Egy sebésznek öltözött nyugdíjas asszony sietett szembe velünk. Orvosi maszk, a fémstabilizátor orrnyeregre hajlítva, minden patent, ahogy kell.
- Kik ezek? - súgta a fülembe Grimpix.
- Ők a normakövetők! Törvény van a maszkra, tudod.
Aztán egy másik jött szembe, akinek a koszos maszkja a szája előtt fityegett. Mintha műtős lenne - egy autószerelő műhelyben, vagy szénbányában.
- Ő is normakövető? - ismerete fel Grimpix
- Ő is normakövető? - ismerete fel Grimpix
- Nem, ő csak úgy tesz, mintha normakövető lenne.
Aztán egy olyan jött szembe, akin semmiféle maszk nem volt.
- És ő mit követ? - kérdezte Grimpix
- Nem tudom Grimpix, lehet, ha csak a saját útját. De tudod, az előző kategóriák sem egységesek. Semmi sem fekete-fehér.
- Hát nem a maszk helyes használata a fő szempont? - kerekedett el Grimpix szeme.
- Nem, mert a normakövető például lehet csak törvénytisztelő, nem fél se a járványtól, se a törvénytől, de ez a szabály és neki szót kell fogadni. Van olyan is, aki fél a törvénytől, a büntetéstől, mások rosszalló tekintetétől. Aztán van olyan is, aki a vírustól fél, ha nem lenne törvény rá, akkor is maszkban járna ki a Kerekerdőre. Leginkább ezek szólnak be a többieknek.
- Ő a sehonnai bitang ember, ki most ha kell, halni nem mer? - foglalta össze Grimpix.
- Az óvatosság nem mindig beszariság. Az csak ciki, de nem bűn, ha valaki fél a haláltól és ezért engedi gyermekként kezelni magát a kormány részéről. Eltűri felnőtt fejjel, hogy mesét mondjanak neki, és hogy az állam tanítsa meg kezet mosni. Hazamegy lámpaoltásra, mert az volt mondva neki. És van, aki simán lemond a jogairól, ha ezzel néhány ember élete megmenthető. Ez is egyfajta altruizmus.
- És akiken úgy áll a maszk, mint tehénen a gatya? A retkes maszkok, az áll-sálak, toka-takarók, meg a felül kilógatott orr-bábszínház?
- Ez olyan mint a divat. Nem bűn koszos ruhában járni. És az ízlés sem morális kérdés, ezért a kilógó orr is csak olyan, mint a szandál-zokni. Inkább csak ciki.
- De a fertőzéstől nem véd, ugye?
- Ezek az emberek nem a fertőzéstől félnek, maximum a büntetéstől. Ezért félig meddig normakövetőnek láttatják magukat. De igazából egyszerre szarnak bele a törvénybe is, meg a mások egészségébe is. És a személyiségi jogokba pláne, mert még a lázadást is elsumákolják. Igénytelen, opportunista, önző banda. Vagy csak sokkal fontosabb dolgok kötik le a figyelmüket, mint ez a maszk-marhaság.
- És a maszknélküliek a bátor szabadságharcosok?
- Dehogy. Egy részük szintén önző majom, mint a látszat-normakövetők, csak éppen pont otthon felejtették a maszkot. De van néhány, aki következetes az emberi szabadságjogok terén és mindenki érdekében inkább a büntetést vállalja, de mutatja a társadalomnak, hogy hol van az a vonal, ahol nem törnek át. Az ilyen ember nem fél halni sem, ha kell, ugyanakkor nem félti mások mamáját sem az ideológia oltárán feláldozni. Az ilyenek emlegetik, hogy nyolcmilliárdból lehet pancsolni. Vagy, hogy hulljon a férgese. Mások sokkal árnyaltabban úgy gondolják, a szabadságnak ára van, amit néha meg kell fizetni. Büntetéssel, élettel.
- Dehogy. Egy részük szintén önző majom, mint a látszat-normakövetők, csak éppen pont otthon felejtették a maszkot. De van néhány, aki következetes az emberi szabadságjogok terén és mindenki érdekében inkább a büntetést vállalja, de mutatja a társadalomnak, hogy hol van az a vonal, ahol nem törnek át. Az ilyen ember nem fél halni sem, ha kell, ugyanakkor nem félti mások mamáját sem az ideológia oltárán feláldozni. Az ilyenek emlegetik, hogy nyolcmilliárdból lehet pancsolni. Vagy, hogy hulljon a férgese. Mások sokkal árnyaltabban úgy gondolják, a szabadságnak ára van, amit néha meg kell fizetni. Büntetéssel, élettel.
- Rajtunk sincs maszk! Mi melyikek vagyunk? - kérdezte Grimpix.
- Az más! - mondtam - Mi már átestünk a betegségen. Elkaptuk a vírust, de megsajnáltuk és elengedtük. Mi olyan szabadságharcosok vagyunk, akik tiszteletben tartják mások félelmét, ugyanakkor megköveteljük a saját jogaink tiszteletben tartását is. Az egyéni felelősségben hiszünk, nem a karhatalmi kényszerben. Készakarva nem fertőzünk. S egy icipicit fontos nekünk mások mamája is, szoktuk is emlegetni őket. Hol így, hol úgy, kinek a mamáját így, kinek úgy...
- Az más! - mondtam - Mi már átestünk a betegségen. Elkaptuk a vírust, de megsajnáltuk és elengedtük. Mi olyan szabadságharcosok vagyunk, akik tiszteletben tartják mások félelmét, ugyanakkor megköveteljük a saját jogaink tiszteletben tartását is. Az egyéni felelősségben hiszünk, nem a karhatalmi kényszerben. Készakarva nem fertőzünk. S egy icipicit fontos nekünk mások mamája is, szoktuk is emlegetni őket. Hol így, hol úgy, kinek a mamáját így, kinek úgy...
Ezután nem beszélgettünk többet, de hazáig összesen 133 normakövetőt számoltunk meg, 210 beleszaróst és 15 szabadságharcost. Még sokáig kerültük utána a tömbházat, hogy teljen az idő, végül 11 óra után pár perccel értünk haza. Csak azért is. Ha gyermekként akarnak kezelni, akkor mi daccal válaszolunk, nem leszünk cukimuki szófogadó gyerekek és közel az idő, amikor toporzékolni kezdünk.
Vajon Burke szerint ebben az esetben kik a tétlenek? A normakövetők, vagy a szabadságharcosok kellene tüsténtkedjenek, hogy a gonosz ne győzedelmeskedhessen, s elbukjon végül a francba?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése