2060. áprilisa volt. A kárpát-medencei monszun előtti csendben pár héttel. Grimpix leemelte a polcról a Nagy fotóalbumot, amit tőlem örökölt és mesélni kezdett az aprónépnek.
- Tudjátok, kettőezer húszban, a Nagy Facebook-járvány idején, ugyanígy ültünk itt és arról beszélgettünk, hogy mekkorát változott a világ.
 |
| Forrás link. |
A plüssfigurák mocorogtak, helyet kerestek Grimpix körül. Mert 2060-ban már nem volt wifi, internet, meg youtube. Élőszóban posztolták a mondanivalójukat. És ha végighallgatták egymást, azt jelentette kedvelik amit hallottak.
 |
| Forrás link. |
- Akkoriban szinte mindenki mindenkivel kapcsolatban állt a facebookon. Senki sem védekezett igazán. Így aztán, amikor kitört a járvány a közösségi hálón, akkor szinte mindenki egyszerre kapta el és mindenki nagyon beteg lett. Szinte percek alatt átterjedt a youtubra is.
- Minden a lázzal kezdődött. Kora tavasszal érte el Európát a Nagy Bevásárlási Láz. Onnan lehetett sejteni, hogy ez más, mint egy szokásos fekete-péntek, hogy az emberek nem leárazott plazmatévét, laptopokat és egyéb olcsó haszontalanságokat vásároltak, hanem budipapírt. Rengeteg budipapírt. Szar világ jön, mondogatták és még több budipapírt tettek a bevásárlókosarukba. És rengeteg élesztőt. Halál ellen.
A szobában síri csend lett. Az aprónép mind bejött a szobába, könyökükkel ügyesen betették az ajtót maguk után és Grimpix köré ültek. Grimpix sokáig nézte az ajtót, mint régen, amikor engem várt haza, de aztán mesélni kezdett.
- Azelőtt még nem voltak ilyen modern ajtók, amit könyökkel lehetett kinyitni, az emberek kézzel kopogtak, megfogták a kilincset. - törtek elő Grimpixben az emlékek. Azelőtt csak akkor mosakodtak, hogyha koszosak voltak, de aztán már akkor is, ha megsimogattak egy plüssfigurát. Pedig ekkor már sokan gumikesztyűben sétáltatták még a kutyát is. És sálat tekertek az arcukra és úgy mentek mindenhová. Azelőtt, aki sálat tekert az arcára, azt maradi, sötét, középkori mohamedán terroristának tekintették. És ha maszkban mentél a bankba, még le is lőhettek. De akkor egyszerre mindenki érteni kezdett az orvosláshoz és úgy is öltözött mindenki, műtősnek. Pedig akkorra már a farsang is elmúlott.
 |
| Forrás link. |
- Azelőtt az emberek egymást tapogatták, puszilgatták, sőt harapdálták és nyalogatták is, képzeljétek el, olyan is volt, hogy beleszagoltak egymás hajába! Vagy olyan közel álltak egymáshoz, hogy érték egyik a mást. Én akkor sem értettem ebben mit szeretnek. És ők se mindenkivel szerették ezt csinálni. De egyszercsak mindenki elkezdte kerülni egymást. Pedig nem lettek sokkal büdösebbek, talán csak egy picit lett klórszaguk, nem vakarták többet a seggüket sem, nem túrták jobban az orrukat, mint azelőtt, sőt annyit mosták magukat, hogy egyik-másiknak kisebesedtek a kezei. Nekem is ekkor ment ki a színem - mondta Grimpix és megfakult bundáját végigsimította.
- De persze voltak néhányan, akik már a kezdetektől direkt nem vettek részt ebben. Vagy mert immunisak voltak a facebookra, vagy mert sokkal elemibb parancsnak engedelmeskedtek. Pedig a szerelem korona idején tilos volt. Katonák és rendőrök ügyelték a rendet. Nem írhattál magadnak olyan önfelhatalmazást, hogy szevasztok baszki, elmentem baszni. Az ilyenért odakint nagyon megbasztak a rendőrök, ugyanakkor odabent a négy fal között a Nagy Facebook Testvériség vigyázta, hogy nehogy különvéleményt tudjál megfogalmazni. Persze, azok között, akik különvéleményt fogalmaztak meg, is voltak mindenfélék. Volt aki azt állította, hogy nincs semmi baj, jobban élünk mint négy éve, hiszen nincs szmog és jönnek a delfinek is. Volt aki szerint egy parányi RNS spirál a hibás, nem a facebook, és volt aki szerint úgyis mind meghalunk. Persze voltak értelmesebb vélemények is, de abban az időben bárkinek lehetett videócsatornája, emiatt a rengeteg vélemény összekeveredett és kivehetetlen zaj kerekedett belőle.
Sokáig abban sem tudtak megegyezni, hogy a vírusölő papirosba, amivel ki szabadott menni a szabadba, milyen adatokat kell beírni, hogy ne csak a kórokozóktól védjen, hanem leginkább a rendőröktől. De alapjában véve két nagy tábor volt, a matematikusok, akik a görbét akarták kiegyenesíteni bármibe is kerüljön, és a többiek, akiknek már teljesen mindegy volt, hogy görbe, vagy egyenes, csak már valami történjen a betevővel. Mert az élet az ilyen, a halálon keresztül is utat tör, ha arra érdemes. Az élet él, mert élni akar, de ha arra nem érdemes, megy a levesbe. Mondjuk egy denevéres levesbe.
Sokáig abban sem tudtak megegyezni, hogy a vírusölő papirosba, amivel ki szabadott menni a szabadba, milyen adatokat kell beírni, hogy ne csak a kórokozóktól védjen, hanem leginkább a rendőröktől. De alapjában véve két nagy tábor volt, a matematikusok, akik a görbét akarták kiegyenesíteni bármibe is kerüljön, és a többiek, akiknek már teljesen mindegy volt, hogy görbe, vagy egyenes, csak már valami történjen a betevővel. Mert az élet az ilyen, a halálon keresztül is utat tör, ha arra érdemes. Az élet él, mert élni akar, de ha arra nem érdemes, megy a levesbe. Mondjuk egy denevéres levesbe.
 |
| Forrás link. |
- Az emberek semmiről sem tudtak lemondani. Autóval mindenhová, nyaralás a világ túlsó felére, kertes ház, nyaraló. Így az sem csoda, hogy legkevésbé az életükről nem tudtak lemondani, mikor annak lett volna az ideje. Mindent akartak. Sokkal többet, mint amennyi jár, mindent, egészen! Most teljesen a feje tetejére fordult minden. A semmiért egészen! - sokaknak ez lett a jelszavuk, mert nem tudtak mást tenni. Soha ilyen könnyen, a semmit csinálással még nem lehetett ekkora hős senki - gondolták az elején önmaguk altruizmusában megmámorosodva. És izolálták magukat és mindenki mástól is ugyanezt várták, teleharsogták a facebookot is, hogy nemmegmondtamhogy-negyereidemegnegyerebe. De sokan mégis hazajöttek külföldről, ezeket mind el is záratták.
- Az elején minden jól ment, bizakodóak voltak, lesz internetes forradalom, online munka, online oktatás. Házhoz szállított budipapír. Közös családi szarások. Együtt mindenki. Végre. Hurrá. De nem sejtették, hogy pont az online lét maga a fertőzés forrása. Ezért nagyon hamar sokan frusztrálttá váltak. Ujjal kezdtek mutogatni (persze csak facebookon) azokra az öregekre, akik elkezdtek bandázni a parkokban, hiszen mivel eltűntek az idegesítő fiatalok, most úgy érezhették, övék a város. Hálátlanságot kiáltottak és valami homályos statisztikára hivatkoztak. Azokra mondogatták, hogy nem értik hogyan működik az élet, akik igenis jól értették, hogy van élet a facebookon kívül is és az élet legfontosabb tulajdonsága, hogy mulandó.
 |
| Forrás link |
Aztán később azokat kezdték utálni, akik mit sem sejtve, ugyanúgy éltek tovább, ahogy eddig, ami eddig is teljesen más volt, mint ahogyan a többség élt. És mivel azok nem pont ugyanazokban a fertőzött facebook csoportokban voltak, mint a többség, emiatt nem is tudtak arról, hogy most zajlik a nagy Facebook-járvány. Azzal érveltek, hogy azok egyfeszt koslatnak a boltba és mindenféle betegséget terjesztenek. Fel sem merült, hogy ők viszont azelőtt az egész világon keresztül koslattak és úgy terjesztettek sokkal durvább betegségeket. A normakövetők lassan meghasonultak az otthonülés nyomása miatt, de magukat mégsem utálhatták. Szerre minden csoport sorra került az utálatban. A kinti munkavállalók, mert hozzák, a nyugdíjasok mert nem vigyáznak bezzegmi, a gyerekek, mert tünetük sincs, a cigányok mert koslatnak, a rendőrök... na jó, róluk csak egy nagyon korlátolt szűk réteg hihette bármikor is, hogy jófejek lehetnek, a betegek, mert miattuk kell otthon ülni, a politikusok, mert kiszolgálják a tömeget, szóval mindenki. Észre se vették, hogy mindezt a betegség miatt képzelik és mivel egyfeszt otthon ültek, nem is csatlakoztak le a facebookról, állandóan újrafertőződtek minden egyes megosztott újságcikk, vagy videó nyomán és nem bírtak meggyógyulni.
- Aztán lassan valami elkezdődött. De ez a generáció mindenben olyan más volt, mint az azelőttiek. Régen, ha valaki forradalmár volt, akkor bujkált, röplapozott, vonatsíneket robbantott. Gerillának állt. De a Nagy Facebook-járvány idejére, már csak annyi volt a lázadás, hogy például este későn, önfelhatalmazás nélkül leugrottál sörért a boltba. Eleinte látszólag a Maradjotthon pártiak voltak többségben, de ez csak az online látszat volt, egyre többször lehetett ilyenekkel találkozni itt-ott. Csendben már érlelődött az ellenállás. Az emberek már nem csak a tömbház körül sportoltak, olyan közel, hogy a susogós tréningjük egyik fele egyfeszt falas volt, hanem egyre többször messzebbre merészkedtek. Egyesek kiszöktek a mezőre, volt aki azért, hogy minél távolabb legyen a facebooktól, mások a családjuktól, mások inkább az 5G-től féltek. A fiatalok leginkább inni mentek ki a rétre, mert a szüleik otthon klórozták egyfeszt a padlót, így kint meg virágillat volt, kedvükre dorbézolhattak. Voltak olyanok is, akik direkt rosszul töltötték ki az önfelhatalmazást. Lázadásból. S úgy lófráltak, koslattak. Aztán a nagyon elvetemültek például megfogdosták az uborkát a boltban, és végül nem vették meg! Ez volt az igazi rockandroll élmény a 20-as év közepén!
 |
| Forrás link |
- És végül mit történt? Emiatt tűntek el végül az Emberek a Földről? - kérdezték a plüssfigurák.
- Dehogyis. Hát csak az történt, hogy a Nagy Letargiában egyre többen kezdtek pozitívak lenni, míg végül a Nagy Járvány is értelmét veszítette. Persze sokan odavesztek, de ekkoriban az emberek rengetegen voltak, szinte észre se vették a hiányt. Pedig ez egy nagyon jó lehetőség lett volna. Újrakezdeni, másképp. Csak annyit elvenni, amennyi jár. De nem ez történt. Nem tanultak belőle az emberek. Ugyanúgy folytatták tovább, mint azelőtt. És a Második Globális Összeomlást már nem bírták ki. Így csak mi maradtunk! - csukta be Grimpix a fotóalbumot.
A plüssfigurák mocorogni kezdtek.
- Kimehetünk játszani?
- Persze, csak ne felejtsétek el: sál, sapka, gázálarc! És ne játsszatok a pocsolyában, mert a múltkor is kimarta a szkafandert és már fogytán a budipapír, nem lesz mivel befoltozni!
Grimpix egyedül maradt. Levett a polcról egy kötetet, amit szintén tőlem örökölt, lehúzta a szájmaszkot, hosszan belesóhajtott a levegőbe és megnyálazva ujjait belelapozott a könyvbe:
Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése