Bevezetjük a villanyt a borkánba

Vagyis felülünk arra a wannabe-szájensz-mémvonatra, hogy mindenki újra felfedezi a villanyizzót, és Edisont játszik a sufniban. 

NightHawkinLight videójából az derül ki, hogy nagyon nehéz olyan izzószálat találni, elszenesíteni, preparálni stb, aminek elég nagy az ellenállása ahhoz, hogy ne rúgja le a lakásban az összes biztosítékot. Ugyanis hatalmas mennyiségű áramot átengednek, amibe persze el is pattannak. Ezért ő sorba kötve egy korszerű izzzóval tesztelgetett. Emellett nem kiszívja az oxigént, és nem is gyertyával égeti el széndioxiddá, hanem propánnal helyettesíti, hogy az reagáljon az oxigénnel, ne a szénszál.

Szóval mi inkább rendeltünk pár arasz volfrám-szálat. Azt meg felspiráloztuk, amennyire tudtuk, bár világos, hogy az izzókba a gyártók sokkal tömöttebb, akár több rétegben is felspirálozott szálat szoktak használni, mert az is hozzájárul a hatékonysághoz és az élettartamhoz.

Ezeknek a szálaknak hidegen rohadt alacsony az ellenállásuk, ekkorka daraboknak olyan 10 ohm körüli lehet. 

A légtelenítésre először a kiszorításos módszert használtuk, abban reménykedve, hogy a fejlődő széndioxid megülve az üveg alján, kiszorítja az oxigént a palackból. Persze az ecetes-bikarbonátos megoldás a villanyárammal egy ilyen kis helyen, ráadásul egy ilyen könnyen felborítható cingár palackban nem éppen barátja a munkavédelemnek. De hát Jackass van. 

A 15 voltos hálózati adapter ennyit tudott kisajtolni a volfrám szálból. Ezért rövidítettük a szálat...

... és még jobban rövidítettük...

... de egész rövid szál sem volt hajlandó felfényleni rendesen. Úgyhogy kénytelenek voltunk valami erősebb áram után nézni. De nem mertük elsőre direkt rákötni a 230-ra, pedig hát bolti izzó is gyakorlatilag csak egy rövidzár. Tehát beiktattunk egy ellenállást, valami nagyobbacskát, amit egy nagyfeszültségű modulból operáltunk ki, joggal remélve, hogy elbírja azokat a wattokat, amik ott átszaladnak. Kép erről nem készült, pedig szépen világított egy nagyon rövid ideig, de nem a palackban az izzószál, hanem maga az ellenállás.

Lassan vérszemet kapva sorba kötöttük egy bolti izzóval, hátha marad annyi lepattanó, hogy a mi izzónk is kapjon belőle, de csak a bolti izzó világított. Na, ekkor bedugtuk a 230-ba. Szép is volt. Világított is rendesen. Kár, hogy csak egy másodpercig tartott.

Mivel rendes, állítható tápunk nincs, ekkor az elemek felé fordultunk. A 3,7-es akksik elég durván tudják adni a delejt. Ezeket már egy másik üvegben csináltuk, és a gyertyás módszerrel égettük el az oxigént. Amit lehetett volna jobban is csinálni, ugyanis ha a gyertya alatta van az izzószálnak, lehet, hogy hamarabb kialszik, minthogy elégetné a magasabb rétegekben levő oxigént is teljesen. Oké, turbulencia, meg minden, de nem voltak tartósak ezek a setupjaink. És másoknál is azt találtam, hogy a gyertyázós módszer a legalja. Nagyságrendekkel jobb eredményt lehet elérni vákuummal, már ha van ilyen szivattyúd. Vagy próbálkozhatsz héliummal is.

Nekünk nincs, ezért elég sűrűn kellett cserélgessük a volfrámot. 3sorba kötött elem elég szép eredményt adott, viszont ilyen fényerő mellett egy szál sem érte meg a 10 másodpercet.

Két akksi viszont nem adott használható fényt, tehát eszi az áramot rendesen. 

Nyilván kipróbáltuk a 0,35-ös ceruzabelet is, izzószálként nem vált be.

Ilyesmivel az foglalkozzon, akinek van egy állítgatható tápja, amivel a feszültséget és az ampert is tudja szabályozni, és ami képes nagyon sok amper leadására. Továbbá nem árt egy légszivattyú sem.