- Oké, tudom, mondták már rám, hogy aszpergeres vagyok, ami majdnem olyan, mint egy kisdobos autista, aki mindent szó szerint ért és akiben annyi az empátia, mint kodály-módszerben a dubstep oktatás. - fogadott Grimpix feldúltan.- Vagy plüssmajomban az üss! - próbáltam vele jópofáskodni, de folytatta:
- Az is igaz, hogy a koronavírussal kapcsolatban is felsóhajtottam, hogy add Istenem, hogy ez ne egy sima nátha legyen, hanem maga a zombivírus.
- Sőt olyat is mondtál már többször, hogy kicsikét szűk a világ neked, nem találod benne hét és félmilliárd ember helyét. - ám ez se zökkentette ki.
- De azért én olyat soha nem mondanék, hogy van ez a fertőzés, tragédia meg minden, de legalább meghaltak félezren. Jó persze, most mégis mondtam, de csak azért, hogy lásd, mit nem mondanék sohasem. Vágod!?
- Grimpix, jól vagy? Elkaptad Bill Gates számítógépes vírusát? - de ő folytatta:
- Szóval nem igaz, hogy a koronavírusnak drukkolok, csak értetlenül állok az újságírói gyakorlattal szemben, amivel minden borzalomban meglelik a pozitívumot, miszerint legalább egy páran azért csak elpatkoltak.
- Hol olvastál ilyet? - és már megint megbántam, hogy nem jelszavaztam le a wifit.
- Olvasol te sajtót? Láttál már tragédiát leírva újságban? Igaz, hogy lezuhant a gép, pánik tört ki, beomlott, összedőlt, kigyulladt, felrobbant, nekihajtott, egyszóval csomó kár keletkezett, de legalább meghaltak páran, így lelkendeznek az újságírók (lásd balra a Grimpix által kifogott googli keresőképét) és hát emlékszel Boxi csillogó szemeire is, amint előadta fizikaórán a nutriabombát (Grimpix a neutronbombára célzott), hogy az micsoda királyság, mert nem pusztítja el az anyagi javakat, pár év csupán és lehet birtokba venni a kibombázott városokat?
- Hát igen, ő képes volt meglátni a pozitívumot a protonban. - jutott eszembe.
- De visszatérve a zombiapokalipszisre, egy wannabe prepper életének csak az ad fedezetet, ha történik is valami, amire érdemes volt készülni egy életen át. És hát nem nyolcvanévesen szeretnék bézbózütővel futni a zombik elől, hanem, amikor még elbírom a láncfűrészt is.
- De az is lehet, hogy a sok idétlen film miatt irracionálisak az elvárásaid, Grimpix. És a zombiapokalipszis nem is olyan lesz, mint a vásznon. Vásznon -istenem, gondoltam - micsoda anakronizmus - torrenten természetesen.
Ettől egészen fellelkesedett:
- Lehet, hogy már meg is történt a zombiadvent, csak képtelenek vagyunk észrevenni? Például már vannak lassúzombik. Ott kolbászolnak üveges tekintettel a szupermarketben, lökdösik a drótkosarat, mint egy fogyasztó T-rex. Lehet, ha a bevásárókocsi a járókájuk. Ha elgurulna hasra is esnének. Az utakról nem is beszélve. A konzervzombik, fémkasztniban gyakorlatilag lebénultan araszolnak a bedugult városban, mint valami android, fémváz élő balcsavaros szöveten. De vannak csodálatos átváltozózombik is, ezek mint konzervzombi mennek le az edzőterembe, hogy ott érdekes metamorfózissal béna fémhernyóból sportzombi-pillangóvá váljanak s a futópadon koslassanak, mint az aranyhörcsög. A politizáló zombiról most ne is beszéljünk. Van még mobilos zombi, zenezombi, de még biciklis zombi is (ez egy kifordított konzervzombi, élő szövet fém vázon), a fene érti, hogy nem borul fel.
Közben kezdett untatni a dolog, más dolgom is lett volna, de Grimpix folytatta:
- Turistazombi. Fotószombi. De mivel nem harapással fertőzik egymást, hanem interneten, tévén keresztül, például a facebookreceptorra mutálódva, ezért nem szabad őket még csak megütni sem.
- Hát igen, ez a szerencséd, bizonyos szint felett, a hülyeség miatt nem szoktuk megütni egymást!
- Szóval érzéketlen vagyok. Pedig én csak annyit jegyeztem meg, hogy a nyolcvanas években sokkal többen éltünk a városban, mégis úgy tűnik, hogy most, mikor állítólag jajjistenem elporlunk, mint a szikla, akkor vagyunk igazán elviselhetetlenül sokan. Gyerekkorodban, emlékszel? 5 fekete autót összeszámolni az utcában egész hetes program volt. Ma ezzel egy perc alatt végeznél. Gyakorlatilag belelógunk egymás életterébe.
- Főleg te az enyémbe - gondoltam, de nem mondtam hangosan.
- Ha most felnézel az égre, hány kondenzcsíkot látsz? Gyerekkorodban vigyorogtál egy hétig, ha láttál egyet a múlt kedden. Pedig nem többen lettünk, nem is a hely lett kevesebb, hanem az életterünket toltuk túl azon, ami jár. Már a köztereket használjuk privát célra is.
Gondoltam felgyorsítom a diskurzust s leöntöm benzinnel a témát.
- Tudod Grimpix, a legborzasztóbb az, hogy a zombivírus olyan természetű, hogy az áldozat nem is veszi észre, hogy már ő is zombi. És mi van ha már... mi is? Például bloggerzombik vagyunk. Ehhez mit szólsz? Ugyanakkor lehet, hogy a vírusnak sincs semmi önreflexiója. És mi van, ha nem mi vagyunk a zombi, hanem mi magunk vagyunk a vírus? A teremtés koronavírusa? Hmmm?
Egy pillanatig Grimpix nem jutott szóhoz, ki is használtam a lehetőséget s már mentem is kifelé az ajtón:
- Na, ennyi volt, szevasz, nincs több időm hülyeségekre, most mennem kell a postára a kínai csomag után, onnan meg rohannom kell egy teltházas előadásra. Ha nem jövök hamar, ne várj!
 |
| Legalább ezren meggyógyultak. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése