is :) Najó, az elsőt hanyagoljuk...

    VálaszTörlés
  3. Az árnyékos képeknek régi nagy mívelője vagyok :) Volt is valahol egy árnyékos lapozható néznivalóm a neten de nem lelem. Majd egyszer megmutatom ha megkerül.

    VálaszTörlés