A múltkori ionrotátorunk több kérdést vetett fel, mint magyarázatot, máig nem világos, miért nem sikerül reprodukálnunk a neten látott kísérleteket. Miért nem tudjuk a FlyStickkel meghajtani a fémrotort (ion wind motor), mikor a működési elv világos:
![]() |
Forrás |
A kollégák a neten nagyon szép és sokkal jobban működő modelleket összeraktak (volt aki ugyanilyen alkatrészekből sokkal nagyobb tolóerőt is elért, amivel héliumos lufikat lehet meghajtani), ezért mi csak éppen megnyaljuk a témát. Az elv hasonló a fenti ábrához, a fogazott fémfelületre pozitív magasfeszültséget kapcsolunk, ami a levegő ionjait gyorsítja a negatív feszültségre kapcsolt fémcső felé, ami a keletkezett ionszelet fókuszálja. A nagyon könnyű szerkezet eléréséért a kollégaurak, egymásról másolva, műanyag hengereket galvanizálnak kékkővel fémesre.
Itt egy magyarázat, arról, hogyan működik egy ionhajtómű az űrben, ahol ugye nincs légkör, tehát oda vinni kell gázokat, amiről le lehet tépkedni elektronokat, és ki lehet bocsátani azokat a tolóerő eléréséért. Mindenesetre az ionhajtómű ilyen formája a ráérős emberek meghajtása, ugyanis nem fogja lepergetni az űrhajót a Tejút murváján.
Ez meg kézből egy gitárslider gyűrűjét használva, a hajtómű pozitív pólusa viszont ugyanaz az alu-söröslemez. A koronakisülés ezen sokkal jobban megjelenik, mint az alu-söröslemezből hajlított hengeren, fene tudja, hogy az anyag, vagy a falvastagság okozza e a különbséget. Vagy csak a levegő hőmérséklete, páratartalma volt más a két esetben. Ki tudja.
Ezen a linken meg egy ugyanilyen elven működő ion lifter, ha valakinek van egy csomó fölösleges ideje, és nem fél, hogy a kilovoltok előbb-utóbb kikormolják a valagát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése