Kirlian - legelső tapasztalatok

A kirlián-módszerrel az a probléma, hogy könnyen rárepülnek az ezotérikusok, akik nemhogy nem riadnak vissza a nemtudástól, de nem torpannak meg a butaságtól sem. Rátehénkednek a fizikára, majd jól összenyúédzsezik a tudományt. Szóval keresgélés közben ügyesen kell lavírozni, hogy az auralátást, meg a fantomfotográfiát (vagy mit), ki tudjuk kerülni. 

Kirlián fotográfiával először a Digitális Fotó Magazinban (2006. októberi lapszám) találkoztunk, akkor eszünkbe se jutott megpróbálni, azóta viszont rengeteg szakirodalom lett a neten és kevésbé veszélyes nagyfeszültség-generátorok is elérhetőek az aliexpressen.

A módszer lényege viszonylag egyszerű, csak a megfelelő hozzávalókat kell beszerezni, illetve utána  biztonságosan üzemeltetni. Ugyanis kell hozzá egy nagyfeszültséget produkáló eszköz. Ilyen régi CRT-tévéből, mikrohullámú sütőből nyerhető, de mi egyelőre babamodulokkal kísérletezünk, hogyha véletlenül meg is fognánk az eszköz valamelyik baszósabb végét, akkor se kelljen egyből temetni minket. Itt egy érthető magyarázat a dolog működéséről. 

Tehát, ha egy ilyen modul egyik kimenetét mondjuk egy alufólia-lapra kötjük, erre egy üveglemezt fektetünk, majd erre egy fémtárgyat teszünk, amire rávezetjük a modul másik kimenetét, akkor a fémtárgy és az üveglap határán mindenféle koronakisülések, kék lidércfények fognak látszódni és zizegni fog az egész cucc. Nagyjából ennyi. De ez még távol van a Kirlián fotográfiától.

Leginkább azért, mert sötét kell a vékonyka látványhoz, ami nem barátja fényképezésnek, illetve nem ártana szemből (az alufólia felől) fotózni a dolgot, mert ott zajlanak a kékezések, lilázások. 

Az átnézeti fotózáshoz így kell egy átlátszó, de mégis elektromosan vezető lemez. A tehetősebbek ezt egyik oldalán valamilyen ón-oxid-bevonatos üveggel csinálják, de mi macskajancsik leginkább az üvegedényben sós vizet bírjuk megfizetni otthoni marháskodásainkhoz.

Adná magát a vékony fröccsöntött plasztikdoboz is, aminek az alját/tetejét úgy szokták megformázni a nagyobb teherbírás miatt, hogy kis 4-5milliméteres vízmélységet lehet benne létrehozni. A probléma ezzel, az, hogy van az a kisülés, ami meg tudja olvasztani a plasztikot egy-egy pontban (franc tudja, hogy ilyenkor átüt, vagy mit csinál), de nem akartuk megvárni, amíg egy ilyen likon ereszteni nem kezd az egész. Szóval az üveg a tutti. A sós vizes üvegedény esetén a fotómodell az üveg alatt kell legyen, és így csak felülről tudjuk fotózni. Ez itt például egy (majdnem) sima-aljú üvegedény és egy tantusz.

A telefon ilyen közelről szerencsétlenkedett kicsit, de meglepően jól vette a nagyfeszültséget, rosszabbra számítottunk (itt jegyzem meg, hogy a bluetoothos füles is nagyszerűen kiszűri az otthoni szikrákat, plazmazizegéseket). 

Ha viszont alulról szeretnénk fotózni és felülre pakolni a cuccokat, vagy csak egy stabilabb, és nem annyira balesetveszélyes (véletlenül felborított vizes edény vs nagyfeszültség) eszközt akarunk, akkor marad a két üveglap összeragasztása. Ilyenkor a két üveglap közé kell beügyeskedni a rézvezetéket, körbe, illetve a rést kell feltölteni vízzel. Ha sikerült teljesen vízhatlan cuccot csinálni, akkor bármelyik oldalra tehető a fotózni kívánt cucc, illetve bármelyik oldalról fotózható is. 

Egy 4mm vastag, csupasz rézvezeték fut körbe a két vékony (kb. 3mm) üveglap között

Hagytunk egy feltöltő lukat.

Na, de nem sikerült. Mondjuk életünkben először szerencsétlenkedtünk szilikonos üvegragasztással, ennek ellenére csak egy helyen eresztett és az is csak annyira, hogy napok alatt vált zavaróvá (nem munkavédelmi szempontból, mert egy szivárgó nagyfeszültségű akármi elég aggasztó tud lenni). Vagyis nem ez vált zavaróvá, hanem az, hogy a víz (sima csapvíz sóval) apró buborékmátrixokat hozott létre. Nem világos, hogy a nagyfeszültség hatására, vagy amúgy is a csapvíz ilyeneket ereget, de a lényeg az, hogy az átnézeti fotózásba a kis bubik csúnyán beleavatkoznak.

 

Emiatt sokkal jobban működött nekünk a vizes edény, hiszen abban a bubik lesodorhatók a felületről. Plusz a ragasztott üvegben a maradék sós víz egy hét után már durva zöldes elszíneződéseket is okoz.