Tișița-völgye és a hajdani szekszi kisvasút lukai

Ha Kézdi felől Moldovába mennél, s átmész az Ozsdolai-hágón, amit a románok Pasul Muşatnak hívnak, a félkarú gránátvető katona után (igen, ez ugyanaz a Muşat), előbb-utóbb a Putna-vízesésnél is meg fogsz állni. 

Ez a Putna, nem az a Putna, ami mellett a híres kolostor is van (azt fenn északon, Suceava megyében keresd), de nem is az, ami a Bánságban van. Ez egy harmadik Putna, na. De van a környéken egy kirándulóhely is, ha nem derogál, hogy egy zsúfolt családbarát helyen kell eltöltened pár órát. És ez a Tişiţa szurdokvölgye. 

Annyit sikerült megtudni, hogy a Nagy Háború környékén itt szekszi kisvasút épült (faszállító), amihez később a zabolai Mikeséknek is köze lett. Az interneten kávédarálónak is becézett mocăniţă nyomvonala megmagyarázná a szabályos és széles turistaösvényt (ami helyenként sokkal járhatóbb volt, mint Buzău megye falusi útjai), illetve megmagyarázza az alagutakat is. 

De semmiféle magyarázattal nem szolgál a kétsávos betonhidakra, ami nem vasúti hídnak tűnik, inkább mintha a második világháború után építették volna szocreál stílusban. Aztán arra se találtunk magyarázatot, hogy az ilyen vonatokat miért kávédarálónak és miért nem kávéfőzőnek hívták, de a nyelv kitermel ilyen hülyeségeket, hogy csak az ózondús levegőt említsük, amiből állítólag itt is sok van. Arról nem is beszélve, hogy  az itt szolgáló mozdonyok nem is biztos, hogy típus szerint kávédarálók voltak, de vasúti szakértők pontosíthatnak kommentben, mi nem kívánunk ebbe az irányba elmenni. 

Na mindegy is, ha a környéken jársz és van 4-5 ráérő órád, akkor érdemes elkirándulni a Tişiţa völgyében. Legalább a Nagy Alagútig, de ebben az esetben ugyanott kell visszajönnöd. Ugyanis a körtúra sokkal hosszabb lenne Lepşától Cozáig és 12 kilométerrel arrább végződne.

Mi az előző változatot próbáltuk. Az első pár órában semmi jóra ne számíts. Mondjuk ki, unalmas patakmeder még unalmasabb emberekkel, akik egyfeszt láb alatt lesznek. Leginkább a pallóknál torlódnak fel az ilyen szerencsétlenkedők. Aztán ahogy nő a táv, lassan kezdenek elfogyni a bicebócák, és úgy a harmadik órára már lesz pár érdekesség: két portál és egy alagút. Az alagút túlsó felén a patakon lefelé egy vízesésnek is lennie kellett volna, de nem vittünk vízicipőt magunkkal és a víz derékig ért volna. Szégyen, de kihagytuk.