- Kérem a következőt! - szólt ki egy kelletlen női hang a Családvédelmi Irodából. Béla lesunyt tekintettel sompolygott be az ajtón.
- Látom házas. Bántotta már a feleségét? - kérdezte a nő az íróasztal mögül, de fel sem nézett az előtte heverő iratcsomóból.
- Még nem - mondta halkan Béla és ormótlan kezeivel ügyetlenül gyűrögette baseball kalapját.
- S a gyerekek?
- Most nem miattuk jöttem. - mondta rekedten Béla.
- És nem gondoltak már családterápiára? - ettől Béla kicsit összerezzent, de intette a fejével, hogy az teljesen ki van zárva..
- És miért nem válnak el?
- Nincs rajta kívül senkim... motyogta szégyenlősen.
- Na jó, kész is vagyunk. - tette le az űrlapot a nő. - Kifele menet, jobbra a stúdióban meghallgatja Suzanne Vegatól a Luca-t. Viszlát!
Bélának tetszett a dal. Háromszor is visszatekertette. Halkan dúdolva, megkönnyebbülve, egészen vidáman ment hazafelé, s a lépcsőfokokat is kettesével szedte felfelé. És már nagyon viszketett a tenyere.
 |
| Illusztráció: Dall-e |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése