Liquid sculpture - vízszobrászat

Várható volt, egyszercsak mi is kedvet kapunk a vízszobrászathoz. Amióta először láttunk ilyeneket, sokat fordult a világ és rengeteg csodálatos eszközt készítettek, amitől Harold Edgerton úr is lefosná a bokáját. Kettő tetszett nagyon, a pluto és a miops splash, de persze nem annyira, hogy vegyünk egyet. Annyira sokan csinálják ezt (is), hogy nagyon jónak kellene lennünk, hogy itt még bármi progresszívet tudjunk alkotni. Szóval csak kullogunk a mezőny után. 

A fotós sokszor interdiszciplináris foglalkozás. Vízszobrász fotózáshoz ugyanis nem elég uralni a fényeket, de víz dinamikáját is érezni kell. Mi is megépítettük a saját csöppentőnket, egy vadiúj perfúziós slagból és egy üres PET-palackból. Lavór, ételfesték, törülközők, derítőlap és vakuk. Fontos a sok fény, meg a gyors exponálás, mert könnyen bemozdulnak a víz-szobrok.

Na, most akinek nincsen mikroszekundumra beállítható csöppentője, annak legalább lehetne gyors sorozatra képes fényképezőgépe, de a mi Nikonunk már elég boomer jószág ehhez, tehát marad a ritmusérzék és a gyors reflex. Nyilván nem egyetlen cseppet próbálunk lefotózni, hanem minimum kettő interakcióját.

Élességet állítunk a becsapódás helyére, de nem ide csöppentünk egyből. Egy kis tálkába csöpögtetünk, majd mikor felvettük a ritmust, akkor félrekapjuk, és exponálunk. Ha szerencsénk van, akkor az első becsapódások rákerülnek a felvételre. Utána ismét visszatoljuk a tálkát a csöppek útjába, hogy alul a vízfelszín kisimulhasson. 

A víztükröt is festhetjük, de a csöppek is lehetnek színesek. Úgy tűnik érdemes lehet a folyadékot felütni, például egy kevés folyékony szappan lerontja a felületi feszültséget, ami hosszabb visszacsapódást eredményez. A kollégák kísérleteznek glicerinnel, xantangumival, karboxi-metil-cellulózzal (E466), guargumival, bóraxszal stb. ezek a visszacsapódott alakzatok dinamikáját és struktúráját adják, például a vízgombák kalapján, körben a gyöngysor is emiatt alakul ki. 

Érdemes figyelni a kijelzőt az exponálás után, ugyanis ha elkaptuk a csöppentés ritmusát, akkor érdemes még több képet készíteni, hogy a képre a megfelelő ütközések legjobb pillanatai kerüljenek. Ha semmi érdekes nem kerül horogra, akkor érdemes picit babrálni a perfúziós féken, gyorsabb, vagy ritkább csöppekért.

Arra azért számíthatsz, hogy rengeteget kell exponálni. Legalább négyszer pakoltuk tele a 8 gigás kártyát és körülbelül csak egyharmadát, 800 képet tartottunk meg. Ezek nem mind voltak jó képek, de legalább történt rajtuk valami érdekes. Összességében, talán ha 100 érdekesebb kép lett (alig 5% hatásfok). Nyilván egy profi cseppentővel, vagy legalább egy sorozatlövő géppel teljesen más lenne az eredmény, viszont akkor már az lenne a kihívás, hogy különféle színű cseppekből konkrét formákat alkossunk meg. 

Akinek van nagy fps-re képes kamerája (akciókamerák, telefonok), az felvételről lassítva tanulmányozhatja a folyamat dinamikáját, így könnyebb dolga lesz a fotózásnál.

Jó szórakozást, azért ezzel is kellemesen el lehet ütni pár üres délutánt. Na jó, a képek szelektálása azért elég unalmas. 
És érdemes megnézni ezt, meg ezt a képtárat is, esetleg, ha költségbe vernéd magad, itt vannak megvásárolható ebookok is.