A politikus, a bankár és a pilótajáték

" aki másnak szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát felhasználva, olyan kikötések mellett hitelez vagy ad fizetési halasztást, melyek a neki vagy egy harmadik engedett túlságos mérvű vagyoni előnyök által az adósnak vagy a kezesnek anyagi romlását előidézni, vagy fokozni alkalmasak"

(Találd ki minek a definícióját olvastad, de én a bankrendszerre tippelnék. De kipótolnám a felsorolást azzal, hogy aki másnak a nyereségvágyát kihasználja... mert az áldozatot is szeretem hibáztatni)

A politikus és a bankár egy rejtett helyen találkoztak valamikor  2010 előtt.
- Mi a terv? - kérdezte fojtott hangon az egyik.
- Az embereket rávesszük, hogy betegyék a pénzüket a bankba. 
- Miért tennék, csak 3% kamatot adunk, az infláció meg ennek kétszerese.
- Ez a trükk, ha beteszik 3%-ra, akkor az állam a megtakarításuk 25 százalékát fogja megígérni nekik.
- Közpénzből? Vagyis azok fizessenek, akik napról napra élnek, azoknak, akiknek van megtakarításuk?
- Persze. A betétesek nem fognak ezen moralizálni. A kisember is csak nyerészkedni akar, ahogy mi is -  kuncogott.
- És mi lesz a bank haszna? - tért a lényegre a másik.
- Hát kaphat egy nagyobb kezdőösszeget ebből, a sporlósok így is azt érzik majd, megéri, aztán a számla megemelt fenntartásköltségét is leveheti minden évben a bank.
- És ez a támogatás nem fog hiányozni az államkasszából?
- Dehogy fog. Mert csak a beetetési időben fogjuk kifizetni a 25 százalékot. Amíg elmegy a híre a könnyű pénznek. Aztán, amikor már nagyon sokan belevágnak, akkor az állam kiszáll és nem fizet egy vasat sem. Viszont a bank által adott kamatok után beszedi az adót, amivel az állam is bőven a pénzénél lesz.
- De fel fognak háborodni az emberek.
- Háborodjanak, rendezünk nekik pereket, az is évekig eltart, kapnak egy kis koncot a jogászok is, addig is a befizetők tovább folytatják a befizetést, mert nem akarják veszni hagyni a pénzüket. Aztán amikor már nem lehet tovább húzni, azoktól is elvesszük a már odaítélt támogatást, akik még nem költötték el. Hozunk egy határozatot, nem nagy ügy. Nem lesz olyan nagy összeg ez, amiért utcára mennének. És ők is érezni fogják, hogy ez nem járt nekik.
- És mi legyen a neve ennek a programnak?
- Banca pentru locuinţe (Bank az otthonokért). Az olyan családbarát név, nem? - nevetett. - Vannak nektek pszichopata ügynökeitek, volt MLM-esek, piramisjátékosok, pszichopaták. Nekik is vessetek egy kis koncot, szívesen benne lesznek majd. 

Ez lehetne egy összeesküvés elmélet is, de nem az.
2012-ben már akkora hiszti volt a program körül, hogy egyes családok a gyerekek nevére is pénzt tettek a bankba, mivel egy személyi számra évi 1000 Euró volt a felső limit, amit az állam támogatott (250 euróval évente/fő, tehát ha a család sokkal több pénzt is le bírt kötni egy évben, akkor a gyerekek meg a nagyi nevére is szerződést kötöttek). A program 5 évig tartott, és ha a befizető még egy évig bent hagyta a pénzét, akkor azt feltétel nélkül felvehette (5. év végén még csak lakásvételre vagy felújtásra vehette fel, viszont kaphatott valamiféle kedvezményes hitelt is lakásra).

Eleinte minden flottul ment, de akik csak 2012-ben kötötték meg a szerződést, 2014-ben szembesültek azzal, hogy az állam már nem fizeti a 25%-ot. A bank persze megnyugtatta az ügyfeleket, hogy a bírósági ügyek jó ütemben zajlanak, ne szakítsák meg a programot, fizessenek továbbra is, és majd később kiperelik az állami pénzeket is. 
2017-ben azok, akiknek legalább az első két évüket kifizette az állam (2012-2013), azzal szembesültek, hogy ezt az összeget is csak akkor kapják meg, ha lakásra költik (a teljes megtakarított összeget, nemcsak az állami 25 százalékot).
Ezek a befizetők így végül kifizették a banknak a program díját, az évi fenntartási költségeket, a banki kamat utáni adókat az állam felé és nem kaptak az államtól egy fityinget sem. És nem tudni, ki szegett szerződést, az állam, vagy a bank, mert a szarnak ugye nincs gazdája. De  így is többet kaptak a végén, mintha otthon a párnában tartották volna a pénzüket, viszont rosszabbul jártak, mintha elköltötték volna valami értelmesebbre, vagy valutába fektették volna. 

A tőzsdézést nem is említem, mert az teljesen védhetetlen hozzáállás a világhoz. Az állami támogatásnál még nyugtathatod magad azzal, hogy ez csak a saját adód, de a tőzsdei nyereséged általában valakinek a kára. 

Tehát öt évig, évente 4500 Ront kellett letenni (akkori euró árfolyammal)  - ez 22.500 RON saját pénz.
Ebből a bank elsőként 600 RON-t vont le fáradozásaiért, majd évente 28 RON számlafenntartásit (összesen 8 évig, mert eddig hitegették az ügyfeleket, hogy várják az állami pénzeket és ne rúgják fel a szerződést)  - ez 824 RON a banknak.
Ezalatt a betett összegre 3% kamatot fizettek, aminek az adója összesen 508.11 RON-t jelentett az államnak haszonként. 

Az ígéret az volt, hogy a befizető, a saját pénze mellett 5.505 RON-t kap az államtól (25%), és kamatokból további 1.540 RON-t (3%). Tehát a projekt végén 29.000 RON lenne a befizetett 22.500-ból, ami kb. kövér 29% nyereség lett volna.
Amit végül sikerült kivenni 8 év után, csupán 24.700RON, ez kb. 10% nyereség a befizetett összeghez képest.  Ezekben az években alacsony volt az infláció (még negatív is olykor)  így a 8 év alatt csak 12 százalékot veszített az az értékéből a betétesek pénze. Ez durván 2% veszteség így, lehetett volna rosszabb is. Tekintsük ezt egy morális tanulmányi költségnek. Persze, ha csak elpallottuk volna a pénzt, vagy otthon kuporgatjuk, akkor rosszabbul jártunk volna, viszont nem lettünk volna cinkosai ezeknek az erőknek. 

Mikor ott ülsz egy banki alkalmazottal szemközt, nem vagy képes átlátni, hogy a százalékok mit is jelentenek a valóságban. Nézzük tehát utólag.
Mi történne 8 év alatt, ha a megtakarítandó összeget egyszerre az első évben le tudod tenni 3% kamatra. Ez 23% nyereség lenne évi 3% kamattal 8 év után. Konjunktúra idején talán ez az inflációt is lazán fedezné.
Ha a megtakarítandó összeget az első öt év alatt teszed le, majd még vársz a 8. évig a felvétellel, akkor csupán 15,8% nyereséged lenne, a betett összegre.
Igen ám, de sose számolsz az állammal, mint a bankok cinkosával, vagyis a kamat után járó adóval, ami 16% minden kamatkifizetésből. Így a 8. év végére csupán 11.2%-kal lenne több pénzed. Nincs az a prosperitás, ahol ennyit nem inflálódik a pénzed 8 év alatt. 
Ha ebből levonod a kezdetekkor lenyúlt 600 RON-t és az évi 28 RON számlafenntartásit (ami így nem is kamatozik), akkor érkezel el a 10% nyereséghez, amit fent említettünk. 

Így bízz az államban és a bankokban. És ne tartalékolj, mert úgysincs jövő, de ne is vegyél el többet, mint amennyi jár, mert hátha mégis lesz jövő. Ha nem bírtad követni a számítgatásokat, akkor kb. erről van szó.