Lobog az (ion)szélben a szélzsák - Ionhajtómű reloaded

A múltkori ionrotátorunk több kérdést vetett fel, mint magyarázatot, máig nem világos, miért nem sikerül reprodukálnunk a neten látott kísérleteket. Miért nem tudjuk a FlyStickkel meghajtani a fémrotort (ion wind motor), mikor a működési elv világos:

Forrás

Sőt a 400kV bikáztató egyik pólusával sem sikerül meghajtani (úgy, hogy a másik pólust izoláltuk), ami miatt azt gondoljuk, hogy inkább elektrosztatikus motorként működött (ezért kellett a másik pólust egy sörösdobozba vezetve közel tartani a rotorhoz), és nem ionhajtóműként. Azonban látva, hogy másoknak teszlatekerccsel is sikerült forgót csinálni, egyetlen kivezetett szállal meghajtva, addig-addig ügyeskedtünk, míg sikerült egy felcinezett pénzérmére pehelykönnyű forgót készíteni a teszlatekercsünk tetejére (lakkozatlan réz drótszál lett a megoldás, mert az UTP kábelből kinyert mágnesezhető drót leragadt a nagyfeszültségtől (gyanítjuk, hogy valami mágneses erőtér miatt). 

Majd még kísérletezünk, ha megjönnek az újabb nagyfeszültség-forrásaink, addig meg kipróbáltunk egy másik ion hajtóművet. 

A kollégák a neten nagyon szép és sokkal jobban működő modelleket összeraktak (volt aki ugyanilyen alkatrészekből sokkal nagyobb tolóerőt is elért, amivel héliumos lufikat lehet meghajtani), ezért mi csak éppen megnyaljuk a témát. Az elv hasonló a fenti ábrához, a fogazott fémfelületre pozitív magasfeszültséget kapcsolunk, ami a levegő ionjait gyorsítja a negatív feszültségre kapcsolt fémcső felé, ami a keletkezett ionszelet fókuszálja. A nagyon könnyű szerkezet eléréséért a kollégaurak, egymásról másolva, műanyag hengereket galvanizálnak kékkővel fémesre. 

Nekünk sajnos nem sikerült ugyanolyan sokkolóval olyan szép kövér, kékes ionszelet kelteni, de azért kilátszik egy kicsit a fogak fehérje itt is. Sörösdobozból hajtogattuk a befúvófogakat, meg a terelőgyűrűt is. A gyertyát nem volt képes eloltani, de azért meglobogtatta rendesen.

Itt egy magyarázat, arról, hogyan működik egy ionhajtómű az űrben, ahol ugye nincs légkör, tehát oda vinni kell gázokat, amiről le lehet tépkedni elektronokat, és ki lehet bocsátani azokat a tolóerő eléréséért. Mindenesetre az ionhajtómű ilyen formája a ráérős emberek meghajtása, ugyanis nem fogja lepergetni az űrhajót a Tejút murváján.

Ez meg kézből egy gitárslider gyűrűjét használva, a hajtómű pozitív pólusa viszont ugyanaz az alu-söröslemez. A koronakisülés ezen sokkal jobban megjelenik, mint az alu-söröslemezből hajlított hengeren, fene tudja, hogy az anyag, vagy a falvastagság okozza e a különbséget. Vagy csak a levegő hőmérséklete, páratartalma volt más a két esetben. Ki tudja. 

Persze sokkal látványosabb fotót is lehetne készíteni állványról, füst-szélcsatornával, bevilágítva ellenfénnyel, de azért a pár emberért, aki Utazásokat olvas, nem fogok bebüdösíteni a lakásba, míg odakint mínusz hidegek jönnek-mennek. 

Ezen a linken meg egy ugyanilyen elven működő ion lifter, ha valakinek van egy csomó fölösleges ideje, és nem fél, hogy a kilovoltok előbb-utóbb kikormolják a valagát.