Polaroid resurrection

Évtizedekkel ezelőtt lejárt és lejártukban évekkel ezelőtt elexponált polaroidok. 

Rengeteg videó van arról, hogyan lehet jobb polaroid képeket csinálni, de ez olyasmi, mint a kőolajfinomítás. Finomodik, finomodik, de a végeredmény még mindig nagyon rossz. Ezért a polaroidot egyfajta drága sznobériának tartjuk, gyakorlatilag egy transzfergép, ami sok pénzből csinál szart. Olyasmi, mint a Holgaizmus, csak drágább, emiatt még exkluzívabb.

Itt jut eszembe, lehet kellene egy startup céget csinálni, és azzal foglalkoznánk, hogy a cibetmacskával felzabáltatnánk mindenféle fotós nyersanyagot, mondjuk 135-ös és 120-as filmeket, meg ami még a lukán kifér, s azt eladni nagyon drágáért a sznob fotósoknak. Macskhemigram, cicachemigram, vagy valami hasonló márkanévvel.

Bár, ha jobban meggondoljuk ez a videó is videóként... hát mintha egy kaputelefonnal vették volna fel. A forma gagyi, de a tartalom mégis tökéletes. Lehet, hogy ez van a jó polaroid képekkel is? 

És akkor itt van ez az ambivalencia, hogy mennyire drukkoltunk a polaroid életben tartásáért, az Impossible projectnek is, de persze hülyék azért nem vagyunk, hogy annyi pénzért megvegyük a cuccukat és azzal tartsuk őket életben. De végül most csak bevásároltunk a harmadvonalas polaroidból. Csak legyen már vége. 

Amíg azzal ismerkedünk, íme pár régesrégen lejárt polaroid. Szerintem szépek.