Russell Kirsch lépcső alakú pixelei

Forrás

Halála előtt kilenc évvel, Russel Kirsch (akinek a nevéhez az első digitális szkennelés fűződik 1957-ben) arról beszélt ebben a vimeóban, hogy nála sokkal okosabb emberek, 1500 évvel ezelőtt, sokkal jobb pixeleket fejlesztettek (például a ravennai mozaikok). De hiába kapacitálja a kollégákat, semmit sem tesznek ebben az ügyben. Vagyishogy végre haladjuk meg a négyzet alakú pixelt és ezzel kiszabadulhatna a fotográfia ennek a modellnek a rabságából.

Világos, hogy a pixel nem négyzet, hanem pont, a pontnak meg nincs sem térbeli, sem síkbeli kiterjedése, mert egydimenziós. De akkor próbálj megjeleníteni egy kiterjedés nélküli, teljesen pontszerű pixelt egy kétdimenziós monitoron, majd próbáld megfogni egérrel, s átszínezni meg odébb rakni. Vagy nyomtass ki mondjuk egy piros pixelt papírlapra. Kiterjedés nélkül kinyomtatható? És kiterjedés nélkül piros lesz? De még a mindennapi beszédbe is úgy épült be, hogy a "pixeles" az nem a finom pontszerű felbontást jelöli, hanem az oredenáré, recésszélű minecraftosat. 

A Mester változó pixeleit sajnos nem áll módunkban kipróbálni a gyakorlatban, ehhez meg kell várnunk, amíg egy programozó lát benne annyi fantáziát, hogy hozzáférhetővé teszi számunkra is. Az előadás alapján mi úgy értelmezzük, hogy az elképzelés alapja egy 6*6 (vagy 8*8) pontmátrix. Ebből többféle felosztással alapformákat képezne, mint itt jobbra. Ezek elforgathatóak és színezhetőek lennének a célnak megfelelően (lásd alább a jobboldali kinagyított fül-részleten).
Valahogy úgy képzeljük ezt el, ahogyan az ofszetnyomtatásban a raszterpontot, azt is 16*16 vagy egyéb felbontású mátrixban képezik. Persze az így keltett háromszög (lépcső), meg osszefordított L-betű alakú pixeleket 36 apró szubpixelből kell megképezni, de ezt csak egyszer kellene leírni és sokszor fel lehetne használni a képen (itt sejtünk némi rokonságot a JPEG tömörítéssel), emiatt kevesebb adat kellene a teljes képhez. Pont mint a fenti mozaikon, ugyanannyi darab mozaikból, mint négyzetes pixelből, sokkal jobb felbontás elérhető. Persze, csomó része nem világos a modellnek és nem is nagyon hozzáférhetőek a Mester cuccai. Emiatt nem tudhatjuk, hogy amellett, hogy számtalan előnye lenne (pl. moiresodás kiküszöbölése, forgatás), nem e okozna előre nem látható problémákat. Mindenesetre izgalmas, és a szimulációja, amit szintén a fiáról készített (mint a legeslegelső szkennelt képet a világon), elég meggyőző:

Forrás a vimeóból.
A jobboldali kép a fennebb mutatott változó pixeleket használja,
 szemben a baloldali hagyományos, négyzet alakúval. 

Na, nem tudjuk megítélni, hogy ez valóban egy progresszív út e, vagy csak habókos volt az öreg, de mindenképpen szimpatikus figura. 

Visszatérve a legelső képre, a mozaikra. Erősen szemléletes, de  egyáltalán nem fair összehasonlítani egy mozaikot és egy arról készült pixeles képet. Ugyanis a mozaikok pontosan úgy vannak lerakva, hogy kontúrokat alkossanak, a pixeleknek ez nem áll módjában lekövetni. De így legalább kipróbáltuk a Mozaik és Crystal szűrőket, nyilván ez nem ugyanaz és semmit sem állít a változó pixelekről, csak pont ez jutott eszünkbe a témáról. Vagyishogy nagyon gyenge felbontás esetén vajon jobb eredményt ad e a mozaikszerű (random alakú és elrendezésű) pixel, mint a négyzetes. Mindkét szűrőt 8 pixel értékre állítottuk, így nagyjából a felbontás is hasonló. Mint látható, nem azon múlik, hogy a pixelek ne négyzet alakúak legyenek, hanem ki kell azt rendesen találni, hogy milyen alakú pixelek hogyan is rendeződjenek. Minket itt meghalad a dolog, de nem bánjuk, hogy megismertük Russell úr gondolatait, hisz ő is egy olyan óriás, akinek a válláról ma fotózhatunk.