Oldalságok

2012. márc. 14.

Csalhóságok. A hegy a természet, függőlegessége.

Egyre gyakrabban merül fel bennem, minek annyi képet készíteni egy-egy kirándulás során. Erre mondta volna Susan Sontag, hogy: ..."bizonyos emberek kényszeresen fotóznak: magát az élményt avatják látásmóddá. Végül az élmény azonos lesz azzal, hogy lefényképezzük, s a nyilvános eseményekben való részvételt mindinkább az jelenti, hogy végignézzük a róluk készült fényképeket."

Na most ne szőrszálhasogassunk, azon a pár ékezeten,
vesszőn, semmi sem múlik.  Csak a stílus.
Kicsit kullog, ahogyan Mirigyék mondanák
Az erdő a természet, szépsége. - érted...
A természet a szépség erdeje. - Húúú ez már keményebb
A szépség a természet erdeje. - Nagyon elvont.
A szépség az erdő természete. - Kifinomult, letisztult giccs. Ez az igazi. Nem?

A fa alja, a pirosság. Közel az ezeréves határ.

Nemzeti Park - ciki belépőtábla tébláboló fekete dinómacival

A Csalhó a Fântânele menedékháztól.

A Fântânele menedékház üzenete.

A Nagy-Aklos Rezervátum

A Tóka csúcs

Talán a Pásztor-kő. Javítsatok ki, ha mégsem.

Itt jártak a Hegy Barátai
Tóka csúcs. Itt csinálják az időjárást.

Önfotózkodás. Szevasztok.

15 megjegyzés:

  1. Azért jó, hogy fotózgattál ezen a kiránduláson is mert igen szép helyen jártatok és nagyszerű fotók lettek.
    Igazad van ezzel az állandóan fotózással kapcsolatban, vagyis igaza van Susan Sontagnak. Én is ha kirándulni megyünk valahová hova tovább tehernek kezdem érezni, hogy a keresőn keresztül szemléljek mindent. Ezért sokszor elbambulok egy érdekes vagy szép dolgon és csak bámulom átadva magam a látványnak mire arra ébredek, hogy valamelyik családtagom megszólal, hogy: "Na, ezt fotózzad!" Ilyenkor kicsit bosszúsan reagálok, de végül örvendek is, hogy "felébresztettek".:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát elég abszurdnak tartom a fotózási szokásaimat. A mélyenszántó fotós vicc gondolom megvan:
      Valami emlékmű előtt mindenki veszettül kompaktol, villognak a vakuk, meg minden, s csak egy ember nem kamerázik.
      -Te nem fotózol? kérdezik megütközve.
      -Nem, én itt helyben nézem meg...
      Viszont az is igaz, hogy rengeteg helyszín úgy él az emlékezetemben, ahogyan nap mint nap a fotókon látom. De ez lehet ha nem ok, csak okozat.

      Törlés
  2. Érdekes, ezen már én is gondolkoztam. Sokszor láttam már azt is, hogy valaki végigfilmez egy eseményt, megy az utcán, kiállításon, akárhol, és filmez... én ezt el nem tudnám képzelni! Szerintem így valójában nem lehet befogadni teljes egészében a látványt, mert ebben az esetben végig "a kép képét" látom, azt próbálom magamévá tenni...Ennyi erővel egy albumot is nézegethetek otthon. Szóval, az nem az igazi. "Kicsit" átestünk a ló másik oldalára. Másrészt hiábavaló törekvés, mert mindent, de mindent nem lehet megörökíteni, és nem is kell. Az ember csak belevesz a részletekbe, és a lényeg nem bontakozik ki.
    A fotók is tetszettek a címekkel. :)

    VálaszTörlés
  3. Volt olyan idő mikor maksz heti egy fílmelőhívás fért a keretbe és meggondolta az ember,hogyan ossza be azt a 24 vagy 36 kockát.
    Mikor elkap a gépszíj mindig ezzel próbálom visszafogni magam .

    VálaszTörlés
  4. Hát megfordult már a fejemben, hogy viccből csak egy Szmenát vigyek magammal, vagy a polaroidot 10 darabos papírral. Vagy csak a Moszkvát amiből jó ha kijön 6 expo.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 128 mb-sd kártyát lehet még kapni :)?

      Törlés
    2. Nekem van egy 16mb-os, legtöbb 7 jpg fér el rajta.

      Törlés
  5. Oá Ju de nagyon szép helyen voltatok én is el mentem volna :d

    VálaszTörlés
  6. Nagy mázlid, hogy nem az ókorban éltél, amikor még kőtáblákra fotóztak! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. S kérkednénk fönn a hegyen, mikor már a teherhordó szamarak is megjöttek, hogy te mivel fotózol?... hát izé mészkővel, s hát te? én csak homokkővel... de most gyűjtök gránitra... De hallottad? megjelent a márvány, na annak van szép felbontása :)

      Törlés
  7. Micsoda felhők! Elbűvölő...

    De most inkább az elgondolkodtató idézetről. Kényszeresen fotóznék? Nem tudom... Az igaz, hogy erős hiányérzetem van, ha bizonyos élmények átélésekor nincs velem fényképezőgép. De nem azért, hogy a keresőn át éljem meg, hanem hogy mankót nyújtsak a gyorsan felejtő memóriámnak, meg hogy másnak is megmutathassam, mit tartok szépnek vagy fontosnak a világban.

    Persze néha előfordul velem, hogy a fotózás öncél... Például ha egy esemény nem köt le eléggé, akkor előveszem a gépet, és jól elszórakoztat pusztán az is, hogy vajon mit tudok kihozni belőle, mint fotós. Igen, bevallom, számomra maga a fotózás (témától függetlenül) is egyfajta élmény.

    A filmezéstől még távol tartom magam, nem mintha nem hinném, hogy legalább akkora élmény a készítése, hanem inkább félek kilépni a fotográfia bizonyos szinten már birtokolt tudásköréből, s elveszettnek érezni magam egy új dimenzióban. De talán eljön az az idő is.

    Összegezve, nemhogy bajnak, hanem nagy előnynek tartom, ha az eredeti élményhez hozzáadódik jópár további: (1) a fotózás technikája, az ezzel járó kihívások élménye, (2) a feldolgozás élménye (utómunka stb.), (3) a visszaemlékezés élménye, (4) egyfajta önmegvalósítás, (5) közösségi élmények stb. És akkor még mindig csak a hobbi szintnél maradtam.

    Szellemesek a vicceid :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük, hogy megosztottad a gondolataidat erről a dologról. Az utóbbi időben egyre jobban foglalkoztat a fotózás motivációjának kérdése... Hogy miért csináljuk. Emlékszem a kezdetekkor is ez volt kb. az első kérdés: te miért fotózol? Aztán évekig fel sem merült, csak kattogtattunk. Próbálok túllátni az egész abszurditásán, értelmet keresni benne. Mi ez? Az örök élet hamis illúzióját keltő emlékharácsolás gigaszámra vincseszterre? A megtarthatatlan pillanat görcsös lementése? Régen is éltek emberek teljes életeket, amíg nem volt fotográfia... Kicsit olyan, mintha nem én fotóznék, hanem velem készíttetnék el magukat a képek. Egyfajta mém-képek, kép-mémek.

      A felhők kárára, ha van bennük elég részlet, szelektív kontrasztot szoktam végrehajtani, kimaszkolással. De itt a sötét felhők sötétje kb. ennyire volt alulexponálva a világos hó miatt, csak a középtónusok kontrasztját piszkáltam benne szét picikét.

      Törlés
  8. Ez a fotózás-probléma engem is végigkísért, s végül az a válasz alakult ki rá bennem, amit itt írtam egy kommentre válaszul.

    A fotózásra szánt kőtáblákkal a hegyre kapaszkodó teherhordó szamarak csak félig vicc. Dmitrij Jermakovnak, aki a fotográfia hőskorában több tízezernyi szisztematikusan gyűjtött fotót adott ki a Kaukázusról Tifliszben, a legnagyobb feladatot annak megszervezése jelentette, hogy az általa használt extra méretű üvegnegatívok ezreit a hegyekbe fel- majd lecipelő öszvérek épségben érjenek rakományukkal az út végére.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen :) megosztani. Keep sharing, ahogy a modern kor anarchista infósai mondanák :)

      Hanem erről most csomó minden jut eszembe: Pl. nem láttam a Wangon Produkin-Gorskii színes Oroszországát :) Meg az is eszembe jut, hogy régen szerettem volna újrafotózni Orbán Balázs fotó-hagyatékát, neki is lóerővel hajtott masinája volt, aztán mielőtt nekifogtam volna, kiderült, már megcsinálta "Lovacska". Szóval létezik egy ilyen album is. Ez az Orbán Balázsosdi most szöget ütött a fejembe, lehet érdemes felmelegíteni a dolgot :)

      Ugyanakkor az is elgondolkoztat, vajon a mi fotóink, ha megérik, hogy egy bit-régész majd előássa valami diszkekről, fog e értékes anyagot képviselni korunkról?

      Törlés
    2. Prokugyin-Gorszkijt annyian kérdezték már, miért nem tettem fel, hogy az igazán szívet melengető. Ahogy valamelyik görög filozófus mondta: jobban szereti, ha azt kérdezik, mért nem ül a díszhelyen, mint ha azt, hogy mért ül ott :) Amikor a kongresszusi könyvtár néhány éve először közzétette az első száz restaurált fotót, annyi külföldi szájton került elő egyszerre, hogy fölöslegesnek tartottam én is megismételni. Azóta pedig olyan nagy és olyan komoly webes irodalma lett az orosz neten, hogy abban ásom előre magam, és most már azzal együtt szeretnék írni nem is egy, de több posztot róla.

      Az Orbán Balázs-képekről viszont szívesen olvasnék! Nekem az albuma van meg, az újrafotózásról nem tudtam. Akármilyen formában örülnék neki, akár itt, akár a Wangon.

      Törlés