Házi készítésű hangszerek - 3

Nagy divatja van az interneten a hulladékból hangszert, játékot, fizikát, egyszóval szarból várat építeni. És a vloggerek, régebb a bloggerek is, egymástól nyalják a trendeket, mint mi, annak idején az iskolában a 80-as években, amikor a bolhaparittya szezon után végigsöpört a tikitaki, az ucsó, a papírkiszámoló, a bermáncső-fúvóka, az iporkahajó, a röntgenfilm-kattogtató, a csuliga, a karbidos durrogtató és minden egyéb hülyeség divatja. Mikor éppen mit lehetett lopni a gyárakból. És mivel a platformok keresőmotorjai szerint a profilunk olyan, ezért mi is felültünk erre a vonatra. Persze ezt azzal magyarázzuk, hogy közelebb visz a hangtani kísérleteink letisztulásához, de azért belül tudjuk, hogy ez csordaszellem, hiszen mit tagadjuk, az ember egy csordában élő állat (aka társas lény), akinek a viselkedését a közösség, ma már a közösségi média katalizálja. Vagy a Skynet.  

Egy nagyon egyszerű zajkeltő a fűszál, de urbánus környezetben alkalmas rá egy nájloncsík is. Cellux, papírcsík kevésbé, de azért működik. A hangmagasságot a fűszál feszítésével lehet modulálni, igaz, nem nagyon.

Erre eszközt készíteni, mikor a markából mindenki bármikor formálhat egyet, csak egykezű gyerekeknek érdemes, itt mégis megpróbálják, de hát a haja is milyen a fickónak. Na jó, mi is csinálunk egy ilyen gumis szomszédhívogatót, de csak azért gumiból, mert amíg a fagyis pálcikákat kerestük - amiből sokat tartunk, mert valamire egyszer jók lesznek - kezünkbe akadt a széles gumi. A fagyis pálcikákat mondjuk nem kaptuk meg, így veteményező pálcikát használtunk. A gumis rezgőnek teljesen más a hangminősége, mint a nájlonnak, papírnak, vagy fűszálnak, mintha lenne benne csöpp sustain, picit tovább tart. Próbáljátok ki mindennel, ami csak a kezetek ügyébe kerül. Használt gumióvszer, zsiletpenge, szerintem mind ideálisak erre a célra.

Wolfwistle - Füttyögtetni márpedig nem parasztság, hanem egy szkill

Én nem tudom, hogy mivel töltöttük az óvodáskort, lehet ha irtó fontos dolgokat tanultunk meg, növekvő sorban állni, hátra tett kézzel szépen ülni a kicsi valagunkon, lakatot tenni a pofánkra, meg ilyenek, de hogy fütyülni nem tanítottak meg, az kurvaélet. Pedig a fontossági sorrendben ez is ott van, ahol a cipőmegkötés, csukott szájjal evés, seggtörlés, állva pisilésnél célratartás és társai. Alap testirányítási képességek. Mondjuk az helyes, hogy a kétujjas és négyujjas füttyögtetést nem kifejezetten a seggtörlés után tanították, tekintve, hogy a helyes kézmosást tavaly, 43 évesen kellett megtanuljam az államtól, a Covid kapcsán. De a kéz nélküli módszereket simán lehetett volna tanítani. Most az állam én leszek és megtanítom magam fütyülni. Mindenre. 

Szával kézi okarina megvan? Egykezűek, bocsi, de nincs kéz, nincs kézi-okarina se. Ezt már tanulni kell, bár nem kell bele semmi rezgő cucc. A tenyérből formált rezonátorkamrának tökéletesen zárni kell, az ujjak között nem szökhet a levegő, az egyetlen befúvó nyílást a két hüvelykujj között meg úgy kell megfújni, mint ahogy a sörös üveget megbúgatod (Heinholtz rezonátor). Csak itt felül fújsz (köröm és bütyök között) és alul hagysz helyet a távozó levegőnek. Ha egyszer sikerül, onnantól ráéreztél, mindig menni fog, mint a biciklizés. De biciklizés közben ne csináld, inkább fogd a kormányt. 

A nyáron sikerült valamennyire megtanulni a négyujjas illetve a kéz nélküli füttyögtetést is. A kétujjas és egykezes kétujjas még egyelőre nem megy sajnos.  Pedig sokan a mai napig használnak füttynyelvet, bár a videót azért nem hisszük el maradéktalanul.

Ez olyasmi lehet, mint a mi kultúránkban a hűgetés, ami sok évvel ezelőtt futott egy mém-kört. 

Homopolár motor. Ez veszélyes!

De nem azért veszélyes, mert az iskolában ilyenekkel érzékenyítenek Lorentz úr törvényére és ettől lesznek buzik a gyerekek, mert az iskolában kb. lófaszt se tanítanak a gyerekeknek. Hanem, mert ezek szikráznak, mint az istennyila, és forrósodnak, mint a ménkű. Alkalmasak felgyújtani a házat, tönkretenni egy csomó elemet, ezzel szennyezve az életterünket és  hasznuk, az asztahé-élményen kívül, minimális.

Az internet viszont tele van az ilyenekkel és valamiért mi is felültünk erre a hülyeségre. Igen, tudom, kezeltetni kellene ezt a dolgot. Vagy valami bogyót szedni rá, de azt meg csak receptre ad a paternalista állam. Igaziból úgy kezdődött, hogy bár az algoritmusok nekem hoaxokat nem dobnak, az emberi tényező azonban nem kímélt meg a legújabb tiktokos villás-elemes-pénzérmés hoaxtól. Tudod, az olyantól, amit cselből fordítva játszanak le, amitől azt látod, mintha a középre dobott pénzérme pörögni kezdene a Lorentz-féle erőtérben, vagy micsodában. Az évek során kismillió változata volt ennek, gyakorlatilag az ingyenenergia-lobbi egyik bulvár oldalága, és ez is olyan karriert futott be legalább, mint az önmagába visszadugott hosszabbító örökvillanykeringetője, vagy az önmagától felgyúló CFL fénycsövek. Ezekről van szó ni:

És akkor a hülyeséget elhagyva haladjunk a fizika felé. Homopolár motorok, azért, homo, mert nem hetero, mert nincs bennük olyan izé, ami forgás közben megizéli a mágneses teret. Faék egyszerűen működnek, ennélfogva nem túl hatékonyak. Jobbkézszabály még megvan? Nem, nem az, hogy a jobbról jövő elektromos autónak elsőbbsége van a balról jövő benzinmotorossal szemben. A benzinmotor amúgy sem a jövő. Hanem egyelőre még mindig menő. Ez a jobbkézszabály, ni:

 

Forrás: Javalab szimuláció

Egyszerűsége ellenére nem is olyan könnyű egyet készíteni. Például Faraday úrnak nem is voltak ilyen bika mágnesei, viszont neki volt higanya. Nekünk mágnesünk van és higanyunk nincs, mert a paternalista állam szerint az nem gyermek kezébe való. Mindenesetre, bár már mindenki készített egyszerű motorokat, neked valószínűleg gondjaid lesznek vele.

Szóval miért nem működik a homopolár motorod?

Először is nem vagyunk kézmívesek, ezért a dróthajlítás nem a mesterségünk, márpedig ezek a jószágok nem árt, ha valamennyire ki vannak egyensúlyozva. Olyan kis erőt fejt ki egy ilyen motor, hogy szinte bármi akadályozni fogja. A képen egy 25 menetes kistekercs pörög szabadon, össze-vissza.

A mágnesünk polarizáltsága sem mindegy, olyan korong kell ide, aminek egyik lapja Észak, másik Dél. Ezt a legkönnyebben úgy ellenőrizheted, ha két ilyen összeizélt mágnest elcsavarsz egymáson. Ha nem vetik le egymást közben, akkor pont jó lesz. De felejtsd el a hűtőmágneseket. Erős cucc kell ide, N40 vagy fölötti értékekkel, azalatt csak szerencsétlenkedni fogsz. 

A drótnak vezetőnek kell lennie, vagyis a képeken, videókon látott rézdrót nem lehet lakkozott, legalábbis ott nem, ahol érintkeznie kell, mert ugye akkor nincs áramhaladási irány a drótban, tehát erő sincs. Nem lehet vasból sem, például az UTP kábelből kifejtett drótjainkat nagyon vonzza a mágnes, a súrlódás miatt ez használhatatlan. A módszer gyakorlatilag rövidre zárja az elemet, ez jelenthet szép szikrázásokat, tehát a Tátrateával csak óvatosan a közelében. És jelent hirtelen felforrósodó drótot, amit nagyon gyorsan el fogsz dobni. 

És emiatt az elem csak pár percig fog működni. Valahol találtunk egy listát, hogy melyik elem hány percig bírja, de ennek nem látjuk értelmét, mert minden konstrukció másképpen zárja rövidre a telepet. De jó, ha több feltöltött akksival, vagy sok elemmel fogsz neki, mert egy nem lesz elég. 

A rotor stabilizációja is gondot fog okozni, az elem tetején ugyanis nem fog megállni a drót, a pörgés leveti. Gyűrű mágnessel valamelyest ott lehet tartani, de ha annak a mágnesnek más a poalirása, akkor rontja az egész rendszer hatékonyságát. Azt is kipróbáltuk, hogy a telep tetejére (vagy aljára) bemélyedést nyomtunk csavarhúzóval, de ezzel csak óvatosan, mert nagyon könnyen át lehet döfni a kupakot, a kiömlő zselét inkább ne engedjük a gyereknek benyalni. 

Alternatív alufóliás konstrukciók is léteznek, ezek nekünk annyira nem jöttek be, az alumíniumsínen szaladó motorok pedig egyáltalán nem működtek, valószínűleg sokkal izmosabb mágnes kellene hozzá. A rézdrót-alagutas villanyvonatot meg a kollégánk fogja elkészíteni, mert egy valag pénzbe kerül az a sok rézdrót, meg különben is miatta ültünk fel erre a villanyvonatra. Szóval majd linkeljük az ő munkáját, ha lesz mit, de a net amúgy is dugig van ilyenekkel. 

Viszont ez a felfüggesztett megoldás igazán ígéretes. Egyrészt a mágnesek súlya lendkerékként működik, másrészt itt a legkisebb a súrlódás. Állítható adapterről meghajtva egyrészt van ráhatásunk a sebességre is, másrészt nem teszünk vele tönkre elemeket. Ilyenből sokfélét láttunk, volt sebességkapcsolós, illetve vízszintes is. Létezik csapágyas, meg olyan is, ahol a tengely egyik felét szintén mágnes tartja a helyén. Szóval a képzelet szab csak határt annak, hogy milyen konstrukciókat építetek. 



A tanulság mégiscsak leginkább az, hogy ezeket a motorokat hanyagoljuk, egy igazi zombiapokalipszis esetén ebből tutti nem fogunk elektromos rollert építeni. 

DIY NFC - tudunk házilag NFC-t készíteni?

Van ez a videó. Nevezzük egy analog NFC-lednek, mert ennyit ígér, semmi többet. Ti mit gondoltok, működik a dolog? Pontosabban a telefon NFC-je képes meghajtani a ledet egy ilyen és ekkora tekercs esetén? A fickó mindenesetre szép kézművesmunkát végzett. 

Több tekercses indukciós kísérleteink alapján, úgy gondoltuk, hogy ez képtelenség. Ki is próbáljuk, hogy bizonyítsuk vele, mekkora hülyeséget akar beadni nekünk a derék kínai kolléga. A mi tekercsünk nem annyira fenszi, 11 menetes, UTP-drótból készült,  és pillanatragasztó tartja egyben.  Az indukciós fogkefetöltő 0,2V váltóáramot gerjeszt benne. 9V gerjed egy DIY tekercsben pár száz menettel, és 108V egy valamilyen kapcsolóból kiműtött tekercsben, amit ráadásul nem is tudtunk teljesen felültetni a töltő bakjára, úgy még nagyobb feszültséget is adhatott volna. 

Nézzük akkor ugyanezt ledekkel:

A házi 11 menetes NFC rá se ránt, úgy tűnik a fogkefetöltő protokoll nem kompatibilis a mi NFC ledünkkel, viszont a többi tekercs szépen meghajtja a LEDeket.  Na itt gondoltuk, hogy lebukott a kínai úr. De azért rádobtuk a telefon NFC szenzorára is és láss csodát:

Erős felvillanásokat sok apróbb villanás követ. Akkor a többi tekercseimet még jobban meg kellene hajtania? És nem, azok nem villannak fel a telefon NFC-jére. Tehát semmiképpen sem a tekercs-szám a meghatározó.

Ilyen egy gyári NFC. Ez vajon 7 menet, csak átvilágítva rövidre zártnak tűnik az egymásra fedő vezetékek miatt? Vagy lehet, hogy egyetlen menet is elég az NFC-nek?

És igen, mindkét konstrukció remekül működik, bár az egy menetes valamivel halványabban világított, tehát mégiscsak van némi szerepe a menetszámnak. Ha a baloldalival unod pepecselni, a jobboldalit, ha elég ügyes vagy, te is össze tudod rakni. Próbáld csak ki. Magyarázatunk a dologra egyelőre nincs. 

Kicsit utánaolvastunk az NFC chipekrnek. Vásároltunk pár darabot kipróbálni, de semmi hasznos feladatot nem tudtunk kitalálni. Aki javasol valami igazán hasznos feladatot, amit NFC-vel a legelegánsabb megoldani, annak adok egy ilyen címkét. 

 

Bár a Decathlonos csipogó címkék is átvilágítva hasonlóak, sajnos a telefon nem képes velük kommunikálni.

Pinspeck - a fordított lukkamera

India hatalmas. Gyakorlatilag egy párhuzamos világegyetem, amit talán Rick Sanchez okozott egy rosszabb pillanatában. Így Indiában minden ugyanolyan, mint a mi világunkban, csak egy kicsit más. 

Kicsit olyan indiai. Hát ilyenkor mondjuk azt, hogy nem hiszlek el világ. Erről az óvodás Grimpix jut eszembe, aki mindenképpen lehúzós képet (értsd, öntapit, matricát) szeretett volna cserélni a nagyobb gyerekekkel. Csak hát az óvodás Grimpixnek nem volt lehúzós képe egyáltalán. Mit tehetett volna, rajzolt kariókával (értsd, filctollal). Asszem pont Tarzános lehúzós képet, olyasmit, amilyet a fenyédi búcsúban látott. De öntapis papírja sem volt, amire rajzolhatott volna, csak olyan, amit meg kellett nyálazni, mint a bélyeget, s csak úgy öntapadott. Az a barna, dobozleragasztó papírcsík, ha emlékszik még valaki a 80-as évek papíripari dolgaira. Na, arra rajzolta a csodálatosabbnál csodálatosabb öntapikat, amiket nem lehúzni kellett, hanem felnyálazni, da ettől eltekintve szakasztott úgy néztek ki, mint a gyárilag nyomtatottak. És csak arra emlékszem, hogy nem röhögtek körbe a nagyobb gyerekek. Talán még egy kegyelem-öntapit is kaptam Levitől, ha jól emlékszem. Köszi, respekt, így utólag is. Szóval, Hacking Vivek úr, csak így tovább! Legalább nem rossz matricát választott példaképül. És végső soron, mi is mind egymástól nyaljuk a kultúrát és csak néhányan közülünk Picassók (de, nem is ő mondta azt állítólag). 

De hagyjuk is ezt, és koncentráljunk a pinspeck kamera effektusra, amit a fent megidézett brit és indiai urak is megfilmesítettek. Mi is foglalkoztunk már a lukkamerával, de a fordított hatásával nem, és nem is érdekelne a dolog, ha a zoneplate-projektünkkel kapcsolatban nem akadunk bele. 

Szóval ha az objektív helyére nem lukat, hanem bigyót teszel, akkor a pont alakú akadály (pl vékony szálon belógatott csapágygolyó) árnyéka bizonyos körülmények között fényforrás alakú lesz. Ha ezt nem érted, akkor nézd meg a fenti videók valamelyikét. Ha a fizika érdekel akkor az eredetit, ha szórakozni szeretnél, akkor az indiait. 

Luk esetén pozitív képet vetít, akadály esetén a fény árnyékát, tehát negatívot. Nyilván így egyből pozitív képet festene az így szerelt gépünk a filmre, vagy papírra. Mi ennél jobban nem lelkesedünk most rá a dologra, de itt van egy egészen érdekes tanulmány, ha látsz benne perspektívát.

A legkisebb közös többszörös - nem egy társadalmi minimum

Na, ugye ez is egy olyan matematikai huncutság, amiről azt hitted, soha a büdös életben nem lesz rá szükséged. De azért ki tudod számolni? Nem megmocskolni kínkeservesen, hanem elegánsan, valamelyik bevált módszerrel a sok közül? Nekünk is utána kelletett olvasni, s egyik módszer sem tűnt ismerősnek, pedig elvileg ezelőtt 35 éve ezekből 9-10-es tanulók voltunk és olimpiászra is jártunk matekből, amikor a tanári becsvágy versenylóként tekintett ránk éppen. Most a prímszámra bontásos módszer tűnik a legszimpibbnek, amit például itt frissíthetsz fel. Mi azért a továbbiakban egy online kalkulátort használunk, mert a Windows számológépe nem képes erre és mi is lusták vagyunk. És közben elmélázunk azon, hogy mi lesz itt, amikor nem lesz villany és online kalkulátorok sem lesznek.

Szóval, aki teheti, az most rajzolgasson ezzel az online spirográffal, mert később ki tudja, fából készült tárcsákkal a barlang falára, elszenesedett pálcával körülményesebb lesz. 

De haladjunk. Spirográf a téma most, nem a technikai armageddon. 
Vegyünk egy egyszerű esetet, a fix tárcsa legyen 96 fogas, a forgó meg ennek fele, 48 fogas. Vagy a 96-os fixhez harmadakkora 32 fogas forgó tárcsát használunk. 

A logika idáig tiszta, a fix fogaskerék (belső) kerületének a forgó tárcsa kétszer, illetve háromszor felel meg. Ilyenkor, ha a belső tárcsa egyszer járja végig a teljes körpályát, ezalatt kétszer, illetve háromszor kerül a ceruzánk ugyanolyan helyzetbe a fix részhez viszonyítva, mint a kiindulási állapot. Ezek az állapotok hozzák létre a huplikat. Egyszerűbben 96/48 és 96/32, vagyis kettő és három szirom keletkezik. 

De mire kell a LKT (LCM) a bevezetőből? Arra, amikor egyetlen körbejárás után nem ugyanoda érkezik meg a ceruza. Nézzük a legnagyobb fix és a legkisebb rotort, 105 illetve 24 fogasak. 105 nem osztható maradék nélkül 24-gyel, tehát egyetlen körbenjárás végén nem kerül vissza a ceruza a kiindulási állapotba. Tovább kell forognia, amíg ez megtörténik és a vonal bezárulhat. Hányszor kell körbevinni a tárcsát és hány huplit kapunk a végén? 

Nyilvánvaló, hogy addig kell pörgetni ezt a játékszamszarát, amíg a vonal visszaér a kiindulási pontjához. A megtett út a két tárcsa fogszámainak a legkisebb közös többszöröse lesz. [105,24] legkisebb közös többszöröse 840. Ezen a 840 fogacskán a 24-es tárcsa pontosan 840/24, vagyis 35 szirmot hoz létre. Számold meg, ha nem hiszed el. 

A forgó tárcsán az írószer hegyének több lukacskája is van, a széléhez közel és egyre bennebb a közepe felé. Ezek nem a csúcsok számát befolyásolják (azt a fogak aránya határozza meg), hanem a csúcsok amplitúdóját. Az előbbi 96/32 a külső (piros), a középső (zöld), illetve a belső (kék) lukból rajzolva. És mindez 105/84-es arányszámmal (LCM 420, vagyis 420/84, vagyis ötágú görbét kapunk). 

Ez a két ábra azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a kis rotorok nem képesek a görbe közepét elérni, a nagy rotor (a külső fogszám felénél nagyobb fogszámú) viszont megfelelő lukból rajzolva  a görbe közepét is elérheti.

Bár az online spiro nem tökéletesen képezi le az igényesebben kialakított valóságos spirográfot, azért annak a melléklete használható az alapformák megtalálásához. A további tudáshoz a cikloisok (hipo- és epi-) felé vezet az út. Vagy a mandalák felé. De ezzel az eszközzel is érdemes tenni egy próbát: