... már amennyire egy-két elcseszett szombat délutánt, egy csomó bosszankodást mókázásnak tekintünk. Már nem tudom miért, de vásároltunk egy marék glimmlámpát. És ennek kapcsán fény is derült arra, hogy mi mindenhez nem értünk. Mint például a transzformátorok, váltóáram, és hasonlók.
Mert a glimmet hiába kötöd egy elemre, nem fog világítani. Eleve nagy feszkó kell neki, és az sem ártana, ha váltóáramot kaphatna, hogy mindkét lába fényeskedjék (nyilván ilyenkor felváltva, de a frekvenciának megfelelő ütemben), és úgy láttuk a neten, hogy AC esetén kisebb feszültség is elég a gyújtáshoz. Na gyújtsuk már fel valahogy ezeket a kis szarokat.
Ez a legegyszerűbb, bedugjuk a konnektorba (a hurkapálca nem az áramkör része, hanem a munkavédelemé). Ezek a glimmek egy kis ellenállással érkeztek, általában száz kiloohm nagyságrendű ellenállásokat használnak, és elvileg a negyedwattossal is bedugható a hálózatba. Gyakorlatilag is bedugható.
Elvileg úgy állapítják meg a szükséges ellenállást, hogy a tápból kivonják a fenntartási feszültséget (ami jelentősen kevesebb, mint az átütési feszkó) és ezt osztják általában 0,5-3mA-között valamivel. A fenntartási feszültség is 60-90V között bármi lehet (függ attól is, hogy váltó-, vagy egyenáram). A hálózati 230V-ról nem is beszélve, ami 220-250V között jelenik meg a szakirodalomban Nyilván a mi F6 neonjainkról semmi adatot nem találtunk az interneten, szóval nem tudjuk a paramétereket.
Mindenesetre úgy tűnik az ellenállás a negyed-, egyharmadwattos érték körül elegendő, ezt nem tudjuk megállapítani a glimmre forrasztott ellenállásról.
Tehát egy elképzelhető számítás: 230V-80V =150V ezt a feszültséget kell az ellenállásnak megfogni Ohm törvényének betartatásával. R=V/I, az I-t vegyük 1mA-nek, vagyis 0.001A, tehát R = 150/0,001, vagyis 150k az ellenállásunk.
Remek. Tovább.
A teszlatekercs is meghajtja, de hát
a teszlatekercs kb. mindent meg bír hajtani. Nem vagyunk benne biztosak, de mintha mindkét lába égne. Az sem egyértelmű, hogy akkor világít e jobban, ha az egyik lábat fogjuk (földeljük), hajlunk arra, hogy nem kimutatható a különbség, ha van egyáltalán.
Bedobtuk a mikróba is. Úgy felragyogott, hogy csak másodpercekre mertük benn hagyni. Láttunk olyant a neten, hogy a kollégák kartonlapon mátrixszerűen, egymástól egyenlő távolságra tettek glimmeket a mikróba, és ezzel a hullámhosszat mérték.
Ugyanígy a piezo hangszóró is, de hatalmasat kell koppantani rá és alig-alig észlelhető villanás. Fotón nem is látszik.
A Flystick, vagyis a kis kínai Van der Graaf, szintén megvillogtatja (csak az egyik lábát, ugyanis + töltéseket ad a cucc), de nagyon haloványan, fotón nem tudtuk megfogni.
Transzformátor elemről (vagyis egyenáramról).
Na, a transzformátor egy kulturális istencsapása, mert ha angolul akarsz rákeresni, akkor valami elcseszett autó-robot kimérát fog találni neked a gugli, amire az óvodások verik.
Módszerek a primer és a szekunder tekercsek azonosítására.
- Vizuálisan (ha látszik a tekercs), a vékonyabb dróttal és gazdagabban tekercselt oldal a primer, a vastagabb dróttal tekercselt oldal a szekunder. Sajnos nekünk egyik transzformátorunkon sem látszik ez, bár az egyikre ráírták, melyik lábakon mi várható.
- Ellenállásmérővel - a primer és szekunder tekercs az ellenállások alapján megállapítható. A nagyobb ellenállású tekercs (k ohm nagyságrend) a primer, a másik (ami 10 ohm alatti nagyságrend), a szekunder.
- De egy 9-20V-os táppal is megállapítható, ha ugyanis a szekunder tekercsre baszkuráljuk a tápot, akkor azon is, meg a primer tekercs végein is bikavillámok keletkeznek (egy kb. 15V betáplált feszkóval nekünk simán 2mm szikra lett). Ami meglepő, mert ha a tekercsünk 230VAC-ból 6VAC-ot csinál, akkor az olyan 38-as osztó, így ez visszafelé a 15 voltunkból fél kilovoltot csinál, ami nem okozhat 2-3mm szikrákat. De hát az indukcióhoz sem értünk.
Ezt a megfigyelést a glimm felgyújtására is használhatjuk, az egyenáramú 9 voltos elemből úgy csinálunk a tekercs bemenetére váltóáramot, hogy kézzel baszkuráljuk az érintkezést. Érintésnél az egyik láb villan, elvételkor a másik láb.
Oké, hogy elvileg ismerjük a transzformátor működését, de annak idején fizikaórán egy transzformátornak csak 2x2 lába volt. Nem, 6 vagy 8. A kacatosunkban csak két olyant találtunk, ami sima mezei transzformátor. Ezeket oszcillátor építésre nem igazán lehet felhasználni, viszont a már váltóáramú jelünket a legegyszerűbb ezekkel feltranszformálni. A gyönge feszültségű bemenet megy a szekunderre, a feltranszformált jelet meg a primerről veszük le.
Azt hittük, de valamiért nem működött a dolog az oszcillátorunkkal. Pedig kijön belőle egy jól mérhető váltófeszültség (igazából valami pulzáló DC lehet ez). 9-10V környékén az amplitúdó poti csavargatásának függvényében (1-100Hz tartományon valahol).
Ezt feltranszformálva viszont mindenféléket mértünk, leginkább 0V-ot, de a poti csavargatásával és a frekvencia-jumper baszkurálásával (Hz-kHz tartományokon) volt az kicsit több is, de nem elég.
Aztán újabb esélyt adtunk a dolognak és rájöttünk pár dologra. Hibásan gondoltuk, hogy az oszcilloszkóp jele váltóáram. Nem mindegy, hogy a multiméter melyik szárához melyik kimenetet kötjük.
Helyes polaritással máris van 10,8 voltunk. Továbbá érdemes játszani az összes potméterrel, a jelalakkal és a frekvenciával is. A legtöbb, amit ki bírtunk csavarni belőle ezúttal, az a 10-11V, amit a transzformátorunkra kötve 30V-ot kaptunk, ami még mindig kevés a glimm felgyújtásához.
Gondoltuk, ezt megboostoljuk egy feszültségpumpával (erről később részletesen), de csak nagyon alacsony feszültséget tudtunk mérni, viszont ez lassan-lassan nőtt. Olyasmit sejtünk, hogy a szerkezet nagyon lassan bírta tölteni a kondenzátorokat. Kis házimunka idejére magára hagytuk a szerkezetet, de negyedóra után is csak éppen elérte a 30 voltot és nem növekedett tovább. Nincs rá magyarázatunk.
Úgy is megpróbáltuk, hogy az oszcillátor jelével egy erősítő tranzisztor bázisát baszogattuk, ami egy teljesen másik áramkört küldött a transzformátorra. De semmi történt, azon kívül, hogy sikerült megsütni a tranzisztort.
Csalódottságunkban átépítettük a
szorongatós vinnyogónkat, ami még az asztalon hányódott, egy sima 555-ös vinnyogóvá, és legnagyobb meglepetésünkre a kis 555 jelét (ez sem igazi váltóáram csak pulzáló DC) feltranszformálva, a glimmlámpa égett, mint Zetelaka. Mellesleg az internet tele van bonyibbnál bonyibb 555-ös glimmdriverekkel, de azokhoz nem volt alkatrészünk, és ha ez is működik, akkor minek bonyolítani.
Ez annyira egyszerű szerkezet, hogy komolyan esélyes a glimmlámpás RF-keresőnkre. Vagyis ha a kimenetet egy potival hangerőszabályozni tudnánk, akkor be tudnánk állítani vele egy breakdown voltage alatti (átütési), de maintain voltage feletti (fenntartási) szintet, amin nem gyúlna ki, csak ha valami rádiójel/sugárzás ionizálja. De erre majd visszatérünk.
Akkor aztán még azt is megpróbáltuk, hogy az 555 áramkört 9 voltról meghajtva a 3 láb kimenetét egy másik, 18V-os áramkörbe vezettük egy 2N3904- es tranzisztor bázisára. Ez a tranzisztor nyomta a jelet a tranzisztor szekunder tekercsére, de csak nagyon rövid ideig, aztán pár másodperc múlva a tranzisztorból előjött a mágikus füst is, aminek a magyarázatát nem is próbálom megtalálni. Annyira nem értek ezekhez a dolgokhoz és annyira a legelejéről kellene megtanulni mindent.
Próbálkoztunk még
a relés módszerrel is, ami gyakorlatilag ugyanaz, mintha az egyenáramot kézzel baszogatnánk az érintkezésnél, csak ez mechanikailag és egyenletesen teszi ugyanazt. Valamiért dögök voltunk lefotózni. Igazából arra sem emlékszem működött e, de valószínűleg igen.
Persze néztük a rengeteg izi, meg szimpla, indiai tudóskák által összetákolt, telefontöltőből kinyert transzformátorra felragasztgatott Mosfetes megoldásokat is, de a mi kacatosunkban a transzformátor-tekercsek teljesen másképp néztek ki, és több óra keresgéléssel sem tudtuk megfejteni, hogy egy transzformátornak miért van több lába, mint 4. Meg pont olyan alkatrészeink se voltak. Végül
ez az indiai mester cucca bevált, egy hasonlónak tűnő tekercsünkkel.
Viszont az BC547 helyére valami hőelvezetős NPN-et illene kitalálni, mert pár voltos meghajtás mellett is forrósodik, igaz fél perc alatt nem füstölt éppen el. Egy rendes hőpajzsos tranzi lehet, ha sokáig működtetni tudná. Van is itthon TIP31C. Lábkiosztásai kicsit mások, de szépen működik és fél perc alatt még 18 volton meghajtva se forrósodott nagyon, nyilván hosszú használat esetére azért egy hűtőbordát illene kapnia. Mondjuk úgy, hogy ezzel a tranzisztorral valami újat tettünk a dologhoz, mert az indiai urak szeretik egymást tökéletesen lemásolni.
Már nem azért, de ennek a fentebb meghivatkozott mukinak rengeteg videója van, nagy részén 20-30 megtekintéssel. Így nyomatni a hülyeségeit, olyan mint a mi naplóírásunk. Asszem ő a hősöm.
Nyilván nem elemet használtunk, bár a 9V-os is simán megtolná. A DC tápunk 3-12V-os1200mA mellett, de a valóságban 3,5-18V között adja, az Isten tudja melyik értéket milyen mA mellett. Tény, hogy az első pár állásban fényesedik a glim, ahogy tolom fel a kapcsolót, de aztán 9-10V fölött már nem változik a fényerő, legalábbis észrevehetően nem.
Nem úgy akkor, hogyha egy E26-os fogyasztót is rábogozunk. 3,5V meg se kottyan neki, aztán úgy 10V környékén már fölgyullad nagy ímmel-ámmal és 18V-nál sem adja ki a teljes fényességet. Most nem is akarunk belemenni, hogy milyen LED-égő ez, és hány wattos, meg, hogy ez a nyomi kis szerkezet mennyi wattot tud adni neki. De meghajtottuk a 230V-os eszközünket (kvázi elemről). Na jó persze, egy esztergagépet, de még egy hajszárítót sem vinne el.
Aztán láttuk valahol és arra gondoltunk, hogy az audio-jel egy tökéletes váltóáram. A kis erősítőnk meg egészen nagy teljesítményt le tud adni. Direktben persze nem hajtotta meg a glimmet, de transzformátoron keresztül rendesen megrázott, ahogy a drótokkal babráltunk.
Leginkább ezzel az eszközzel lehetett megfogni azt a jelenséget, hogy a glimmeknél az átütési feszültség nagyobb, mint a fenntartási. Finoman növelve a hangerőt, egyszer csak bekapcsol a lámpa, ilyenkor kicsit visszább tekerhető a potméter és a lámpa mégis bekapcsolva marad. Ugyanez a teszla tekercs mellett is jól látszik. Finoman közelítve hozzá egyszercsak világítani kezd a glimm. Ilyenkor kicsit távolabb húzva is égve marad.
Ugyanezt a módszert lehet arra is használni, hogy a fényelektromos jelenséget megfigyeljük. Erről egy videó itt, egy leírás pedig itt, Piláth úr tolmácsolásában. A lényeg az, hogy egy a működési feszültség felett, de még az átütési feszültség alatt levő, így még nem világító glimmet bizonyos sugárzások ionizálhatják annyira, hogy beinduljanak. Például a kék lézerrel. Lehet a zölddel is menne, de a zöld annyira erős volt, hogy semmit se láttunk a glimmből.
A talkie-walkie azonban nem tudta beindítani, a mobiltelefon NFC-jében viszont nem vagyunk biztosak, néha mintha reagált volna rá, viszont azt olvastuk, hogy időnként a kozmikus sugárzásból is kaphat kósza impulzusokat.
És miértt nem jó CFL égőre glimmes kapcsolót tenni?
Ugyanis a CFL-ek hajlamosak attól a nagyon kevés áramtól is, ami a glimmről csurran-cseppen megpróbálkozni az indítással, villoghatnak és ez az élettartamukra hatással lehet.
Tovább. Hajtsuk meg most egyenárammal a glimmet. Mivel nem szarjuk a 9 voltos elemeket, amiből azért jó 8-9 darabot kellene sorba kötni, hogy felizzítsuk a glimmet, és mert régóta ki akarjuk próbálni ezt a feszültségnövelő szerkezetet (millió hasonló, vagy rokon szerkezet van a neten, charge pump, voltage booster, és hasonló keresésekkel), összedobtunk egyet.
A trafó 16 volt környékén adott váltóáramot. 13,5V van ráírva ugyan, de lehet, hogy az egyeniránytás, meg kisimítgatás után valóban annyit bírt leadni, viszont mi csak a csóré tekerccsel dolgozunk. Az alábbi képen, a tekercs alsó két pólusán ott figyel a gyermekhalál 230V AC képében. Szóval csak óvatosan.
Az előbb hivatkozott videón a kolléga 10V-os kondenzátorokat használ, amit mi fenntartásokkal fogadunk, hiszen a szerkezet végén 80+V környékén várunk feszültséget. De egyforma, ennyi darab, 220uF kondink csak 10 és 25V-os volt kéznél. Persze a 25-öst raktuk bele. Diódának az FR107-est találtuk megfelelőnek, az ugyanis jobban bírja a nagyobb feszkókat, mint a kis gitárpedálba szánt diódáink.
Itt már egyenfeszültséget kapunk (talán némi, általunk kimutathatatlan fodrozódással). A fekete banándugó a ground, ahhoz képest a piros dugóval balról jobbfelé haladva minden két kondi között 16 volttal többet kell mérnünk. Elvileg, a gyakorlatban azért a diódákon van némi feszültségesés (voltage drop). Ebben a videóban elmagyarázzák, hogy miért történik mindez.
Ez tehát egy 6-szoros booster, ami a 16,4V váltófeszültségből feszültségből 98,4V helyett 83V egyenfeszültséget állít elő. Több se kell a glimmnek.
Elég fényesen világított, nem túl meggyőző, hogy csak az egyik lába világít. De elvileg csak egyiknek kellene.
Érdekes módon több videóban is láttunk hasonló szerkezeteket, és a kondenzátorok sehol sem voltak 10-35V-nál nagyobbak. Mindenesetre sokáig nem működtettük a cuccot, mert mintha éreztünk volna némi mágikus füstszagot, de egyik alkatrész se tűnt forrónak.
Azonban a fogdosással, szétszereléssel csak óvatosan. A neten a kollégák nem térnek ki erre, de ezekben a csöpp kis kondenzátorokban is rengeteg méreg tud összegyűlni, ami akkor is odabasz, ha már rég lehúztad a cuccot a hálózatról. De mi se most jöttünk a hathuszassal,
számítottunk rá.
Aztán, ha már annyi melót beleraktunk ebbe az egészbe, építettünk egy olyan oszcillátort is, ami a legtöbbet szerepel az interneten.
Nem pont ezt, mert egy videóból nyaltuk, de valami nagyon hasonlót. 2,2M ellenállást használtunk, negyedwattosat és FR107-est. A kondink 400V-os.
A mi glimmunk ellenállással forrasztva jött, de erről a szerkezetről érdemes azt leszedni, mert lassan engedi kisütni a kondit. Anélkül pofásan villog a glimm, csak kell úgy 5-10 másodpercet várni, gyanítjuk a nagy ellenállás miatt lassan telik fel a kondi.
Hanem ekkor vérszemet kaptunk és a 2,2M ellenállást lecseréltük trimmerre (1M-ás volt kéznél), hogy a kondi töltését tudjuk szabályozni, ezzel a villogás ütemére is hatással legyünk.
Az ötlet amúgy nem volt rossz, de leginkább az volt okos, hogy ehhez már védőszemüveget is tettünk. Ugyanis, ha levesszük a glimmről a gyári ellenállást, azt érdemes lett volna visszarakni a trimmer mellé sorba kapcsolva, hogy semmiképpen se lehessen az ellenállást az alá (100-150k) tekerni. Ugyanis, ahogy a poti ellenállását lecsavartuk, csattant egyet, és leverte a biztosítékot. A poti szétrobbant, a csavarhúzó kapott egy kormos bevonatot és a glimm egyik fegyverzetén mintha olvadásnyomokat látnánk. Gyanítom, hogy az ellenállás egy adott ponton annyira kicsi lett, hogy a glimm áthúzott, és rövidzárlatot okozott, és mellesleg szétrobbantotta a potit is. Mindenesetre a glimmnek rekt.
De még van egy kis zacskóval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése