polgármester kijelentette, hogy rendelkezésére áll a csereháti létesítmény visszavásárlásához szükséges pénzösszeg. (Pintér úr számításait interpolálva - ugyanakkor az idézett kijelentésből nem következik, hogy a Polgár... mesteri hivatalban, a Jenő úr, a csereháti ingatlanra szándékozott volna azt az összeget elkölteni szocpolitilag. Csak volt neki annyi, ennyi.) Pl. nekem is a rendelkezésemre áll az összeg egy IPhone5-re, mégsem veszem meg.
Bármit is jelentsen ez, tizenhat esztendeje annak, hogy a mennyezet repedezni kezdett a tömbmagyarság feje fölött is, és annak, hogy a Csereháti Csatát elveszítették a székelyudvarhelyiek.
Azon a virrasztós éjszakán, több felvétel is készült a csereháti épületben, de ezekben nem szabad keresni az újságírás csíráját, hiszen kizárt dolog, mer nem tudom. Akkor sem és azóta sem volt erre Grimpixnek érzéke. Csak az ellenállás volt a lényeg. Hogy a megszállók újságíróit lehetőleg mindig szembevakuzzuk, vagy eléjük álljunk, ha kompromittáló képeket akartak készíteni azokról, akikről akkor azt hittük, a város érdekeit szolgálják. A nagy nemzetközi botrány tehát ebben csapódott le a politikailag éretlen kisemberek agyvelejében.
Mi ketten az Adevarul fotósával, tehát a magunk módján vívtuk egymással az évszázados magyar-román harcot. Tiszta szívből fakadó, ősi ellenszenvvel. Vakuval. Úgy adódott, hogy következő év márciusában (15.) is összefutottam ezzel a hórihorgas fiatalemberrel, nem felejtettünk, emlékszem, milyen megvetően méregettük akkor is egymást a Patkóban. Hát szánalmas vicces, amikor az emberek azonosulnak egy-egy Üggyel. Kár, hogy egyetlen képen sem találom a fotós fickót, biztosan a filmet is sajnáltam tőle, így utólag bánom is, vajon ő miként vélekedne most a dologról? És a város lakói hogyan integrálták ezt az eseményt a személyiségükbe annyi év alatt? És azok, akik emiatt emigrációban élnek, most hogyan gondolják, megérte? És hogyan alakulhatott volna a sorsa azoknak mostanra, akik ott, akkor az épületben szinte forradalmárokká lettek? És megoldja e valaha az idő ezt a frusztrált helyzetet?
Azon a virrasztós éjszakán, több felvétel is készült a csereháti épületben, de ezekben nem szabad keresni az újságírás csíráját, hiszen kizárt dolog, mer nem tudom. Akkor sem és azóta sem volt erre Grimpixnek érzéke. Csak az ellenállás volt a lényeg. Hogy a megszállók újságíróit lehetőleg mindig szembevakuzzuk, vagy eléjük álljunk, ha kompromittáló képeket akartak készíteni azokról, akikről akkor azt hittük, a város érdekeit szolgálják. A nagy nemzetközi botrány tehát ebben csapódott le a politikailag éretlen kisemberek agyvelejében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése