A Harris-shutter effektus

A hatás önmagában nem túl érdekes, és most már nem is kell ejtő (lásd a képen), vagy elforgó szerkezeteket építeni, hogyha digitálisan nyomod. A lényeg, hogy a színes nyersanyagra, vagy szenzorra a három alapszínnek megfelelő szűrőkön keresztül, időben eltolva készül három felvétel. Ezeket egybegyúrva lesz egy olyan képünk, amin a fix képelemek jó esetben színhelyesek, azonban a mozgó képelemek szín-ghostokat hagynak maguk után (mint az időnek az ő lenyomata).

A dolog akkor bukkant elő, amikor a additív Gorskij játékokat csináltuk, azóta bakancslistán van, hogy ezzel is kell foglalkozzunk, essünk is át rajta gyorsan. Erre emlékeztek? Tipikus Harris-shutter jelenség:

Az emberek és a felhők csatornáiban van eltolódás, a többi képelem teljesen okés. 

Egyértelmű, hogy fölösleges elbonyolítani a dolgot, mert minden szenzoron ott van a három alapszínnek megfelelő mikrószűrő (Bayer), és az időeltolódást is remekül be lehet állítani egy precíz timelapse-értékkel. Ezután csupán a három felvételt kell összeolvasztani úgy, hogy rendre mindegyiknek csak egy csatornáját használjuk fel. Így az effektus idejét akár inverzbe tehetjük (nemcsak RGB idősorrendet, hanem az összes permutációját használhatjuk, vagyis 3!, vagyis 6 idősorrend - remélem sikerült jó bonyin elmondani egy egyszerű dolgot). Ha maga a fotó, mint alkotás a cél, akkor ezt a módszert javasoljuk, mert minden paraméter kézben tartható.

Mi azonban a sokkal fapadosabb megoldást akartuk kipróbálni, ezért egy ejtőszerkezetet ragasztottunk össze a három szűrőből meg némi kartonból.

Annak ellenére, hogy a három kínai szűrő semmiképpen sem egymás komplementerei, értsd, ha egymásra teszem, akkor nem fekete az áteresztése, hanem konkrétan piros derengést enged át, franc érti hogyan csinálja, az eredmény mégsem olyan csapnivaló. Mivel az RGB Ledes projektünkben kifejlesztettük a módszert, most tudunk telefonnal is belefotózni a spektroszkópba, lássuk a három szűrő egymáson miért pirosra festi a tájat és miért nem simán teljesen semleges-sötét, mint ahogyan illene?

Na, hát ezért. Persze intenzitásokat itt nem tudunk mérni, de azért annyi jól látszik, hogy egyedül a vörös szűrő végzi azt, ami a dolga, a zöldet elég jól kiszűri, viszont csöpp kéket azért még átenged. A zöld szűrő eltüntet némi vöröset úgy 650nm környékén egy sávban és a kéket is lecsapja, de  csak 470-480 nanométertől lefele. A kék szűrő, bár átnézve sötétebbnek tűnik, mint a zöld, nagyjából mindenből átenged, csupán csöppet vámolja meg a vöröset, szintén 650nm környékén egy szűk sávban, a zöldet meg, nem is tudom... Na szóval, ennyire tökéletlen szűrőkkel, ennyire jó eredményt elérni, számunkra meglepő.

Harris shutterre láttunk tárcsás forgatós szerkezeteket is, de ez tűnt a legegyszerűbbnek. Mindenesetre, ha használni is szeretnétek, akkor sokkal jobban meg kell építeni, esetleg a sínrendszert nyomtatni, mert ezt így csak vízszintesen (függőleges ejtéssel) lehet használni, nem is egyenletes gyorsulással esett, sokszor el is akadt, szóval csak a baj volt vele. De azért kitartó munkával, úgy 10-ből egyszer pont jól esett.

Értelemszerűen a felső bal a kontrollexpozíció, Harris nélkül, a többi már Harris-shutterral készült. Nincs semmiféle korrekció, ACR-default minden. Úgy tűnik s fókuszt is sikerült minden ejtéssel egyre jobban elmatatni közben. Az utolsó már elég színhelyesnek tűnik, tekintve a szűrőink szedett-vedett karakterisztikáját. 

Ez a dolog kábé ennyi. Ezzel el is engedtük, hadd menjen. Még a Petapixel se írt erről a témáról ennyire elvontan :)
Itt meg a kolléga ugyanolyan gány módszerrel idétlenkedik, mint mi, ami nem csoda, hiszen pont tőle nyaltuk a szerkezetet :)