Csakazértis megállítjuk a fényt - a tudomány megalázó pillanatai.

Van ez a videó, amiben a kollégaúr megállítja a fényt. Na mondom, ez nekem is tutti sikerülni fog. De nem is egy ventilátorral fogom a fényt sztroboszkóppá szeletelni, hiszen van nekünk magunk forrasztotta jelgenerátorunk, amit még az optikai tremolóba szerettünk volna beépíteni. Önbizalom-szintünk itt még az egekben. 

Igen ám, de a nagy dög lézert, a csöpp jelgenerátor, nem hajlandó meghajtani, tehát egy erősítésre van szükség.  A jelgenerátor viszont egy tranzisztort tud kapcsolgatni, az meg a lézerünkre kapcsolgatja a 3,7 voltos LiIon akksit. Azért nem olyan egyszerű egy lézer mutogatónak az elektródjai kivezetni, de ezzel hadd ne fárasszalak. Szóval van egy 1Hz - 1MHz között villogtatható lézerünk, amit négyszögjellel vezérlünk, tehát a fénnyaláb hossza kb. ugyanakkora, mint a fénnyalábok közötti szünet. 

Igen ám, de kellene egy rolling shutteres kamera is hozzá. Márpedig a telefon a besötétített szobában (hogy a lézernyaláb látszódjon) nem rolling shutterben olvassa ki a szenzort. A videó beállításánál nincs záridő lehetőség, csak a 30 és 60 fps között lehet választani, ami nagyon kevés ehhez a kiolvasási módhoz. Előkapartuk az akciókamerát, aminél szintén nem lehet záridőt állítani, de tud 220 fpst. De nem tudott, mert kihalt belőle az akksi. Itt azért már kezdtünk idegesek lenni. A D5000 videófelvétele 15 éves technológia, szóba se jöhet. A telefon Pro fényképfelvétel módban tud ugyan záridőt állítani, ami látszik is a kijelzőn. De ebből hogy lesz videó? Plusz 1/2000-1/3000s környékén kezd csak érvényesülni a rolling shutter, aminél a legnagyobb ISO mellett sem látszik lófasz se, nemhogy a lézernyaláb.  A kollégaúrnak bikaerős lézere van, plusz normális kamerái, hatalmas ISO-val, és amin állítható a záridő. A zöld lézer-nyaláb szabad szemmel ugyan látszik a sötét szobában, de a kamerának ilyen idők mellett az semmi. A kék lézerünk sokkal combosabb, viszont a kamerák számára a kék alig látható. A lakásban mégse fogunk füstöt fújni, hogy a nyaláb jobban látszódjon. 

Viszont van egy akváriumunk. Azt találtuk ki, hogy a vízbe tejet teszünk, ami jól láthatóvá teszi a lézer-nyalábot. Na, itt ne egy deci tejre gondoljunk. Pár liter vízbe bőven elég pár csepp tej, ugyanis itt ellenünk dolgozik a Tyndall-effektus. Ami az első pár centiméteren szétpallja a zöld fényt és nem penetrálja pár centinél mélyebben az akváriumot. A piros lézer szépen áthatolna, de az meg nagyon gyönge. Tehát duzzogva kimertük a tejes vizet és elfogadható mértékűre hígítottuk, hogy a zöld fénycsík az akváriumot teljesen végig érje. 

Mikor minden elosztót, adaptert, jó magasra helyeztünk, az esetleges víz szivárgás ellen, mikor mindent beállítottunk, jött a felismerés, hogy mi a Pro fotóbeállításon ugyan nagyszerűen fogjuk látni az eredményt, de sehogy sem tudjuk rögzíteni a képernyőképet, mint videót. Na, itt már az agyfasz kerülgetett, főleg amikor a két találomra kipróbált screen capture appunk is telebaszta a képernyőt reklámmal, de nem volt hajlandó a fotó-app képernyőképét videóba menteni. Végül kézből a Nikonnal videóztuk meg a kezünkbe tartott telefont, miközben az oszcilloszkópunk potijait lábujjból csavargattuk. 10-100 Hz között valahol sikerült a fényt lelassítani, megállítani és inverz mozgásra bírni. A jelgenerátor potijai nagyon érzékenyek, vagy a rolling shutter-sáv nagyon keskeny, mindenesetre nem voltunk képesek megállapítani, hogy pontosan milyen frekvencián is áll meg a fény. Utólag megmértük a napelemes módszerünkkel, de annyi felharmonikus szólalt meg, hogy nem egyszerű eldönteni, hogyan is villogott a lézer. Mindenesetre a 267 Hz a leggyanúsabb. 

Érdekesség, hogy a telefon keresztben rollig shutterol és nem hosszában, ahogy azt elsőre gondoltuk volna. De hát végülis a fém-redőnyzárak is keresztben futnak le, és rövidebb időkre képesek ezáltal, mint a hosszában futó vásznas redőnyzárak, bár ennek nem biztos, hogy van köze a rolling shutter technológiákhoz. 1/2000s fölött kezdett értékelhető eredményt adni, a felvételt végül 1/3000s mellett készítettük. 

Ha hasonló kísérletet terveznél, akkor kell egy bika-lézer, egy olyan videófelvevő, aminek elég magas az érzékenysége, hogy látszódjon is a nyaláb, ugyanakkor engedi nagyon gyors záridők kiválasztását is, hogy a rolling shutter érvényesülni tudjon. A négyszögjel sem ideális, sokkal jobb lenne egy forgó korong (ezért használnak a videóban ventilátort), amiben a fény csak nagyon kis ablakon tudna átvilágítani, ezáltal a szünetek sokkal szélesebbek lehetnének. Vagy építeni egy 555-ös jelgenerátort, amiben a jel/jelszünet arányt a megfelelőre hangolnánk. Ezzel már foglalkoztunk a blogon, nem szeretnénk újra kezdeni.

De amúgy az elv működött. Csak utána még ki kellett takarítani a lakást is, elpakolni a cuccokat és feltörölni a kipancsolt vizet.