Ívfény

Ebben a videóban a szakember elmagyarázza, hogy nem sima grafitceruza-belet, vagy szén-elem-belet használtak, hanem abban a szénrúdban bizony volt söh, meg cukoh, közepén sthoncium, meg csomó minden. Ennek a fickónak is kb. 1-2 másodpercre sikerült az ívfényt fenntartani (elemből kinyert szénrudakkal és valami szerszámgép-akksival, ami azért kell, mert igényli a teljesítményt). Azért szénnel csinálták az ívfényt, mert abban a korban, amikor ez nagyon ment, ez volt a leghőtűrőbb anyag, ami vezetett is. Szénrudat meg legkönnyebben elemből lehet kinyerni. Kihegyezni meg dremellel csiszolópapíron. Megpróbáltuk ceruza-hegyezőben is, de a nagy forgásból származó hő szétolvasztotta a hegyezőt. Csak mondom, ha építünk valamit az mindig jó sok rombolással jár.

Ebben a videóban 6-12 voltos 3-6 Amperes elemtöltővel gyújtja fel az ívfényt a kolléga. Sorba köt egy NiCrome drótot ellenállásnak, ami elvileg védi a töltőt, illetve a hosszával szabályozza az ívfényt is. Vajon itt használható lenne a negyedwattos ellenállás, illetve a 3,7V lítiumos akksi, esetleg több sorba kötve?

Próbálkoztunk először tehát 15V váltóárammal, egyenesen a 230V AC-ból transzformálva (nyilván nem mertük direkt a 230-ra dugni a két szénrudacskát, akármennyire is Jackass van). Semmi. Azt feltranszformáltuk egy, majd két transzformátorral is, elvileg több, mint 1000V-ra, de annyi amper nem maradt a rendszerben, hogy legalább egy vékony szikrát szórjon, egy glimmlámpával kellett megnézzük, egyáltalán nincs e megszakadva valahol. De nem volt, csak az áramerősség volt igen-igen szerény.

Gyanítjuk, hogy itt számolnunk kellene a tekercsek ellenállásával, impedanciájával és akkor nagyjából megtudhatnánk mennyi Amper bír átbújni egy ilyen transzformátoron. Ebben a videóban képlettel és példával levezetik, hogyan kellene számolnunk a transzformátorokkal, de nem állítom, hogy végig bírtam követni.

Aztán megpróbáltuk egyenirányítani is a dolgot, 15V egyenáram se sokat segített, de legalább életünkben először összeraktunk egy full bridge rectifiert.

Akkor végül elővettük az összes Lithiumos akksinkat (7-8 darabot) és azok sorbakötve már meghajtották az ívlámpánkat. Kézből csak másodpercekre sikerült fenntartani az ívfényt. Szóval végülis nem tudjuk, hogy a kísérletsorozat sikeresnek mondható e egyáltalán.

Kézből videó is készült, de az internet annyira tele van ilyesmivel, mi is nem terheljük vele a tárhelyeket. Képzelj el egy nagy fénygömböt, amit csak pillanatokra tudtunk létrehozni, stabilizálni nem sikerült, így fotózni sem. Tényleg durván kisüti a szemet, és azt mondják, sok benne az UV is, csak hát hegesztőszemüvegben nehéz tudományt csinálni.

A mi szénrudacskáink nagyon hamar amortizálódtak, nyilván egy stabil ívfénnyel és nem folyamatos cseszegtetéssel valamivel tovább bírták volna.