Milyen a kínai erősítő? Hát gyenge!

Akarsz igazi csöves hangzású erősítőt félpénzért? Na, nem úgy csöves. Hiszen a kínai minőségről már értekeztünk. Annyira megbízhatatlanul szar, hogy amikor teljesen biztos vagy benne, hogy nem fog elindulni... akkor elindul. Elsőre.

Eleve, hogy küldték ide ezt az erősítő modult, egy kis zacsiban, semmi dokumentáció, csak ami a nyomtatott áramkörre volt nyomtatva. Igaz egy gépi-automata-kávé árából megkapod, nem is tudom, kinek éri meg ilyen szart, ilyen olcsón gyártani és eladni. Egy ilyen egyszerű készletnél szerencsére csak néhány alkatrésznek nem kapod meg a helyét. Meg csak néhány alkatrészt nem fogsz megtalálni a készletben. Viszont a végén megmaradt két ellenállás és egy kondenzátor. Igaz saját magunknak kellett pótolni egy elektrolit és egy kerámia kondenzátort, ami nem volt a készletben.  Innen puskáztunk, hogy a kerámia kondenzátorokkal mi is a helyzet. 

Balról megy bele a hang (monó) felülről az 5-12V, alul hangerőszabályzó, jobbra megy ki az erősített hang. Azt nem részletezi, hogy melyik szár a hangfal melyik pólusára talál. A hangerő nem változik a betáplált feszültséggel, ugyanúgy szólt 5 volton is, mint 18 volton. A hang tökéletes lo-fi. Ennél lennebb már nincs is. 

Erről jut eszembe, nem olyan régen egy hasonlót is vettünk, ezt nem nekünk kellett összeforrasztani, de nagyjából ugyanaz az IC hajtja, csak integráltabb kivitelben. Csak ki kellett találni, hol megy be az áram, a jel, és hol jön ki az erősített jel. 

Ezt kifejezetten lo-fi gitárerősítőnek szántuk. Hogy is mondjam. Érdekes. Sokkal szebb hangja volt, mint amikor a gitárkábelt a kazettafon fejébe kötöttük gyerekkorunkban. Tövig csavarva a potmétert jó piszkos, igénytelen garázsrock hangzást is tudott. 

Akinek kellenek ezek a cuccok, meg ne vegye, szóljon és neki adom. Ne is lássam. Csak gyakorolni akartam velük az elektronikát.