Halálodig harcolnál azért, hogy a vírusrealisták mondhassák a magukét? Hát a nagyit feláldoznád e?

Van ez az elmémesedett, csöppet pátoszos duma, hogy semmiben nem értek egyet veled, de halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd a hülyeségeidet - amit Voltaire valószínű sosem mondott, de nem azért, mert nem ismerte a mai kor influenszereit, mondjuk Lenkeit, és lehet ha nem is úgy kell érteni, hogy konkrétan meg is halna mások jogaiért. Csak hát halála után már nem harcolna. 

Pedig mennyire karakteresen hozza a Boldogkői-Falus vs Gődény-Tamási vita esete, ennek az elpuffogtatott kijelentésnek a valódi fedezetét. A vírusrealisták felelőtlen véleménye emberéletbe kerülhet? Hát ez pont az: meghalni a véleményszabadságért! Vagy a véleményszabadság miatt. Remek alkalom bizonyítani, mennyire gondoljuk komolyan a liberalizmust! Akarunk e választani a vírushiszti és a vírushiszti ellenes hiszti között. Vagy az áltudományban, fakenewsban a haszonszerzés zavarja a liberális platformokat? Két reklám között?

Mindenesetre a facebook ismét elkötelezte magát, amikor néhány bohócnak letiltotta az oldalát. Grimpixnek meg ettől refluxa lett, és ami feljött, az maga volt a 80-as évek savas, maró íze. 

Nálunk mindig van előremegmondtam, mert mi már az elején láttuk, hogy baj lesz ebből a nem magadat, hanem másokat óvsz meg magadtól hozzáállásból. Maradj otthon, és nem hal meg a nagyi. Vedd fel a maszkot és a szomszédasszony még évekig pletykálhat rólad a kispadon. Tipikus hosszúkanál szituáció. 

És csudálkoztunk tavasszal, hogy mitől is hajlandó minden ember hirtelen ennyire kooperálni és osztogatni a #nekoslasst, mitől ennyire altruista mindenki? Aztán ez a paradicsomi önzetlenség tartott pár napot, s mi megnyugodtunk, hogy mégiscsak jól ismerjük az emberiséget és ez a globális testvéri összefogás a vírus ellen is csupán csak egy mém. A nagyi igenis nyugodtan dögöljön meg, ha ennek az az ára, hogy nem jöhetek haza Angliából, Olaszból, ha nem mehetek nyáron Horvátba kicsimmel, vagy ne adj Isten, két hetet karanténban kell eltöltenem, vagy ha csúnyán néznek rám a boltban mert nincs rajtam a maszk(a). De ha a gyerek még egy-két hónapot otthon kell lábalattlankodjon, akkor leginkább az egész világ pusztuljon el, mert így már élni sem lehet. Ez nem vírusszkepticizmus kérdése. Szerintünk ez arról szól, hogy kötelezhető e a társadalom a szolidaritásra? Altruizmus e az, ami előírás?  Elvárható e a társadalom egyes tagjaitól, hogy saját kényelmét feladja mások érdekében? Fürgyé, vagy nefürgyé le? A helyzet csapda jellegét az adja, hogy aki magára kevésbé vigyáz, az másra mégis milyen logika mentén vigyázna jobban?

A "leereszkedő típusú" Boldogkői-Falus páros nekem azt az elmélyült, magasszintű aikido-harcművészt juttatja eszembe, aki meglepve és vérig sértve eszmél fel saját vértócsájában egy MMA-ketrec padlóján. Hogy úgy kapott egy istenes pofont, hogy még el se kezdett balettezni. Hát mégis milyen küzdelemre számított? Már a rádióban tapasztalhatta, hogyan megy ez, aztán bement a tévébe is, hogy még többen lássák, ahogy a másik oldal kiporolja a valagát. Úgy tűnt, azt gondolja, hogy virológiából mérkőznek meg, de ehelyett kommunikációból kapta a taslit. De megköszönni a követőtábornak, hogy segítettek ellehetetleníteni az ellenfeleik facebook oldalait egyáltalán nem tudományos gesztus. Hanem emberi attitűd. Kicsinyes. 

De szerintünk az egész vita (bár legitim) nem túl érvényes. Itt nem az a feladat, hogy a társadalmat meg kell győzni arról, hogy az óvintézkedések hasznosak. A társadalom általában tudja, hogy a vesztébe rohan. Csak pont nem érdekli. Fogyaszt, ront előre, kibocsát, eldob, felél. Saját gyerekei jövőjébe szarik bele, saját holnapja nem érdekli, nehogy már pont a nagyit, vagy a szomszédot védje a maszkkal. saját magát nyilván nem kell féltenie, hiszen eleve úgy él, mintha nem lenne holnap.

Mi meg Grimpixszel nem tudjuk mit gondoljunk erről az egészről. Majdnem kilenc milliárdból bőven lehet pancsolni. Az evolúció kedvére válogathat. Az ember tevőlegesen sokkal több társát nyírta már ki (sokkal érvénytelenebb szempontok szerint), mint amennyit ez a vírus valaha is ki fog, nem valószínű, hogy attól kapunk lelkiismeretfurdalást, hogy nem hordunk maszkot.  Ha meg ez a mostani világrend összeomlik, hát igazán nem lenne kár érte. Csak nehogy még rosszabb jöjjön. 

Mellesleg én nem ragaszkodok ahhoz, hogy ti maszkkal védjetek engem a vírustól. Csak prosztóság nak tartom fertőző betegen társaságba menni, mást leköhögni, taknyos kézzel kilincset markolászni, odabújni máshoz. Ááá, nem vagyok fertőző, csak megfáztam a tegnap, hideget ittam, ez csak allergia. Meleg hasborogatás kell, höhö - heherésztek. Arra se képesek az emberek, hogy akkor vigyázzanak másokra, amikor spriccol a takony a fejükből, nemhogy tünetmentesen. Mert megyünk dolgozni, mert visszük a gyereket oviba, vagy pláne a nagyihoz. Mert nincs idő a megfázásra. A betegségek amúgy is olyanok, hogy amíg el nem kaptad, addig félsz a fertőzöttektől. De amint megérezted a torkodban a kaparást, már te magad is zombi vagy, és egyetlen feladatod, hogy ráköhögj és rátaknyolj az egészségesekre. 

Végezetül, én életemben nem kaptam még el náthát, influenzát véresen elfogyasztott tobzoskától,  denevértől. Viszont minden évben egyszer-kétszer elkapok valami szart tőletek. Hát nem tudom eldönteni, hogy megérdemlitek e, a szolidaritásomat.