Polárkártya

Agyam eldobom, mire van pénz meg igény. Méghogy bjutiful pattern. Mintha egy polárszűrőről nem lehetne ezerféleképpen megmondani, hogy polárszűrős e a lencséd, illetve, hogy lineáris vagy cirkuláris. Na jó ez is csak marketing, aminek az értelmét nem kell firtatni. De azért meg akartuk érteni a fizikáját (végül nem sikerült). 

Azt találjuk a netes megmondások között, hogy olyan tintával van írva, ami polarizált fényt ver vissza (a háttérszín meg nyilván polarizálatlant), hát ahogyan viselkedik a kártya, szerintünk ez biztosan nem lehet igaz. Olyat is olvastunk, hogy a rejtett képet egy színtelen, polarizáló tintával nyomják. Ezt sem tartjuk valószínűnek, legalábbis arra a kártyára nézve, amit mi találtunk.

Leginkább azt gondoljuk, hogy a háttér és a rejtett szöveg, mindkettő polarizált, csak éppen egymáshoz képest 90 fokban. És a színeltolódások miatt valami negyedfázis fólia is lehet a dologban. Na ezt vajon hogyan csinálják?

Simán szórt fényben ez egy fémes(nek tűnő) felület...

... azonban lehet addig billegtetni, amíg látni véljük a rejtett szöveget.

Polarizált fényben (monitor megvilágításában), nyilvánvaló, hogy nemcsak a szöveg, hanem a háttere is polarizált, csak éppen egymáshoz képest 90 fokban. És észlelünk egy ki elszíneződést is, ami negyedfázis szűrőre emlékeztet, vagyis lehet rajta egy vékony plasztik-fólia bevonat, vagy lakkréteg.

Ablaküvegen át, erős napfényben azért látszik a rejtett szöveg, viszont nem reagál az elforgatásra. Hmmm... Ablak nélkül szintén, tehát nem az ablak visz a fénybe polarizált komponenseket. Most akkor vagy mégis látjuk a fény polarizáltságát (állítólag néhány ember látja: Heidinger foltok), vagy ami valószínűbb, nem tökéletes a gyártási technikájuk. Tehát rejtjelezéshez, biztonsági elemként nem használható.

A felülete ezüstös, de tudjuk, hogy a fémes felületek nem igazán polarizálják a fényt. Összegyűjtöttünk fémes festékeket és fóliákat, lám azok hogyan reagálnak a polarizált fényre.

Mint azt vártuk, leginkább sehogy. Ezért arra gondolunk, hogy a kártya legfelső fémes rétege elképzelhető, hogy csak arra van, hogy eltüntesse az alatta levő ellentétesen polarizált zónák illesztését. 

Létezik polár-tinta, de most nekünk nem hiányzik, hogy a folyadékkristályok vonatára is felüljünk, úgyhogy egyszerűbben közelítjük meg a problémát. Vagyis azt, hogy elő tudunk e állítani olyan kártyát, ami hasonlóan megmondja, hogy polárszűrővel nézed e vagy sem.

A papír-maszk alatt egymáshoz képest 90 fokkal elforgatott polárszűrők vannak. Balról jobbra, szűrő nélkül fotózva, aztán a szűrővel, illetve 90 fokban elforgatott szűrővel. Nagyon tiszta vágással és illesztéssel, fel sem tűnik, hogy nem egyetlen fóliából van az ablak, amíg nem polárszűrővel nézzük. Ha még egy vékony (negyedfázis-szűrő) föliabevonatot is kapna, még jobban el lehetne rejteni az illesztést, sajnos mi baltával vágtuk és a fényünk is oldalsó surló, de szórt fényben egészen rejtve maradnak a fóliahatárok. És ez a negyedfázis bevonat (sima mezei szkoccsot használtunk) még színeket is varázsol.

Ez meg egy másik próba egy alufólián, ami tapasztalatunk szerint semmit nem tett hozzá az élményhez, de ki akartuk próbálni, hiszen a témaadó kártya is ezüstös felület volt.

Na, és ha valakinek van elég ráérő ideje, akkor cellofánból össze is ollózhat egy kubista alkotást. Talán egyszer megpróbáljuk mi is. Persze ezt is kitalálták már előttünk, van is erre egy cikk egy szoftverről, amit csak a githubon találtunk meg és egy jó fokos leírás is hozzá. De itt van egy kolléga, aki papíron számolgatta ki a színeket.