Milyen nyomtató a tintasugaras? RGB vagy CMYK?

Gondolkoztatok már azon, hogy mitől RGB nyomtató az a színes tintasugaras (vagy toneres), ami CMYK színeket (?)  használ fehér papíron?

Bridge így jeleníti meg a CMYK és Adobe fileokat (4 külön profil, lásd: filenevek). 
Érdekesség, hogy a két CMYK profile között mutatja a különbséget, 
de a két RGB profile között nem, Photoshopban viszont mutat különbséget.

Ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy érdemes CMYK színmódba konvertálni a cuccainkat, ha azokat ki akarjuk nyomtatni, még akkor sem, hogyha a nyomtatók zöme ma is ezt a négy színt, vagy legalábbis valami ilyesmiket használ. Arról nem is beszélve, hogyha 6, 12 vagy mittudomhány tintával dolgozik. (Sőt már a nyomdászati gyakorlatban sem kell minden kötelezően CMYK kell legyen, egyrészt a RIP technológia az RGB-t csodálatosan átalakítja, másrészt csomó színhelyesség-biztosítási eljárás létezik.) Na, de fotós szempontból a nyomdászat nem annyira érdekes most. Annál inkább a nyomtatók. 

Megpróbáltuk megfejteni, miért tekinthető egy nyomtató RGB és nem CMYK eszköznek, de ezt találtuk tudományos magyarázatnak az interneten: 

... amiből rögtön tudtuk, hogy ezt a könyvet csakis nő írhatta és hát nem is tévedtünk. Hogy mégis valahogy kapcsolódjunk a témához, adott egy Epson L300 gazdaságos (utántölthető) egyáltalán nem high-end irodai nyomtató (nem Postscript). 4 alaptintát használ, ami ránézésre cián, magenta, sárga és fekete. Kimeríti a szubtraktív színkeverés szabályait? Fogjuk rá. Photoshopból (16 bit) nyomtattunk alapszíneket RGB (adobeRGB és sRGB profilok) és CMYK (PSO Coated V3 profil [FOGRA], és a SWOP V2 még rondább) színmódból, a nyomtatóra bízva a színkezelést (perceptual, fényes papír, beszt minőség). Nyilván nem tudhatjuk, hogy pont ezeknél a tökig szaturált alapszíneknél pontosan mekkora az eltérés a nyomtató saját színtere Lidl-fotópapíron, illetve a nyomtatni kívánt színterek között, lehet ha sötétebb, világosabb színeknél sokkal nagyobb eltérést tudtunk volna fogni. De nem tudományos kísérletet folytatunk, csak elbábozzuk azt.

A monitoron, aminek a színtere alig csöppet bővebb, mint sRGB, jól látszott a különbség a két RGB profil között. Az aRGB zöldje sokkal zöldebb volt, a pirosa meg csöppet világosabb és hidegebb, mint az sRGB esetén. A CMYK színterek meg egyenesen megfakultak, mint az várható volt. Ennek ellenére kinyomtatva 7 kolléga közül egyetlen egy tudott különbséget tenni az AdobeRGB és sRGB között, ami bár lehet véletlen is, de muszáj elhinnünk neki, mert egyedül ő volt képes tökéletesre megcsinálni az XRite tesztjét. A CMYK-t a többségünk nyilván egyből kiszúrta a nyomaton, de közel nem volt annyira gyenge, mint a monitoron. Szinte csak a zöldben látszott különbség az RGB nyomatokhoz képest, talán valamicske eltérés volt a kékben is, de a CMYK piros az szakasztott olyan volt, mint az RGB vöröse. Annak ellenére, hogy a monitoron csapnivalóan mutatott a CMYK, printen egészen jó lett, de éppen nem érte el az RGB minőséget. A CMYK színbibliától pedig olyan messze volt a nyomat, hogy, ... na mindegy, a színbiblia nem is fényes papírra volt nyomtatva, plusz raszteres, nem is vártuk, hogy cakkra olyan legyen. 

Most akkor az a kérdés, hogy vajon mitől jobbak a tintasugaras CMYK nyomatok, mint azok képernyőképei? A képernyő az offset nyomtatás szűkös lehetőségeit szimulálja, de a tintasugaras RGB nyomtató színtere ennél sokkal gazdagabb, így valamiféle titkos profile konverzióval kiszélesíti? De miért? Honnan tudja, hogy nem például egy olyan fakó vörös színt akarok nyomtatni, mint amilyent monitoron láttam? Ebben az esetben azt gondoljuk, hogy célravezetőbb ne a nyomtatóra bízni a színkezelést, hanem inkább a Photoshopra. 

Tehát akkor milyen nyomtató is a tintasugaras? Itt azt olvastuk, hogy hiába kap CMYK képet a (nem postscript) nyomtató, úgyis RGB-t csinál belőle, majd saját tintáinak megfelelően bontja szubtraktívra. Ha ez igaz, ahhoz képest csudiszép RGB-t varázsolt, mert pl. a Photoshop egyáltalán nem képes CMYK-ból visszaállítani egy elfogadható RGB-t.