Tiff szonifikációja Audacityben

Próbáltuk ezt már többféle filetípussal itt az Utazásokban is (legutóbb RAW-okkal), de azért, hogy ne hagyjunk maradékokat, a Tiffeket is lerendezzük most. 

Nem szaporítjuk a szót, a Tiffeket RAW dataként kell importálni Audacityben, U-LAW-ként. Majd ugyanígy exportálni ki. Ha valamelyik képnéző nem jeleníti meg a meghajlított fileokat, akkor több nézővel is érdemes megpróbálni. A TIFF-fejléc a hangsávban jól elkülöníthető, azt nem babráltuk. 

Alap hangeffekteket próbáltunk. Itt persze a TIFFekből mentett JPEGeket mutatjuk, mert ugye ez egy blog. 

Az eredeti kép

Compressor

Invert

Reverb

Tremolo

WahWah

Akit mélyebben érdekel a téma, esetleg ötleteket szeretne, melyik Audacity effekt melyik filetípussal mit képes csinálni, az nézze ezt az összefoglaló videót. 

És a JPEGeket is megpróbáltuk, ahhoz, hogy tudjuk, azok nem szonifikálhatóak. És sajnos a PNG-vel sem boldogultunk. 

Videoloop szimulációk

 Vision of chaos szimulációk. 

Morphogen szimulációk.

Video loop kalandok

A szellemek fényképezése mindig megihlette a különféle képalkotások művelőit. A Mumler úrtól kezdődő, a modern szellemvadászokig terjedő rengeteg stáció egyike Klaus  Schriber úr instrumentális transzkommunikációs tevékenysége is (ITC). Akit érdekel a szellemek  elektronikus baszkurálása, a lidércek delejes hergelése, az előbbi kulcsszavak mentén tehet egy kirándulást a sötét oldalra. Minket azonban csak a video loop technika érdekel az egészből, aminek kétségtelen egyik érdekes alakja a vicces-kolontos Schreiber volt.

Itt jó kis kezdőcsomag van a témában. Ideális esetben, ha egy kamera képét egy monitorba vezetjük, és a kamerát a monitorral szembe fordítjuk, akkor az hasonlítani fog az infinity mirrorhoz. Minden azonnal és végtelenszer. A valóság azonban az, hogy a rendszerbe mindig parányi késleltetés, zaj és egyéb hiba csúszik (vagy csúsztatnak: ez a seedelés) és az ismétlődik, erősödik fel, vagy oltódik ki a képfrissítési generációk során. Az agyonautomatizált monitorokkal szemben (már nincsenek potméterek, amiket el lehet csavargatni) az agyonautomatizált kamera még vihet a rendszerbe pár meglepetést, ahogy kínlódik a helyes képbeállítást stabilizálni. Kiolvasás, framerate, fehéregyensúly, flicker kontroll, high ISO gain, lag, ilyesmik, mind megjelenhetnek a video loopban.

1. Sajnos a tapasztalataink nem túl biztatóak. Első körben az SJ7 Start egy HDMI kábel segítségével közöttük össze a monitorral. Én nem tudom (tapasztalat hiányában), hogy mi az oka, de a loopunk nem gerjedt, minden seedeles pillanatok alatt (pár generáció alatt) kikopott, gyakorlatilag másodpercek alatt beállt egyfajta entrópia. Próbálgattuk a kamera beállításait is, féligáteresztő tükörrel ledlámpafényt beseedelni a loopba, de semmi értékelhető nem született. Eléje tartottunk tükröt is, átnéztünk a kamerával egy készülő háromtükrös kaleidoszkópon is, de semmi. Csalódottak vagyunk. 

1.1. az SJ7 Star elvileg wifin keresztül a telefonra, tabletre is tudja streamelni a képet. Gyakorlatilag ez kivitelezhetetlen, döglik, akad, glitchel, de ez még lehetne jó is a videoloopnak, de ezek olyan aljasul csinálják, hogy legszívesebben földhöz csapnád mindkettőt. Most képzeld el, ahogy egy kínai kamera megpróbál beszélgetni egy kínai telefonnal. Bár lehet, hogy igazságtalan vagyok, és mindkét eszköz a technika csúcsa, csak egyik kantonit, a másik meg mandarint beszél. 

2. Más kameráinkat már régebb leteszteltük, nem tudnak teljes felbontást kinyomni a monitorra, például a 2009-es Nikon csak a hátlapi kijelző képét képes streamelni a monitorra, mindenféle menü-feliratokkal együtt. Ilyen régi DSLR-t webkameraként sem érdemes használni (pl. digicamcontrol).

digiCamControl liveképek - Nikon D5000.

3. nyilván kipróbáltuk az andoidos eszközeinet is, webcameraként. Erre az iVCam egy jó eszköz, amit a PC-re és a telefonra is telepíteni kell. Én nem tudom hogy csinálják, de a telefont a házi wifi rendszeren felcsinálja a gépre, mint webcamerát. Innentől már csak szembe kell fordítani a monitorral a telefont. 

A dolog rögzítésére lehet a telefon oldalt is használni, vagy a számítógépen az OBS Studio progit. 

4. Itt vannak effektusok is, érdemes ezzel is egy kört tenni. A filterek egészen jót tesznek a loopnak. 

Utánaolvasva, az ígéretesebb felállások mind jó kamerát és minél gagyibb tévét tartalmaznak. Ezen kívül a kamerát minden irányban mozgathatóvá szokták tenni, illetve több monitort fűznek össze féligáteresztő tükrök segítségével, illetve nagyon bonyolult videómixerekkel. A jelenség sajátossága, hogy nagyon nehéz (szerintünk kvázi lehetetlen) pontosan reprodukálni. Finom változásokat igényel, a durva beavatkozás nagyon kilendítheti a rendszert. 

5. azért megpróbáltuk a fordítottját is, egy nagyon régi és nagyon gagyi webkamerát a 4K monitorral (vagyis pontosan fordítva, rossz kamera, jó monitor felállás), és úgy véljük, ha nem is irányíthatóak a folyamatok, de legalább önműködően gerjednek és nem lecsengenek a változások. 

Néhány videó, ami nagyon tetszett a témában: Stefan George Kudor cuccai. Illetve Dave Blair igazán feketeöves installációi. 

Ha érdekel a téma itt még felsorolok pár keresési kulcsszót: infinity mirror, selfie tunnel, temporal disturbance, waveform advance, káoszelmélet, seeding video feedbacteria

Ez meg csak vicces.

Fluorit

Ez zöld highlighterrel színezett keserűsó-kristály, sokat tongyóskodtam vele, mert nem akart összeállni, de sokkal jobb lett a fluoreszkálása, mint a fluorit kristályomnak.

UV CFL

UV LED @ 395nm

A fluorittal ugyanis az a helyzet, 365nm sokkal jobban kihozza a fluoreszkálását, mint a 395nm:

UV CFL, amiben kevesebb a 395nm és van 365nm körül is (a dolláros kísérlettel igazoltuk)

UV LED@395nm

A hatás lehet nem túl látványos, főleg képen, de így néz ki egy fluorit kristály a kalcit és kvarc kristályok társaságában:

Apró érdekesség, ugyanezt (ennek a fordítottját) tapasztaljuk, a naptejjel is. A 395 nanométeres fényt alig nyeli el, de az UV CFL megvilágításban azért már jól látszik a hatás. 50 faktoros naptej:

Szlinki-szkreccs

Van ez a könyv, a minap a kezünkbe akadt és kipróbáltuk az első és az ötödik fejezetben leírtakat. A szlinkifón sajnos nem hozta az elvártakat, valószínűleg nem műanyag szlinkivel kell az ilyesmit csinálni. 

És nem építettük meg, csak krokodilcsipeszekkel összetákoltuk a kazettafonfej-szkreccselőt is, amivel mindenféle mágneses hordozót próbáltunk leolvasni. Leginkább a bankkártya mágneses csíkja működött, az audiokazettákhoz már építeni kellene valami sínt (Jeremy Bell cuccai között érdemes szétnézni - eléggé kimaxolta a témát), de a floppik, DV-szalagok talán csak egy csipetnyi fehér zajt tudtak hozzátenni. 

Akinek nincs saját élete, az egy pár órát ezzel is eltölthet.