Lézerhárfa

Amit azért vásároltunk, hogy neked már ne kelljen. 

Sajnos elfelejtettük megrendelni a lézerhárfa kasztniját. Ki gondolta, hogy azt külön kell. Na mindegy is, érdekesség, hogy csavarokat mégis küldtek hozzá, szerintem inkább elfelejtették a plexilapokat betenni a csomagba. Ami lukas volt, ezért nem tudhatjuk, hogy a tranzisztor benne volt és kiesett, vagy benne se volt. Szerencsére elég jó leírást adtak hozzá, a rajzból meg kiderült, hogy miféle alkatrész kellene oda és hát simán helyettesíthető volt BC557-tel, csak fordítva kellett beforrasztani a lábkiosztása miatt. És működik is, igaz trehány módon egy vékony kartonlapra szerelve, ami azért a lézerek fix és kimozdíthatatlan irányának nem éppen a barátja. 

7 hang jön ki belőle, szerencsére nem az az irritáló négyszögjel, sima diatonikus hangsor, viszont egy gomb segítségével ez 3 oktávra terjeszthető ki. A hangokat ledek is jelzik, és van több nóta beleprogramozva a soklábúba, ami azért jó, mert a ledek felvillanásával követhető és megtanulható az összes melódia. Sajnos nem polifonikus, egyszerre két lézernyalábot megszakítva kiakad, pöttyen és újraindul a szerkezet. Azonkívül instabil is, többször megkutyálta magát, ilyenkor a tápról levéve/visszatéve többnyire helyrejött. És a legszélső LDR-et is ki kellett cseréljük, szerencsére többet küldtek belőle. Bár utólag bemérve, nem találtuk hibásnak. 

Felmerült, hogy az egész lézeres klaviatúrát valami egyszerűbbre, közvetlenebbre cseréljük. Az LDR-ek megvilágítva nagyon kis ellenállást mutatnak, sötétben viszont nagyon nagyot. Arra gondoltunk tehát ide valami normálisan nyitott, nyomásra megszakítós gombot kellene használni. El is kezdtük facsipeszekből és csavaralátétekből megalkotni a billentyűzetet, de aztán jegeltük a témát, mert nagyon trehányul nézett ki. Esetleg vásárolunk ilyen gombokat. Vagy nem.