Még mindig nem tudtunk olyan mélyre ásni, hogy megtudjuk, hogyan is működik konkrétan az ISO gain, de azért megpróbáljuk teljesen háztáji módszerekkel megoldani a következő problémát, mert ugye a petapixelnek se hiszünk el mindent. Van ez a videó, amiben a kolléga úr azt javasolja, hogy bátran használjunk LoISO értékeket. Úgyse fogod megnézni, ezért összefoglalom: alacsonyabb ISO-n (mint a natív - ez bármit is jelentsen egyelőre), vagyis Lo1-en (ahogy a D5000 nevezi és ami mondjuk ISO100-nak jelenik meg EXIFben) kevésbé zajos képet kapunk, mintha natívon lőnénk. Oké?
Ugye filmen az ISO50 finomabb szemcsézetet mutat, mint ISO100-on, ez világos, mert a szemcseméret összefüggésben van az érzékenységgel. Viszont azt is megbeszéltük, hogy a digitális szenzoron az ISO beállítás cseppet sem felel meg a filmes ISO-nak, inkább a push/pull hívásnak.
Azt is megbeszéltük, hogy a natív ISO (ha egyáltalán van ilyen), a pixel full well kiexponálásával van kapcsolatban. Tehát egy kétszeres ISO beállítás (mondjuk ISO400) csak a fél pixelkapacitást használja ki és ezt a jelet erősíti fel mielőtt bevezetné az ADC-be. Tehát elveszteget egy EV dinamikát. Mégpedig a sötét oldalon, ugyanis ott fog a jelerősítés miatt egy EV-vel hamarább megjelenni a zaj.
De mi történhet, hogyha a LoISO beállítást használunk? Mert ugye kétszeres pixelkapacitást nem exponálhat, hogy ennek csak felét eressze az ADC-be, ez hardverileg necces lenne. De viszont kétszer akkora exponálási időt használunk, mint natív ISO200-on, tehát kétszer annyi fény megy be, ez fix. Az erős felvetésünk az, hogy bizony simán túlexponálja a képet +1 EV-vel, majd ahogy a videóban is említi a kolléga, szoftveresen (gainből, vagy akárhogyan) visszaveszi -1EV-vel, hogy te semmit se vegyél észre. Ez megmagyarázza mitől kevésbé zajos az alacsonyabb ISO-val készített kép, hiszen egy felülexponált kép, később visszahozva (lineáris RAW-ban gondolkozva), csakis így viselkedhet. Csakhogy ebben az esetben is dinamikát kell veszítenünk, de ebben az esetben a csúcsfények oldalán.
Na, akkor üssünk össze erre egy tesztet. Konstans megvilágítás, azonos rekesz mellett, egy alacsony dinamikájú homogén textúrát lövünk végig LoISO100, NatívISO200 illetve ISO400-on. A fénymérés kiátlagoló, a fénymérő szerinti helyes expozíció alá és fölé lőttünk -5, illetve +5EV-t. Tehát 11 darab RAW ISOnként.
Sajnos túl nagy részletet vágtam ki a képből, ezért nem tudok százszázalékos nagyítást mutatni a bloggerben, de bízisten nem csinálom újra, annak a pár embernek. Aztán megint sikerült a csúcsfényeket balra elhelyezni, hogy még jobban összekeverjük az olvasókat. De nemis a petapixel vagyunk, lehetünk ennyire igénytelenek. Amúgy a Nikon is baloldalt mutatja a pozitív expokorrekciót, pedig ők japánok. Ha kell valakinek a teljes nagy PSD, átküldöm nézegesse, tükrözgesse kedvére, de úgyis érdemes elvégezni ezt minden gépre, mert az a tutti.
A RAWokat a lehető legkevesebb beavatkozással konvertáltuk ACR-ben. Mivel a téma dinamikája jóval kevesebb mint 11EV, ez az összehasonlítás semmit se mond. Ilyen témáknál egyértelműen az alacsony ISO a jó megoldás, az alacsonyabb zaj miatt, de szinte tökmindegy mit használunk.
Ebben az esetben, ugyanazokat a RAWokat normalizáltuk a helyesen exponált képre (0EV), úgy, hogy ACR-ben rendre csökkentettük (baloldalt), illetve növeltük (jobboldalt) az Exposure csúszkát. Na itt már azért látszik valami, főleg nagyobb nagyításban (érdemes megkattintva figyelni).
Tehát beigazolódott, hogy a NatívISO200 növelése ISO400-ra egy fényértéket megesz az árnyékokban (-5-nél), viszont a csökkentés LoISO100-ra nem okoz itt változást. Viszont a csúcsfények esetében pont fordítva történik, ISO200 és 400 között nincs eltérés, de LoISO100 esetén már a +3EV-vel exponált kép túlcsordul, míg ez magasabb ISOkon csak a +4EV-nél történik meg.
Ezenkívül egy érdekes jelenséget is látunk, hiába normalizáltuk a képeket, valahogy vannak eltérések (ISO200-on a 0 kicsit világosabb, ISO400-on meg pöttyös, mint az ántiisten). Ez gyanítjuk onnan adódik, hogy az ISO200 nem pont 200, a 400 sem pont 400. Viszont a LoISO100 szép homogén tónust mutat a +3 -5 tartományon. Tutti nem a záridő lustasága okozza, mert akkor mindhárom sorozaton egyformán kellene megjelenjen, csak eltolva. Na de most nem ez a téma, majd erre is visszatérünk.
Összegezve. A gépünk dinamikájánál szűkebb téma esetén opció lehet az alacsony ISO a kevesebb zaj érdekében, viszont LoISO esetén az expose to the highlights (most, hogy írjam, hogy expose to the right, ha egyszer az ábrán balra tettem a csúcsfényeket, mi?) paradigma sérül, mégpedig 1EV-vel kell kevesebbet exponálni, ha nem akarunk kicsúszni a csúcsfényeknél, míg HighISO értékeknél mehet tövig a csúcsfényekre exponálás, hiszen pont az árnyékokban veszítünk értékeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése