2021. júl. 22.

Üveghang - minden hang egy akkord

Na jó, ezt a mondást sem mi találtuk ki, hanem McGowan, aki nem úgy emmszí, ahogy sokan, hanem csak így hívják és ebben a posztjában mondja el, miért is akkord minden hang. Nyilván az állítást bizonyos keretek között érdemes csak értelmezni. Csapjunk bele. Vegyünk egy A2 húrt, ami 110Hz, ezzel könnyű számolni. 

Muszáj voltunk csinálni egy saját ábrát, hogy ezzel megértsük a harmonikusokat. A gitár nyakát látjuk a nyak felül, a híd alul van. Méretarányos, egy 648-as skálájú gitárra. A V., VII, XII. bund pöttyel jelölve. 

A megpengetett A2 húrunk sokféleképpen rezeghet egyszerre, ezek az összetett rezgésmintázatok azonban külön válogathatóak. Kialakulhat egy állóhullám úgy, hogy a fix híd és fix nyak között egyetlen nagy félhullám lesz, vagyis a teljes húr le-föl/ide-oda mozog. Ez a húr alaphangja, n1

A megpengetett húr azonban tartalmazhat különböző arányban rengeteg más (a hangszerre jellemző) felharmonikust is, mi az ábrán csak n8-ig jelöljük, de jóval több is lehet. Az X-ek, azok a pontok, amiket megérintve kiolthatunk bizonyos felhangokat, más felhangok javára. Ezekből a pirossal jelzettek a legismertebb pontok, a XII., VII., V. és IV. bundok környékén. Értelemszerűen bármelyik pontot megérintve a húron, az n1-es alaphangot eltompítjuk, tehát az már nem fog szólni. 

Az üres megpengetett A-húr hangképe látszik legfelül, 110Hz és rengeteg harmonikusa. 

A húrban kialakulhatnak más  állóhullámok is, például középen egy mozdulatlan csomóponttal (n2), ilyenkor a húrhossz megegyezik a hullámhosszal és az alaphangtól egy tökéletes oktávot kapjuk: P8 (A3-220Hz)

Ha ujjunkkal csak megérintjük a teljes rezgő húr közepét, megszólal az alaphang oktávja, vagyis kierősödik az ábrán a 220Hz, n2. Mivel a húr közepét ujjunk nem engedi rezegni, az alaphang nem tud megszólalni, továbbá kioltja a harmadik, ötödik felharmonikusokat is, mivel azok rezgését is gátolja az ujjunk- lásd az ábrán). 

A harmadik spektrogram amikor a húrt egyharmadánál megérintve 330Hz szólal meg, n3, ami az n2 kvintje, ezt két pontban is megszólaltathatjuk (a VII. és a XIX. bundnál). Nem oltja ki a hatodik felharmonikust, de az összes többit igen.

És így tovább, n4, vagyis 440Hz, ami az alaphangtól két oktáv.

n5, 550Hz, ami az n4-től egy nagyterc (C#).

n6, vagyis 660Hz, ami az n3 oktávja.  

Az ábrán jól látszanak, hogy az egyes esetek melyik frekvenciákat emelik ki és melyikeket gátolják. 

Feltűnhet, hogy az egyes harmonikusok közötti hangközök oktáv, kvint, nagyterc stb. Ez a hármashangzat meg a dúr akkordot adja. Na, emiatt akkord minden hang! És talán ettől olyan kivételesek ezek a hangközök a nyugati zenében. 

Érdekesség, hogy ezek a természetes hangok az első felharmonikust (tökéletes oktáv) leszámítva nem esnek pontosan egybe a gitár bundozásával (lásd az ábrán a kinagyított részt) a tökéletes kvint még csak-csak, de a többi már egyre kevésbé. Ennek okáról volt szó a kiegyenlített hangolásnál


Hasznos online eszközök:

Intervál számolgató, ami két frekvencia között megadja a hangközt. 
Helharmonikus kalkulátor. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése