Vándorsólyom

A Vargyas-szoros régen egy zord, szabad élettér volt. Ma egy kényelmes, beszabályozott, könnyen fogyasztható turisztikai erőforrás. És hányszor, de hányszor fordult velünk is elő, hogy egy távoli vidéket, az ott élők életterét, mi is csak egyszerűen elfogyasztottuk. Mint egy kólát, amire éppen gusztusunk támadt. Jól esett, és böfögtünk mi is utána elégedetten. És borzadva szemléltük ezelőtt 5-10 évvel, mekkora falánksággal vetik magukat az emberek a Tátrára, a Júliai Alpokra és nem is gondoltuk, hogy pár év múlva a mi helyeinket is felzabálja a turizmus dühödt étvágya. 

De ahol valami eltűnik, ott megjelenik valami új, ha nincs ez a turizmus-izé, akkor nincs a Vándorsólyom vasalt út se. Amiről ebből a videóból értesültünk. Rengeteg gondolatom támadt az influenszerek, bloggerek és vloggerek, láttán, meg az is meglepett, hogy a jelenlevő derék médiamunkások dacára, a új via ferráta vágóképei mégis a Kecskevészről vannak. De nem, nem firtatom, hogy milyen társaság lehet az, akit ők influenszálhatnak outdoorra, mert még felmerülhet, hogy bezzeg nekem régen minden jobb volt. 

A ferráta besorolását sehol másutt nem találtuk, csak a fal alatti táblán. C/D. Szerintünk korrekt a kiírás. Szűk háromnegyed órával számoljatok, ha nincs más a falban. 

Nekrológ:

Itt voltál, posztoltál, instán az örömed,

30 éve ez a patak vitte el a sörömet,

neked ez a kőlik a szelfihez egy kellék,

én alatta fogtam meg egy részeg nő mellét.

Te megállsz a bejárat mellett, szorosan

mi minden lukban jártunk, denevérszarosan.

Neked hidak kötik össze a parkolóval a sziklát,

mi tökig a vízben cibáltuk hosszan a bringát. 
Mi kellene még, bár, wifi és fotel?
szállásunk volt a Spaeleus Hotel.

Itt minden neogén, már semmi sem a permi,

Végre, most már minden fuckin-family-friendly.

Neked ez egy ünnep, decathlonos farsang,

Nekem már csak emlék az Almási-barlang.